2011. január 10., hétfő

Miért nem várom Bakka kamaszkorát.

Már nem is tudom, hányadik rész.

Félálomban beszélgetek a nagyobbik lányommal. Illetve csak én vagyok félálomban, ő teljesen ébren van, annak ellenére, hogy késő este van már.

És fecseg. És kérdez. És mond. És társalog.

És én igyekszem adni a tőlem telhetőt, ami, igazság szerint, nem sok, mert este 9 után lejár a munkaidőm…

És Bakka is érzi, hogy valami nincs teljesen rendben velem (értsd: alszom), mert felhozza A TÉMÁT.

Bakka: Mamika, szerinted, milyen a tökéletes anya?
Én: EZT PONT TŐLEM KÉRDEZED? HONNAN TUDJAM? ÉN BIZTOS NEM VAGYOK TÖKÉLETES.
Bakka: De milyen a tökéletes anya?
Én: Szerinted milyen?
Bakka: Aki mindent megenged a gyerekeknek.
Én: Mert én mit is nem engedek meg nektek?
Bakka: Hát azt, hogy sokáig fent maradjunk.
Én: Felőlem addig maradtok fent, amíg akartok, ha én alhatok.
Bakka: Jó, de azt már nem engeded meg, hogy alkoholt is igyunk.

Hát, Internet, bevallom, azt nem engedem…

És, igen, tudom, a példából tanul a gyerek. Mert mi az apjával minden este, késő estig, nem is csinálunk mást, csak italozunk. Bár erről eddig nem tudtam, mert inkább azért alszom, mint iszom…

2 megjegyzés:

rencsiii írta...

Szívás, hogy ilyen szülők még élnek egyáltalán...
:)

Zsuzska írta...

hukkk.... ;O)