Nagyon rutinos anyukaként az óráim pontosan egybeesnek a gyerekorvos egészséges rendelésének idejével. Hétfőn és csütörtökön 12-13 óráig. Mert nyilván a kisgyerekeknél az ebéd és alvásidő a legalkalmasabb ideje az oltásnak…
Az apjuknak szerencsére nem volt ellenére, hogy ebédidőben eljöjjön a munkahelyéről, szedje össze ZK-t, vigye el oltatni, majd szállítsa vissza az óvodába. MERT IDEJE MINT A PELYVA…
Éreztem, hogy gond lehet, ezért a lelkükre kötöttem, hogy mielőtt bemennek alaposan fújják ki ZK orrát.
Ki is fújták.
Arra viszont nem voltak felkészülve, hogy a levetkőztetett gyereken misztikus kiütések vannak. MEGLEPETÉS!
Tisztára mintha bárányhimlő lenne, mondja a gyerekorvos. Aminek azért kicsi a valószínűsége, mert ZK már volt bárányhimlős.
Kicsit haboztak az oltással.
De aztán eldőlt a kérdés, mert ZK az egészséges rendelésen váratlan hurutos köhögésroham tört ki. Így nem maradt más hátra, mint vert seregként elkullogni.
2010. március 31., szerda
2010. március 30., kedd
Testkép
Akkor nekiugrunk a témának.
Alacsony és kövér vagyok. Hajam rövid és barna. Mondjuk ez egyáltalán nem zavarja se a férjemet, se a gyerekeimet. Szeretnek.
Ja, és öreg vagyok és csúnya. Ez sem zavarja őket. Egyelőre. Legalábbis a gyerekeimet nem. Sőt, ha mondom nekik, hogy jaj-jaj milyen ronda vagyok akkor ellenkezni szoktak. Az „öreg vagyok” témát fel sem lehet hozni előttük, mert attól kiborulnak: „Nem vagy öreg, Mamika. Ne mondj ilyeneket!”
És ezzel aztán teljesen jól el is voltam eddig. Mert mindegy milyen testkép nevelődött belém, a gyerekeim (i) a saját szemükkel látnak engem, nem az enyémmel; (ii) egyáltalán nem a fenekem méretével foglalkoznak, hanem azzal, hogy adjak nekik enni és olvassak mesét. És szeressem őket.
Mindezeknek ugyan ellentmond, hogy Bakka pár hete megkérdezte, terhes vagyok-e. „Mert, Mamika, olyan nagy a hasad.” Fogalmam sincs, honnan tudta, egy ideje elbliccelem a hasizomgyakorlatokat…
De más jel is mutat arra, hogy a nászutas időszaknak kezd vége lenni.
Hétvégén kihajtottam Pepét és ZK-t a vitorlázó-repülőtérre. Kirándulás címszóval. (Mondjuk, jól meg is szívtam, mert ZK-t visszafelé cipelhettem…) És a gyerekek botoztak. Kerestek nagy botot, közepes botot. Kis botot. És találtak pálcát is.
Pepe: Varázspálca. Varázsoljunk!
ZK: Oké! Varázsoljunk!
Pepe: Mit varázsoljunk?
ZK: Varázsoljuk Mamikát Barbie-vá.
MI VAN???
Az első gondolatom az volt, hogy BASSZUS ÉSZREVETTÉK! A második, hogy minek is akarnék hosszú combú, szőke hajú, vékony, nagymellű nő lenni, amikor lehetek alacsony, kövér és barna?
Hogy végül mit mondtam?
Nézzétek, kincs csillog a bokor mögött! És átcsaptunk kincskeresésbe…
Alacsony és kövér vagyok. Hajam rövid és barna. Mondjuk ez egyáltalán nem zavarja se a férjemet, se a gyerekeimet. Szeretnek.
Ja, és öreg vagyok és csúnya. Ez sem zavarja őket. Egyelőre. Legalábbis a gyerekeimet nem. Sőt, ha mondom nekik, hogy jaj-jaj milyen ronda vagyok akkor ellenkezni szoktak. Az „öreg vagyok” témát fel sem lehet hozni előttük, mert attól kiborulnak: „Nem vagy öreg, Mamika. Ne mondj ilyeneket!”
És ezzel aztán teljesen jól el is voltam eddig. Mert mindegy milyen testkép nevelődött belém, a gyerekeim (i) a saját szemükkel látnak engem, nem az enyémmel; (ii) egyáltalán nem a fenekem méretével foglalkoznak, hanem azzal, hogy adjak nekik enni és olvassak mesét. És szeressem őket.
Mindezeknek ugyan ellentmond, hogy Bakka pár hete megkérdezte, terhes vagyok-e. „Mert, Mamika, olyan nagy a hasad.” Fogalmam sincs, honnan tudta, egy ideje elbliccelem a hasizomgyakorlatokat…
De más jel is mutat arra, hogy a nászutas időszaknak kezd vége lenni.
Hétvégén kihajtottam Pepét és ZK-t a vitorlázó-repülőtérre. Kirándulás címszóval. (Mondjuk, jól meg is szívtam, mert ZK-t visszafelé cipelhettem…) És a gyerekek botoztak. Kerestek nagy botot, közepes botot. Kis botot. És találtak pálcát is.
Pepe: Varázspálca. Varázsoljunk!
ZK: Oké! Varázsoljunk!
Pepe: Mit varázsoljunk?
