2010. december 10., péntek

Pepe kivolt mint a…

Igen, megint iskola, de most már unom, hogy állandóan erről írok, így legyen elég annyi, hogy a gyerek annyira kivolt*, hogy gondoltam jó anya leszek és a zongora/judo kombó után még bevittem Pepét a MOM Apple Store-jába Cut the rope-t játszani.

És mivel fél óra alatt simán lenyomott a gyerek, és olyan pályákat is megcsinált, amiről én meg voltam győződve, hogy fizikailag lehetetlen (bár ez talán itt képzavar…), rá kellett jönnöm, hogy az iskolával ellentétben a digitális világnak vannak olyan zugai, ahol nem az írás és olvasás készsége a legfontosabb…

* A heti dráma az volt, hogy a tiszta ötös matekos gyerek ¾-et kapott matekfüzet-vezetésre, mert 1) túl sok helyet hagy ki a feladatok között; 2) összezsúfolja a feladatokat; 3) a feladatok közé a piros vonalat nem vonalzóval húzza; 4) nem mindig ír dátumot. Miután hosszan elvitatkoztunk a dologról, rá kellett jönnöm, hogy a viselkedésem nem túlságosan kongruens. Ha TÉNYLEG azt az üzenetet akarom a gyereknek küldeni, hogy a tudás a fontos és nem a jegyek, akkor nem kellene napokig a jegyeken háborognom boldog boldogtalannak. Mondjuk a blogot nem olvassa, így ez nem számít. És ha már így belejöttem, akkor azt is elmondom, hogy pár éve nagy vitám volt a szakdolgozati értekezletünkön, ahol végül is a kollégáim könnyedén lenyomták az érveimet, és arra jutottunk, hogy a szakdolgozat, ami formailag tökéletes, de tartalmilag szar, az négyes. Mert a „formal excellence of nothing” a magyar iskolai rendszerben négyest ér. Így tényleg arra fogom bíztatni a gyereket, hogy a piros vonalat vonalzóval húzza… És akkor most itt jön a dicsekvős rész, hogy az olvasás füzetére viszont ötöst kapott. Jaj, bocs, MEGINT erről írtam.

7 megjegyzés:

Mamazon írta...

Hát ez borzasztó nehéz téma. Nálunk (3. oszt) azt a taktikát követjük, hogy ilyenkor legyintünk egy nagyot. Nem könnyű, de különben még elhiszi, hogy mi elhisszük, hogy ez a fontos. És mi nem hisszük.

Névtelen írta...

A külcsíny és a belbecs kérdése... mondom tanítóként, de javamra szóljon, hogy magántanító vagyok és éppen az ilyen dolgok miatt nem vagyok hajlandó iskolában tanítani. Idegbajt kapok az efféle "belsőt", az igazi tartalmat, azaz az értéket rothasztó tanítói miliőtől.
Amúgy... volt egy osztálytársam, akik heten voltak testvérek. Olyan szegények voltak, hogy nem tudtak annyiszor füzetet venni, amennyiszer az betelt volna. De! Peti barátunk olyan leleményes volt, hogy a csíkos füzetbe apró betűkkel jegyzetelt és amikor az betelt, akkor a hátuljáról újrakezdte, azaz oda írt, ami eddig a felső vonal volt. ...Sok tanár kicikizte ezért... ma programozó matematikusként vmilyen professzor az egyik nagy egyetemünkön... Ja! És amúgy zongorázott...de valami gyönyörűen...

kikocs írta...

Kreaholic, a mondás a külcsínnel és a belbeccsel nem úgy néz ki, hogy mit ér a külcsín, ha nincs hozzá belbecs?

(már bocs a fórumozásért...)

Angiii írta...

Háááát...engem iszonyatosan letoltak anno a szüleim a ronda külalakom miatt.És jelenleg is csúnyán írok, jegyzetelek.Erre nincs megoldás.

XCg írta...

Szerintem dátum kell a tagolás végett.
Valamint olvasható írás a szépírás helyett.
A feladat megoldása (levezetése) legyen áttekinthető.
Ha nem az, a tanár akkor is kijavítja, legfeljebb keményebben pontoz.

Névtelen írta...

Daniella, ez a szakdolgozatos vita csak a Ti tanszéketeket érintette? Csak mert adott egyetem adott karának adott szakján, csak épp a ~szomszédos tanszéken a jövő hétre várom a szakdogám eredményét...
(Persze ez a megállapodás szerintem is hülyeség (bocsánat), még ha esetleg én jól is jönnék ki belőle.. :))

Névtelen írta...

avagy hogyan vegyuk el egy okos, erdeklodo gyerek kedvet a tanulastol

matek kulalak, komolyan ugy tunik, h tenyleg arra megy ra ez a tanero, h a gyereket valamivel, valahogyan lehuzza...

zs