2010. december 1., szerda

Esti mese

Szóval az volt, hogy a bulin az egyik apuka fenn akadt a díszkövünkön. Mert az fehér, mint a hó. És a buli napján esett a hó.

Ma is esett a hó.
Ma is jöttek hozzánk.
A zongoratanárnő.
Aki szintén fenn akadt a kövön. Most a másikon, de ez a történet szempontjából lényegtelen.

Én vészhelyzetben használhatatlan vagyok, de azért utasítottam a három zongoraórára váró gyereket, hogy segítsenek megtolni az autót.

Nem sikerült.

Kiderült, hogy a zongoratanárnő is használhatatlan, ha autóval kapcsolatos vészhelyzetről van szó.

Kicsit sírtunk.
Kicsit tördeltük a kezünket.
Én közben még a férjemet vádoltam, hogy cserben hagy és ilyenkor távozik jó érzékkel már két nappal korábban külföldre. Előre megfontolt szándékkal.

Aztán a bátor és erős szomszéd hazajött a hatalmas autójával.

Mondta, semmiség, segít.

Először azt mondta a bátor és erős szomszéd, hogy simán felemeli az autót, mi csak toljuk meg.

A szomszéd bátor, de nem volt elég erős.

Aztán mondta a szomszéd, nem baj, a nagy autójával kihúzza a zongoratanárnő kicsi autóját a bajból.

Szerencsére Pepe megtalálta a kicsi autóban a vonóhorgot. A szomszéd meg is tanította a fiamnak, hogy kell becsavarozni a helyére az említett alkatrészt.

Aztán a szomszéd felkészült a vontatási feladatra.

MIKÖZBEN A FELESÉGE KIABÁLT A KERTBŐL, HOGY MEG NE PRÓBÁLJON SEGÍTENI, MERT JEGES AZ ÚT.

Szerencsére a szomszédban a bátor és erős szomszéd az úr, így csak visszakiabált a feleségének, hogy nem jeges az út.

És a nagy autó ügyesen kihúzta a kicsi autót a bajból...

2 megjegyzés:

enigma írta...

pedig jeges volt az út...minden jó, ha a vége jó :)

Angéla írta...

A szomszéd asszonyt ne pofoztad fel?!:)