ZK: Varázsoljuk Mamikát Barbie-vá.
MI VAN???
Az első gondolatom az volt, hogy BASSZUS ÉSZREVETTÉK! A második, hogy minek is akarnék hosszú combú, szőke hajú, vékony, nagymellű nő lenni, amikor lehetek alacsony, kövér és barna?
Hogy végül mit mondtam?
Nézzétek, kincs csillog a bokor mögött! És átcsaptunk kincskeresésbe…
2010. március 29., hétfő
ZK sántítása
Elméletileg a csípőjének kellene fájnia. Ami a mozgásában akadályozhatja vagy legalábbis a fájó csípőjéhez tartozó lábat kímélnie kellene.
A lábát valóban kíméli, mert többször látszik, hogy sántikál.
Most percileg nem, mert éppen Pepét kergeti a szobákon át. És hosszú percek óta rohannak körbe-körbe. És röhögés. És körbe-körbe. És röhögés. És körbe-körbe.
Vendégségben vagyunk, így nagy az ijedelem, amikor valamit ledöntenek. Nem tört el semmi, de ZK megijed és az ölembe menekül. És hirtelen fáradt lesz. „Valaki hozza ide nekem a mackómat”, adja ki az ukázt ZK.
Én: ZK nem fogunk kiszolgálni! Menj oda magad.
A gyerekre hirtelen nagy fájdalom tőr rá. Nagy nyögések közepette lemászik az ölemből. És a két pillanattal ezelőtt még rohangászó gyerek, csak a legnagyobb önuralommal tud elbicegni a szomszéd szobában lévő maciig…
És akkor mindenkinek könny gyűlik a szemébe…
A lábát valóban kíméli, mert többször látszik, hogy sántikál.
Most percileg nem, mert éppen Pepét kergeti a szobákon át. És hosszú percek óta rohannak körbe-körbe. És röhögés. És körbe-körbe. És röhögés. És körbe-körbe.
Vendégségben vagyunk, így nagy az ijedelem, amikor valamit ledöntenek. Nem tört el semmi, de ZK megijed és az ölembe menekül. És hirtelen fáradt lesz. „Valaki hozza ide nekem a mackómat”, adja ki az ukázt ZK.
Én: ZK nem fogunk kiszolgálni! Menj oda magad.
A gyerekre hirtelen nagy fájdalom tőr rá. Nagy nyögések közepette lemászik az ölemből. És a két pillanattal ezelőtt még rohangászó gyerek, csak a legnagyobb önuralommal tud elbicegni a szomszéd szobában lévő maciig…
És akkor mindenkinek könny gyűlik a szemébe…
2010. március 26., péntek
TEÁOR-kódok
Mivel fog foglalkozni az a cég, amelyet az öcsém, Angi és a fiam gründol?
Hát gyártani fognak dolgokat.
Hogy miket?
Pepe: „Parfümöket, üveggolyót, üvegszobrokat, egyéb üvegtárgyakat. Tehát illatszereket és üvegből készült holmikat. Ezenkívül a bányászatra is hajtani fogunk. Csinálni fogunk fúróruhát, lézeres tollat, kesztyűt és cipőt, amin cuppogók vannak. Rakétacipőt. Telefonórát. És páncélzatot. Automatikust. Ami gombnyomásra felveszi a kezed formáját.”
Hát gyártani fognak dolgokat.
Hogy miket?
Pepe: „Parfümöket, üveggolyót, üvegszobrokat, egyéb üvegtárgyakat. Tehát illatszereket és üvegből készült holmikat. Ezenkívül a bányászatra is hajtani fogunk. Csinálni fogunk fúróruhát, lézeres tollat, kesztyűt és cipőt, amin cuppogók vannak. Rakétacipőt. Telefonórát. És páncélzatot. Automatikust. Ami gombnyomásra felveszi a kezed formáját.”
2010. március 25., csütörtök
Úgy tűnik, dolgozik a gyógyszer
Pepe jön be a kertből és kéri menjek ki, mert ZK hív. És nem aggódom, mert nem hallottam semmi zajongást. Csöndben csak nem ölik meg egymást. És Pepe mondja azt is, hogy ZK kérte, hívjuk a tűzoltókat is.
Ekkor már szaladok.
Ez az őrült kislány* felmászott a cseresznyefa tetejére. A legtetejére. És a cseresznyefánk egy nagyon magas fa.
ÉS PERSZE NEM TUDOTT LEMÁSZNI.
De ügyesen kapaszkodott. Mondjuk kiabáltam, hogy kapaszkodjon ügyesen.
Szerencsére nem kellett a tűzoltókat hívnunk, mert én utána másztam és lehoztam.
És Pepe megdicsért: Nem is tudtam, Mamika, hogy ilyen profi famászó vagyok.
Profi vagyok, na!
* A rossz lábával, teszi hozzá drámaian az anyja.
Ekkor már szaladok.
Ez az őrült kislány* felmászott a cseresznyefa tetejére. A legtetejére. És a cseresznyefánk egy nagyon magas fa.
ÉS PERSZE NEM TUDOTT LEMÁSZNI.
De ügyesen kapaszkodott. Mondjuk kiabáltam, hogy kapaszkodjon ügyesen.
Szerencsére nem kellett a tűzoltókat hívnunk, mert én utána másztam és lehoztam.
És Pepe megdicsért: Nem is tudtam, Mamika, hogy ilyen profi famászó vagyok.
