És úgy tűnik az apjától örökölte azt a képességét, hogy 20 szóval mindent el tud magyarázni. Szorongás nélkül.
Míg az anyja sokszor 20 szóval is szorong. De ezt most hagyjuk.
Síedzés után vagyunk a hüttében.
Pepe [határozottan boldogan]: Képzeld, Mamika, életemben először hasznát vettem az angol tudásomnak.
Én [erősen csodálkozva, mert, hogy a fiamnak van angoltudása, az erősen túlzó állítás]: Igen? És hogyan?
Pepe: Mert el tudtam mondani az edzőnek angolul, hogy szeretnék menni a fekete pályán.
Én: Na ne viccelj már!
Pepe: De, tényleg!
Én: És hogy mondtad el?
Pepe: Hát azt mondtam, hogy [és most idézem szó szerint, ha a jelölés nem tenné ezt nyilvánvalóvá] „szeretnék menni black pályán”.
Én: röhögés
Pepe: De megértette, Mamika!
És persze ez olyan érv volt, amit nem tudok felül írni. És úgy tűnik, hogy amíg Pepe apjának 20 szóra van szüksége a sikeres kommunikációhoz, addig a fiának egy jól megválasztott szó is elég…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
:D király! éljen Pepe!! (és tartsa meg ezt a jó szokását)
Ezen most nagyon jót nevettem!!!
:)
Azt hiszem, könnyebb lesz majd Pepének a szókincsét bővítenie, mint sokunknak a meglévő szókincs mellé az önbizalmat növelni! Hú, de irigylem :)
Megjegyzés küldése