2011. július 7., csütörtök

Csak egy ismerős...

A csattanás utáni első gondolatom azért is pánikszerű volt, mert tudtam, a férjem levegőben van éppen. És azt is tudtam, hogy a barátaink közül egyetlen egy van, aki azonnal ugrani fog. Mivel a férjem A., legyen ő Bé, mondjuk Bé is... Csak azért izgultam, hogy vegye fel a telefont. Mert ha nem hallja a csöngést, akkor nem lesz velem három percen belül.

Mit mondjak?

Nem volt ott három percen belül, mert először a bőgésemből ki kellett hámoznia, mi történt. Aztán meg kellett tudnia, hol vagyok pontosan.

Aztán már nem csináltam semmit, csak vártam, hogy leparkoljon. Akár 4 perc 10 másodpercbe is beletelt, hogy odaért.

Nagyon profi volt. Először meggyőződött, hogy én rendben vagyok. Aztán megnézte, hogy a gyerekek rendben vannak-e. Aztán foglalkozott az autóval. Aztán arrébb állt. Kitöltötte a papírokat. Megbeszélte telefonon a trélert. Beszélt a pasival, akibe belementem. Az orrom alá tolta a papírt, hogy írjam alá.

Aztán persze megjelent az első járókelő. Öreg néni. Kutyával. Ő kivenné a gyerekeket az autóból. Biztos megijedtek. És egy kis kutyasimogatás biztos jót tenne nekik. És minden így is történt.

A néni aztán szóba is elegyedett a gyerekekkel. Pechére Bakkát kérdezte.

Néni: Ki ez a bácsi? A papátok?
Bakka: Nem.
Néni: A barátotok?
Bakka: Nem, nem. Csak a mama egyik ismerőse.

Én nem hallottam ezt a beszélgetést, és Bé nem is rögtön mondta el, mert ő vitte el a gyerekeket is, amíg én a trélert vártam. Hogy inkább náluk reggelizzenek és játszanak, mit az út szélén ácsorogjanak. (Itt még köszönet illet néhány embert, P-től, Z-ig, de nem fogok több betűnevet használni. Tudják, kiről van szó…)

És este, amikor nagyot nevettünk ezen a történeten, mert mit gondolhatott a néni a mama ismerőseiről, rögtön tudtam, hogy sok mindenért érdemes élni, de az egyik legfontosabb dolog az ilyen „csak ismerős” barátok.

Én is ilyen barát szeretnék lenni!!!

8 megjegyzés:

Benenn írta...

Lájk.

Noemi írta...

en is lajkolom :)

martine írta...

az ismerőseid bőven kimerítik a JÓ ismerős fogalmát :)

merci írta...

jó rég nem írtam már neked, pedig itt vagyok ám...
nos, a lehető legjobb barát voltál, amikor arra volt szükségem, pedig szinte még ismerősök se voltunk. köszönöm.

Kreaholic írta...

én is: like!!!!!!

Noémi írta...

Húúú, nagyon örülök, hogy nem lett semmi bajotok! És kiváló ismerőseid vannak :) Szerencsés ember vagy, de ez nagyrészint a személyes kisugárzásodnak is köszönhető szerintem. Bár nem ismerjük egymást, és én téged is csak innen. De lájkollak! (hú de ronda igy leirva)

MuciFoci írta...

Azert az jo hogy nektek nem lett semmi bajotok. Remelem hamarosan tulleszel a vezetesi panikolason - tudom milyen erzes, ugyhogy kitartas! Szerencses vagy hogy ilyen barataid vannak.

Zsuzska írta...

Adjon Neked/nekünk sok ilyet a jó Isten!