Profi vagyok, na!
* A rossz lábával, teszi hozzá drámaian az anyja.
2010. március 24., szerda
Pepe fejlődik…
Van eredménye, hogy Pepe iskolájában az alsósokat és a felsősöket összeköltöztették. Pepe végre megértette a teljes dalszöveget. Nem „kutya kutya hátán”, hanem „kacsa picsa hátán”. Természetesen tudását rögtön átadta a lányoknak.
Íme a bizonyíték:
Bakka az utóbbi időben azzal van elfoglalva leginkább, hogy ki hogyan szólíthatja őt. Szerencsére sikerült kilobbiznom, hogy én bármilyen becenéven hívhatom. ZK persze ezt nehezményezte, de aztán egy kiadósabb hiszti után Bakka belátta, saját jól felfogott érdeke engedni ZK-nak.
Bakka: Csak csúnya néven ne hívjatok!
Én: Milyen csúnya néven bírnánk hívni téged?
Bakka: Hát ne hívjátok kicsi ficsának.
Én: Már miért hívnánk kicsi ficsának?
Bakka: Nem tudom.
Én: És Bakka, ki hív téged kicsi ficsának?
Bakka: Pepe szokott.
ZK: Bakka az nem kicsi ficsa, hanem kicsi picsa.
De legalább ezen is túl vagyunk…
Íme a bizonyíték:
Bakka az utóbbi időben azzal van elfoglalva leginkább, hogy ki hogyan szólíthatja őt. Szerencsére sikerült kilobbiznom, hogy én bármilyen becenéven hívhatom. ZK persze ezt nehezményezte, de aztán egy kiadósabb hiszti után Bakka belátta, saját jól felfogott érdeke engedni ZK-nak.
Bakka: Csak csúnya néven ne hívjatok!
Én: Milyen csúnya néven bírnánk hívni téged?
Bakka: Hát ne hívjátok kicsi ficsának.
Én: Már miért hívnánk kicsi ficsának?
Bakka: Nem tudom.
Én: És Bakka, ki hív téged kicsi ficsának?
Bakka: Pepe szokott.
ZK: Bakka az nem kicsi ficsa, hanem kicsi picsa.
De legalább ezen is túl vagyunk…
2010. március 23., kedd
Na
Csak azért sikítoztam a Déli pályaudvarnál a mozgólépcsőn, mert éppen akkor telefonált A., hogy a Belga elfogadta a vételi ajánlatunkat: Nagyon úgy tűnik, hogy fogunk venni egy méregdrága barlangot. A jó hír, hogy van hozzá egy kis faház is.
De megvan az irányítószámom, a dombom, a panorámám.
És egy dizájn fürdőszobánk+WC-nk, ahol SENKIT SEM FOGOK ENGEDNI SZARNI…
De megvan az irányítószámom, a dombom, a panorámám.
És egy dizájn fürdőszobánk+WC-nk, ahol SENKIT SEM FOGOK ENGEDNI SZARNI…
2010. március 22., hétfő
Az elmúlt hét tanulságai
1. Ha nem akarom, hogy a közvetlen környezetem csesztessen, akkor naponta kell frissítenem ezt a blogot.
2. Ahogy jönnek mennek a családban a betegségek, úgy képzem magam. Kitanultam a gastroenterológiát, amikor arra volt szükség. Aztán a második terhességem alatt genetikussá képeztem magam. A gyerekgyógyászat evidens. A különböző vakcinákról is sokkal többet tudok, mint amire kíváncsi lennék. Mindezek után most nagyon úgy tűnik, hogy nem fogom megúszni egy kiadósabb immunológiai tréninggel.
3. A hangszálgyulladás egy elég cool dolog. Kicsit mondjuk furcsa volt, amikor mondat közben elment a hangom. Persze a családom képtelen volt alkalmazkodni a helyzethez, hogy nem tudok üvöltözni.
4. Amit én rendnek képzelek a háztartásomban, a teljesen megállja a helyét a nagymintás összehasonlítás alapján is. De sokkal lazább lehetnék. Legalábbis azok alapján, amit láttam, meg kell erősítsem azt a tényt, hogy kuplerájban [no pun intended] is lehet élni.
5. Watercress=zsázsa. Angolul nem tudok. Mondjuk ezt már tudtam. De most legalább a környezetem számára is tudtam bizonyítani…
6. Tökre nem gerjedek a hatalomra. Ezen mondjuk egy kicsit kiábrándultam, mert azt már tudtam, hogy a pénz nem izgat fel, de még ez is... (Na ezt majd kifejtem részletesebben...)
2. Ahogy jönnek mennek a családban a betegségek, úgy képzem magam. Kitanultam a gastroenterológiát, amikor arra volt szükség. Aztán a második terhességem alatt genetikussá képeztem magam. A gyerekgyógyászat evidens. A különböző vakcinákról is sokkal többet tudok, mint amire kíváncsi lennék. Mindezek után most nagyon úgy tűnik, hogy nem fogom megúszni egy kiadósabb immunológiai tréninggel.
3. A hangszálgyulladás egy elég cool dolog. Kicsit mondjuk furcsa volt, amikor mondat közben elment a hangom. Persze a családom képtelen volt alkalmazkodni a helyzethez, hogy nem tudok üvöltözni.
