Nagymamámtól kaptam egy hosszú nerc-izét. Nem stóla, hanem egy csík. Gondolta, hogy majd rávarratom az egyik télikabátomra.
Mert a nagymamám egy úri nő volt, aki tudta még, hogy egy télikabátnak hogy kellett kinéznie. Én viszont egy proli vagyok, így a nerc-csík itt-ott kallódott.
Aztán ZK-val egymásra találtak a nerccel. Összebarátkoztak. Egymásba szerettek. Összeköltöztek. És együtt élnek. (Most nem részletezem, hogy a bundadarab milyen állapotban van. A. varrogatja, ha kell. De tisztítani nem szoktuk.)
Mindez azonban, csak háttér a mai témához.
Íme a főtéma:
Az utóbbi időben sok szó esett ZK lábáról. Úgy véljük, javul, de nagyon lassan. Igyekszünk óvni-védeni ZK-t, hogy a lehető legkevesebbet használja a lábát*.
És ZK elég gyorsan összeadta a kettő meg kettőt. És még gyorsabban rászokott, hogy ugráltassa a családot.
„Mamika! Gyere ide!” „Papa! Hozd ide!” „Pepe! Csináld meg!” „Bakka! Vidd oda!”
A. mamája, akinek a száját eddig egyetlen negatív megjegyzés nem hagyta el az utóbbi hét évben az unokáival kapcsolatban, tegnap megjegyezte: „ZK parancsolgatós lett.”
Pontosan!
Egyetlen gyenge láncszem van ZK életében. Az élettársa. A hosszú morzsi.
„HOSSZÚ MORZSI! HOSSZÚ MORZSI! HOSSZÚ MORZSI! HOSSZÚ MORZSI! HOSSZÚ MORZSI!” Kiabálja a lányom naponta több tucatszor.
És hiába, a nerchulla nem megy oda hozzá.
Ki érti ezt?
* Bár, ahogy megtudtuk, ebben a kérdésben is két iskola van: Az orvosok egyik fele a teljes pihenést ír elő. A másik fele pedig azt mondja, hogy használja a gyerek a lábát, mert úgy fog gyógyulni. Erre most mit mondjak?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Ez egy kevéssé fürge nerchulla:)
ZK pedig natttyon okos gyermek, még jó hogy ugráltatja a népet mikor neki nem lehet ugrálni, most a szemével végzi azt a mozgást amit a lábával szokott:)
Milyen nehéz lesz neki, mikor majd meggyógyul, és senki nem ugrálja körül!
Khmmm, utalom azt mondani, hogy ugye megmondtam..., de ugye???? :-)
Kedves Daniella,
Két lányom van (Emma 4, Berta 1,5 éves) és az egész ebéd-utáni-alvásuk alatt ezt a blogot olvasgattam, gondolom, te is tudod, hogy ez mekkora nagy szó :-) amikor minden mást most kéne csinálni! Szóval ennyire jók az írások, lebilincselő, komolyan mondom, köszönöm!!!
Köszönöm nagyon!!!! És igen, tudom!!!! És Bakka is Emma :-)
Jaj bocsánat, az előbb névtelenül ment - na szóval nagy élmény, be is tettem a kedvencek közé. Emmát meg külön üdvözlöm!
Györgyi
Sztem ZK nagyon is kreatív. És Ő pontosan tudja mikor használja a lábát és mikor ne. És valljunk színt: néha olyan jó mikor körülöttünk forog a család világ.
Megjegyzés küldése