4. Amit én rendnek képzelek a háztartásomban, a teljesen megállja a helyét a nagymintás összehasonlítás alapján is. De sokkal lazább lehetnék. Legalábbis azok alapján, amit láttam, meg kell erősítsem azt a tényt, hogy kuplerájban [no pun intended] is lehet élni.
5. Watercress=zsázsa. Angolul nem tudok. Mondjuk ezt már tudtam. De most legalább a környezetem számára is tudtam bizonyítani…
6. Tökre nem gerjedek a hatalomra. Ezen mondjuk egy kicsit kiábrándultam, mert azt már tudtam, hogy a pénz nem izgat fel, de még ez is... (Na ezt majd kifejtem részletesebben...)
2010. március 16., kedd
Ez az igazi tragédia!
Szóval az van, hogy bankkölcsönt fogunk felvenni az új házunk vásárlásához. Az egész ügylet csak a tervezés fázisban van, de már beszélünk róla, tervezgetünk, számolgatunk. Őrült konzervatívan közelítjük meg a problémát, és elég hosszú ideig tartott míg eljutottunk addig a kompromisszumig, hogy ha húsz évre annyi pénzt kérünk kölcsön, amennyit öt év alatt vissza tudunk fizetni, akkor nem bukhatunk nagyon nagyot az ügyleten.
És akkor számolgatok tovább. ÉS TELJESEN BEIJEDEK.
Én: Te, fogunk mi húsz évre kölcsönt kapni?
A. [az örök optimista]: Persze, miért ne kapnánk?
Én: MERT HÚSZ ÉV MÚLVA NYUGDÍJAS LESZEK MÁR!
A.: Már miért lennél húsz év múlva nyugdíjas? Addig legalább harminc év még.
Én: SZÁMOLJ MÁR UTÁNA! HÚSZ ÉV MÚLVA NYUGDÍJAS LESZEK!
A. [számol]: Nem leszel húsz év múlva nyugdíjas, csak huszonhárom év múlva. De ne izgulj, addig biztos magasabb lesz a nyugdíjkorhatár!
Én: HÚSZ ÉV MÚLVA NYUGDÍJAS LESZEK!
Hát ezért volt a drámai cím…
És akkor számolgatok tovább. ÉS TELJESEN BEIJEDEK.
Én: Te, fogunk mi húsz évre kölcsönt kapni?
A. [az örök optimista]: Persze, miért ne kapnánk?
Én: MERT HÚSZ ÉV MÚLVA NYUGDÍJAS LESZEK MÁR!
A.: Már miért lennél húsz év múlva nyugdíjas? Addig legalább harminc év még.
Én: SZÁMOLJ MÁR UTÁNA! HÚSZ ÉV MÚLVA NYUGDÍJAS LESZEK!
A. [számol]: Nem leszel húsz év múlva nyugdíjas, csak huszonhárom év múlva. De ne izgulj, addig biztos magasabb lesz a nyugdíjkorhatár!
Én: HÚSZ ÉV MÚLVA NYUGDÍJAS LESZEK!
Hát ezért volt a drámai cím…
2010. március 12., péntek
Ez a kísérlet is azt hiszem befuccsolt…
ZK megint nem bírta tovább két napnál gyógyszer nélkül: fájdalmai vannak. A. ma visszazavart a gyerekkel az orvoshoz. Aki most már kimondta, hogy atipikus JIA-val állunk szemben. Megmozgatta ZK lábait, és nem tartja indokoltnak a laza kétéves MTX-kúra megkezdését. Megvárjuk, míg kellően begyullad az ízület. Panadollal tartjuk a frontot.
2010. március 11., csütörtök
Azt hiszem, abba kell hagynom a blogolást…
mert eladtuk a házunkat a fejünk felől. És megyünk a híd alá. És ott nem lesz internet-kapcsolat. Addig meg azért nem tudok írni, mert bújom az ingatlankereső-oldalakat…
2010. március 10., szerda
Mellébeszélés
Mi csinál Pepe, ha agyon akarja ütni a lányokat, de nincs itthon egy valamirevaló buzogány sem? Elkéri a lányok egyik rózsaszín csillagát, amit a HALÁL VÉGZETES CSILLAGÁVÁ alakít át. Ezt aztán elég a lányok után dobni…
Megvitatandó kérdés: Ki használhatja a halál végzetes csillagát ebben a családban?
Pepe szerint csak ő…
Megvitatandó kérdés: Ki használhatja a halál végzetes csillagát ebben a családban?
Pepe szerint csak ő…
2010. március 9., kedd
Mi az a három dolog, amiért percileg aggódom
1. Jó hipochonderhez méltóan a saját egészségemért. A szemizom-gyulladásom van. Nem, nem voltam szemésznél, ügyesen egyedül diagnosztizáltam. Miért?
2. Újra leállunk.
3. Na, ezt privát. Mire az egyik barátnőm megkérdezte: Váltok? Nem, nem válunk…
2. Újra leállunk.
3. Na, ezt privát. Mire az egyik barátnőm megkérdezte: Váltok? Nem, nem válunk…
2010. március 8., hétfő
No comment
Pepe: Láttuk a Csúnya lány egy olyan izé változatát.
Én: Mi az, hogy izé?
Pepe: Hát hogy gázos.
Bakka: Volt benne csókolózás?
Pepe: Nem, annál is rosszabb!
Bakka: Volt benne szex?
Én: Mi az, hogy izé?
Pepe: Hát hogy gázos.
Bakka: Volt benne csókolózás?
Pepe: Nem, annál is rosszabb!
Bakka: Volt benne szex?
2010. március 6., szombat
Mi van ZK fejében?
Ma reggel Pepét elküldtem a kisboltba, mert nem volt itthon vaj. A fiam nagy örömmel teljesítette a feladatot, bár egy kicsit megsértődött, hogy a lányoktól nem vehetett fel rendelést. Ennek ellenére, nemcsak a vaj jött haza, hanem egy zacskó negrocukorka is. ZK lelkesen szopogatta a cukorkát, amikor Papika visszaért a garázsbiciklizésből, és boldogan jelentette, hogy Pepe hozott neki… na mit?... hát … milánói makarónit…
???
???
2010. március 5., péntek
Bourdieu és az iskolaszociológia
Most, hogy egész héten iskolai problémákon rágódtam, úgy érzem sikerült megfogalmaznom a legfontosabb problémámat az iskolával kapcsolatban. Illetve a fiammal kapcsolatban.
Nincs most kedvem utánanézni a pontos elméletnek, így csak a halvány emlékeimre támaszkodom (Vali majd kijavít legfeljebb), amikor azt írom, hogy Bourdieu, híres francia szociológus, elmélete volt az, hogy az iskolarendszer egyik (legfontosabb) funkciója, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket újratermelje. Azaz, nagyon leegyszerűsítve, aki fent van, annak a gyerekét segíteni fogja az iskola, hogy fel(jebb) kerüljön, aki meg lent van, annak a gyerekeit az iskolai rendszer NEM fogja segíteni, hogy egyre feljebb kerüljön.
Nyilvánvaló (bár fogalmam sincs miért, de azért itt hagyom a szófordulatot) Bourdieu ezt baloldali kritikaként fogalmazta meg. Az én interpretációm azonban ezzel az elmélettel kapcsolatban meglehetősen elitista. Tudom, tudom. Szánom bánom bűneimet.
Megmagyarázom. Magamat és a férjemet is az értelmiségi-középosztályba sorolom. Jó lehet, hogy pont ilyen kategória nincs manapság, de én akkor is oda sorolom magunkat. És őszintén szólva, úgy gondoltam, hogy nekem nem kell majd iskolai dolgokkal foglalkoznom, elég lesz, ha a családi nevelést biztosítom a gyerekeknek, mert a bourdieu-i elmélet szerint a gyerek majd az iskolarendszer segítségével újratermeli az én társadalmi helyzetemet.
ÉS ISMÉTLEM: Nekem nem kell semmi mást csinálnom, csak hátradőlnöm és élvezni, ahogy a fiam újratermel.
Mert akárhogy is erőltetem az agyamat, arra nem emlékszem, hogy Bourdieu valahol azt írta volna, hogy az iskolarendszer azért termeli újra a társadalmi rétegeket, mert bizonyos társadalmi rétegbe tartozó szülők minden este lefekvés előtt átveszik az aznapi tananyagot a gyerekkel. És gyakorolnak. És kikérdezik a gyereket. És ha a gyerek nem emlékszik, mi volt a lecke, akkor felhívják az osztálytárs szüleit és megkérdezik. És ha az iskolában csúnyán írta meg a leckét a gyerek, akkor kiradírozzák és újraíratják a szülők.
MERT ERRŐL NEM VOLT SZÓ!
De azt hiszem, itt az ideje, hogy szembenézzek a tényekkel. Amik mint tudjuk, makacs dolgok…
Nincs most kedvem utánanézni a pontos elméletnek, így csak a halvány emlékeimre támaszkodom (Vali majd kijavít legfeljebb), amikor azt írom, hogy Bourdieu, híres francia szociológus, elmélete volt az, hogy az iskolarendszer egyik (legfontosabb) funkciója, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket újratermelje. Azaz, nagyon leegyszerűsítve, aki fent van, annak a gyerekét segíteni fogja az iskola, hogy fel(jebb) kerüljön, aki meg lent van, annak a gyerekeit az iskolai rendszer NEM fogja segíteni, hogy egyre feljebb kerüljön.
Nyilvánvaló (bár fogalmam sincs miért, de azért itt hagyom a szófordulatot) Bourdieu ezt baloldali kritikaként fogalmazta meg. Az én interpretációm azonban ezzel az elmélettel kapcsolatban meglehetősen elitista. Tudom, tudom. Szánom bánom bűneimet.
Megmagyarázom. Magamat és a férjemet is az értelmiségi-középosztályba sorolom. Jó lehet, hogy pont ilyen kategória nincs manapság, de én akkor is oda sorolom magunkat. És őszintén szólva, úgy gondoltam, hogy nekem nem kell majd iskolai dolgokkal foglalkoznom, elég lesz, ha a családi nevelést biztosítom a gyerekeknek, mert a bourdieu-i elmélet szerint a gyerek majd az iskolarendszer segítségével újratermeli az én társadalmi helyzetemet.
ÉS ISMÉTLEM: Nekem nem kell semmi mást csinálnom, csak hátradőlnöm és élvezni, ahogy a fiam újratermel.
Mert akárhogy is erőltetem az agyamat, arra nem emlékszem, hogy Bourdieu valahol azt írta volna, hogy az iskolarendszer azért termeli újra a társadalmi rétegeket, mert bizonyos társadalmi rétegbe tartozó szülők minden este lefekvés előtt átveszik az aznapi tananyagot a gyerekkel. És gyakorolnak. És kikérdezik a gyereket. És ha a gyerek nem emlékszik, mi volt a lecke, akkor felhívják az osztálytárs szüleit és megkérdezik. És ha az iskolában csúnyán írta meg a leckét a gyerek, akkor kiradírozzák és újraíratják a szülők.
MERT ERRŐL NEM VOLT SZÓ!
De azt hiszem, itt az ideje, hogy szembenézzek a tényekkel. Amik mint tudjuk, makacs dolgok…
2010. március 4., csütörtök
Akkor most ezen törjük a fejünket...
Bakka már régen elhatározta, milyen neveket ad majd a gyerekeinek. A lányát Pillangónak fogják hívni. A fiát Bátornak.
Nekem tökéletesen megfelelnek unoka-neveknek.
Tegnap aztán meggondolta magát.
Bakka: A lányomat mégsem Pillangónak fogom hívni.
Én: Hanem?
Bakka: Klódörnek.
Én: Tessék?
Bakka: Klódörnek.
Én: És ez mi?
Bakka: HÁT EGY LÁNYNÉV, MAMIKA.
Nekem tökéletesen megfelelnek unoka-neveknek.
Tegnap aztán meggondolta magát.
Bakka: A lányomat mégsem Pillangónak fogom hívni.
Én: Hanem?
Bakka: Klódörnek.
Én: Tessék?
Bakka: Klódörnek.
Én: És ez mi?
Bakka: HÁT EGY LÁNYNÉV, MAMIKA.
2010. március 3., szerda
Mielőtt rátérnék a nyelvtan kettesre, beszéljük meg a sárga ceruzák problémáját
Nem tudok a ceruzaproblémám túllépni.
Egyrészt Pepe ceruzafogyasztása ipari méreteket ölt. Ezt tudjuk.
Másrészt, azt is tudjuk, hogy szeretem a dolgokat a könnyebbik végén megfogni. És a ceruzavásárlás problémájával nem sokat foglalkozni: Veszek ceruzát a gyerekeknek, CSAK NE KELLJEN SOKAT GONDOLKOZNI RAJTA.
Ennek megfelelően a tavalyi év azzal telt, hogy egy csomó ceruzamárkát leteszteltünk, használhatóság, hegyezhetőség és ár szempontjából. Meg is találtuk a számunkra ideális megoldást.
Hogy megelőzzem a beírásátokat, hogy az egész elővezetendő probléma mondvacsinált, mert a megoldás az lenne, hogy DARABONKÉNT veszem a színes ceruzát a gyerekeknek, ki kell jelentenem, hogy alkalmatlan vagyok fejben tartani, hogy melyik gyereknek milyen színű ceruzára van szüksége. Sőt továbbmegyek, ha alkalmas lennék, akkor sem akarnék ennyit foglalkozni a színes ceruzákkal. Sőt még továbbmegyek, k. drága a darabonkénti ceruza. (Kb. három árából megvan egy 10-es csomag, ugyanabból a márkából.) Szóval inkább vállalom a problémát: Veszem csomagban a ceruzát. (Sőt nemcsak én veszem, az apukám nagytételben szállítja a ceruzákat Kínából a gyerekeknek… De ezeknek SEMMI SEM ELÉG!) Töltöm fel a tolltartót. Ahogy fogynak a ceruzák, úgy veszem az új csomagot. Töltöm fel a tolltartót. Maradék ceruzákat rakom be a vájdlingba. A gyerekek itthon használják.
Egyetlen apró hibája van a rendszernek: A ceruzacsomagok ugyanannyit ceruzát (egyet) tartalmaznak minden színből, szépen színenként rendezve: sárgától feketéig, Pepe viszont a másfél év iskola alatt egyetlen vonalat nem húzott sárga ceruzával. És itthon a lányok sem.
Mert hiába napocska ZK jele, ezek a gyerekek egyetlen napot sem rajzoltak még életükben. És a királylányok szőke hajat az aranyszínű signoval csinálják.
Így percileg több (és most a több nem kettőt jelent, hanem többet...) tucat sárga ceruzánk van. És ha így haladunk, mire kijárják az iskolát a gyerekek, több száz sárga ceruzánk lesz.
MIT FOGUNK ENNYI SÁRGA CERUZÁVAL CSINÁLNI???
MI LEGYEN A SÁRGA CERUZA PROJEKT???
Egyrészt Pepe ceruzafogyasztása ipari méreteket ölt. Ezt tudjuk.
Másrészt, azt is tudjuk, hogy szeretem a dolgokat a könnyebbik végén megfogni. És a ceruzavásárlás problémájával nem sokat foglalkozni: Veszek ceruzát a gyerekeknek, CSAK NE KELLJEN SOKAT GONDOLKOZNI RAJTA.
Ennek megfelelően a tavalyi év azzal telt, hogy egy csomó ceruzamárkát leteszteltünk, használhatóság, hegyezhetőség és ár szempontjából. Meg is találtuk a számunkra ideális megoldást.
Hogy megelőzzem a beírásátokat, hogy az egész elővezetendő probléma mondvacsinált, mert a megoldás az lenne, hogy DARABONKÉNT veszem a színes ceruzát a gyerekeknek, ki kell jelentenem, hogy alkalmatlan vagyok fejben tartani, hogy melyik gyereknek milyen színű ceruzára van szüksége. Sőt továbbmegyek, ha alkalmas lennék, akkor sem akarnék ennyit foglalkozni a színes ceruzákkal. Sőt még továbbmegyek, k. drága a darabonkénti ceruza. (Kb. három árából megvan egy 10-es csomag, ugyanabból a márkából.) Szóval inkább vállalom a problémát: Veszem csomagban a ceruzát. (Sőt nemcsak én veszem, az apukám nagytételben szállítja a ceruzákat Kínából a gyerekeknek… De ezeknek SEMMI SEM ELÉG!) Töltöm fel a tolltartót. Ahogy fogynak a ceruzák, úgy veszem az új csomagot. Töltöm fel a tolltartót. Maradék ceruzákat rakom be a vájdlingba. A gyerekek itthon használják.
Egyetlen apró hibája van a rendszernek: A ceruzacsomagok ugyanannyit ceruzát (egyet) tartalmaznak minden színből, szépen színenként rendezve: sárgától feketéig, Pepe viszont a másfél év iskola alatt egyetlen vonalat nem húzott sárga ceruzával. És itthon a lányok sem.
Mert hiába napocska ZK jele, ezek a gyerekek egyetlen napot sem rajzoltak még életükben. És a királylányok szőke hajat az aranyszínű signoval csinálják.
Így percileg több (és most a több nem kettőt jelent, hanem többet...) tucat sárga ceruzánk van. És ha így haladunk, mire kijárják az iskolát a gyerekek, több száz sárga ceruzánk lesz.
MIT FOGUNK ENNYI SÁRGA CERUZÁVAL CSINÁLNI???
MI LEGYEN A SÁRGA CERUZA PROJEKT???
2010. március 2., kedd
Környezetismeret
Nem akarok a tárgyra panaszkodni, nekem dögunalomnak tűnik a könyv alapján. Nyilván a tanár sokat tehet hozzá. És úgy vélem, hogy sok gyerek már túllépett azokon a dolgokon, amit környezetismeret tárgyból tanulnak. De tök mindegy, mert Pepének torna-matek-környezet a szentháromsága. Ha szereti, én nem veszem el a kedvét…
Most csak a környezet házi feladatról lesz szó.
Az elején még nem fogtam gyanút. Pepe kért segítsek neki város-falu-tanya képeket keresni. Füzetbe való ragasztás céljából. Egy újságból közösen vágtuk ki a képeket.
Nyilván nagyon jól sikerülhetett a házi, mert ettől kezdve a fiam nekem delegálta a környezet házi feladatok elvégzését.
Csak lassan esett ez le nekem. De most már biztos, hogy így van.
Elsőként fényképet kellett a háziállatunkról beragasztani a füzetet. Először is azon gondolkodtam el, hogy milyen furcsa, mert nem kaptam meg azt az emlékeztetőt, hogy minden gyereknek kell háziállat. Aztán hálát adtam a madarakért. Aztán kiderült, hogy nincs róluk fénykép. Aztán kiderült, hogy nincs színes festékpatron a nyomtatómban. Aztán kiderült, hogy az apósomnak nem jó a nyomtatója. Aztán kiderült, hogy a férjem nem tud nyomtatót installálni. És amikor minden sínen volt és a kép is kész volt, kiderült, hogy a madarak mégsem jó kép. Inkább macskás képet szeretne a fiam. DE EZT IS ELINTÉZTEM!
Valószínű ezen a ponton bíztam el magamat, mert múlt héten kaptam egy kisegyest környezetből. MERT ELFELEJTETTEM HÁZIÁLLAT KÉPET RAGASZTANI A FIAM FÜZETÉBE. Aztán kiderült, hogy nem olyan háziállat kell, hanem baromfiudvarban élő háziállat. És akkor találtam egy kecskés képet. De az nem volt jó, mert olyan baromfiudvarban élő állat kellett, ami baromfi. Újság nem volt. Nyomtatóban még mindig nincs színes patron. Vasárnap este 8 óra volt. Szerencsére aztán találtunk egy elfekvő Húsvéti képeslapot LÚDAKKAL. Aztán kiderült, hogy ez jó. De a kisegyes nem kerül megsemmisítésre az utólagosan benyújtott házi feladat örömére.
És most már résen vagyok. És kérdezgetem a fiamat, hogy mi is a házi feladat. Mert három kisegyes egy nagyegyes. Persze az utolsó pillanatig nem szól soha semmit. Megint vasárnap este közölte a feladatot. Viszont kivételesen könnyen megúsztam: A légy haszna volt a kérdés. Ripsz-ropsz letöltöttem az internet-ről a megoldást. És felolvastam a fiamnak. És elmagyaráztam. És beragasztottam. Remélem fogok mosolygós fejet kapni!
Most csak a környezet házi feladatról lesz szó.
Az elején még nem fogtam gyanút. Pepe kért segítsek neki város-falu-tanya képeket keresni. Füzetbe való ragasztás céljából. Egy újságból közösen vágtuk ki a képeket.
Nyilván nagyon jól sikerülhetett a házi, mert ettől kezdve a fiam nekem delegálta a környezet házi feladatok elvégzését.
Csak lassan esett ez le nekem. De most már biztos, hogy így van.
Elsőként fényképet kellett a háziállatunkról beragasztani a füzetet. Először is azon gondolkodtam el, hogy milyen furcsa, mert nem kaptam meg azt az emlékeztetőt, hogy minden gyereknek kell háziállat. Aztán hálát adtam a madarakért. Aztán kiderült, hogy nincs róluk fénykép. Aztán kiderült, hogy nincs színes festékpatron a nyomtatómban. Aztán kiderült, hogy az apósomnak nem jó a nyomtatója. Aztán kiderült, hogy a férjem nem tud nyomtatót installálni. És amikor minden sínen volt és a kép is kész volt, kiderült, hogy a madarak mégsem jó kép. Inkább macskás képet szeretne a fiam. DE EZT IS ELINTÉZTEM!
Valószínű ezen a ponton bíztam el magamat, mert múlt héten kaptam egy kisegyest környezetből. MERT ELFELEJTETTEM HÁZIÁLLAT KÉPET RAGASZTANI A FIAM FÜZETÉBE. Aztán kiderült, hogy nem olyan háziállat kell, hanem baromfiudvarban élő háziállat. És akkor találtam egy kecskés képet. De az nem volt jó, mert olyan baromfiudvarban élő állat kellett, ami baromfi. Újság nem volt. Nyomtatóban még mindig nincs színes patron. Vasárnap este 8 óra volt. Szerencsére aztán találtunk egy elfekvő Húsvéti képeslapot LÚDAKKAL. Aztán kiderült, hogy ez jó. De a kisegyes nem kerül megsemmisítésre az utólagosan benyújtott házi feladat örömére.
És most már résen vagyok. És kérdezgetem a fiamat, hogy mi is a házi feladat. Mert három kisegyes egy nagyegyes. Persze az utolsó pillanatig nem szól soha semmit. Megint vasárnap este közölte a feladatot. Viszont kivételesen könnyen megúsztam: A légy haszna volt a kérdés. Ripsz-ropsz letöltöttem az internet-ről a megoldást. És felolvastam a fiamnak. És elmagyaráztam. És beragasztottam. Remélem fogok mosolygós fejet kapni!
2010. március 1., hétfő
Ceruzák
Elég gyorsan feladtam, hogy rendezett állapotú legyen a fiam tolltartója, de azért vasárnap este meg szoktam nézni hány darab ceruza maradt a hétről. CSAK HOGY JÓ LEGYEN A HANGULAT.
Szerencsére a fiam is alább adta az igényeit ceruzák terén, és már nem ragaszkodik ahhoz, hogy a 10-15 ceruza a tolltartójában ugyanaz a márka ugyanaz a típusa legyen.
Így vasárnap estére csak a hegyezés marad, és az, hogy az itthoni ceruzakészletből feltöltsem a tolltartót.
Pepe közben leckét ír. Mert általában vasárnap este mindig bevillan, hogy valamit elfelejtett. Csak mert a péntek délután engem és az apját is biztosította, hogy semmi lecke nincs a hétvégére.
Itthon egy nagy vájdlingban tartjuk a ceruzákat. Ezeket használják a lányok rajzoláshoz is itthon.
És teszem a dolgom. Hegyezek. Pakolok.
Pepe: Mamika, azt a Hello Kitty-s ceruzát inkább ne tedd be.
Én: Ja, bocs, nem vettem észre.
Pepe: És a grafitból inkább az enyémből tegyél be.
Én: Jó rendben. [Hozom a lányok elől eldugott ceruzákat.] De nézd, Pepe, ezen a grafiton is rózsaszín minta van.
Pepe: Igen, tudom. Nem baj. Már vittem olyat suliba.
Én: És nem volt gond?
Pepe: Hát mondjuk elég meleg volt a helyzet miatta. De aztán becsuktam a fülemet és átvészeltem valahogy.
Ne izguljatok, megkönyörültem a gyereken, és adtam az én nem rózsaszín ceruzáimból neki. Mert igen, nekem is van ceruzából dugikészletem…
Szerencsére a fiam is alább adta az igényeit ceruzák terén, és már nem ragaszkodik ahhoz, hogy a 10-15 ceruza a tolltartójában ugyanaz a márka ugyanaz a típusa legyen.
Így vasárnap estére csak a hegyezés marad, és az, hogy az itthoni ceruzakészletből feltöltsem a tolltartót.
Pepe közben leckét ír. Mert általában vasárnap este mindig bevillan, hogy valamit elfelejtett. Csak mert a péntek délután engem és az apját is biztosította, hogy semmi lecke nincs a hétvégére.
Itthon egy nagy vájdlingban tartjuk a ceruzákat. Ezeket használják a lányok rajzoláshoz is itthon.
És teszem a dolgom. Hegyezek. Pakolok.
Pepe: Mamika, azt a Hello Kitty-s ceruzát inkább ne tedd be.
Én: Ja, bocs, nem vettem észre.
Pepe: És a grafitból inkább az enyémből tegyél be.
Én: Jó rendben. [Hozom a lányok elől eldugott ceruzákat.] De nézd, Pepe, ezen a grafiton is rózsaszín minta van.
Pepe: Igen, tudom. Nem baj. Már vittem olyat suliba.
Én: És nem volt gond?
Pepe: Hát mondjuk elég meleg volt a helyzet miatta. De aztán becsuktam a fülemet és átvészeltem valahogy.
Ne izguljatok, megkönyörültem a gyereken, és adtam az én nem rózsaszín ceruzáimból neki. Mert igen, nekem is van ceruzából dugikészletem…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)