2013. június 14., péntek

Hogy szokott Pepe aludni?


Excel táblázatban kell lassan vezetnem a gyerekek programjait az iskolai év vége felé. Ilyen-olyan kirándulások, általában átfedésben a három gyereknek, de sosem egyszerre. Ezekben a hetekben mindig van egy kis rosszérzés bennem: Nem felejtünk el semmi? Mindenki ott van, ahol lennie kell? Az a gyerek, aki nincs éppen velem, jól van?

Pepe és osztálya utolsó pillanatos szervezéssel Vértesben kirándulnak. Az első (és egyetlen) estén telefonál az osztálytárs anyukája. Hogy épp most tette le gyerekével a telefont, aki nagyon panaszkodott a szállásra. És, hogy ha lenne autója, akkor most indulna a gyerekért. Nos, Internet, nem vagyok büszke rá, de az első gondolatom az volt, milyen jó, hogy nem vitte el a gyerekem a telefonját. Mondjuk ezt nem mondtam az anyukának, de azt igen: ÉRTE MENNI? Hát ez nekem eszembe sem jutott!

Anyuka még sorolta egy ideig a szállással kapcsolatos problémákat (kosz, pók, kiálló ágyrúgók, stb.), de aztán látta, hogy nem igazán vagyok vevő a problémára és nem sorolta sokáig.

Miután letettük a telefont, persze rögtön kezdtem rosszul érezni magam. Mert szegény gyerek biztos szenved. Meg, hogy nem tanúsítottam kellő empátiát az osztálytárs anyukája felé.

Nem, nem hívtam vissza, de a férjemet gyorsan felhívtam, hogy ellenőrizzem a viselkedésemet. Valószínűleg nem a legjobb pillanatban kaptam el A.-t, mert miután a problémát vázoltam, csak annyit mondott: Mit gondoltak hova mennek? A Ritzbe?

Mondjuk ezen röhögtem, de nem nyugtatott meg.

Este újra neki futottam a témának.

Mire a férjem: Biztos, hogy Pepe jól van. Gondolod el, itthon hogy szokott aludni.

Nos, ezzel meggyőzött!

Hogy szokott Pepe aludni?

Mélyen és sokat. Már első napos korában. A jelenlegi viszont helyszín több lépésben alakult ki.

Ő az egyetlen, akinek külön szobája van. És ezzel nem is volt sokáig semmi gond. Aztán kitalálta, hogy ő éjszakánként fél, és milyen igazságtalan, hogy mindenkinek van a családban szobatársa, csak neki nem. Mit lehet csinálni? Hát, ő villannyal aludna. Aludjon. Aztán rájött, hogy akkor is fél, ha a teljesen kivilágított szobában alszik. Átmenne a lányokhoz aludni. Menjen. Igaz, hogy csak két ágy van a szobában, de odakerült a hálónkból a kanapé, majd alszik azon. Ez a megoldás jól működött, bár a lányok szekálták rendesen. ZK elégelte meg. Ő átmenne Pepe szobájába. Rendben. ZK ledobta Pepe egyik képét a falról, felakasztotta a szarvasát az ágy fölé. Pepe pedig beköltözött ZK ágyába.

Minden jól is ment egy ideig.

De Pepe továbbra is félt. És ő inkább a mi ágyunkban aludna.

Na ez már nem volt rendben. Épphogy csak kipateroltuk a szobánkból ZK-t, már jönne is vissza egy másik gyerek. Szó sem lehet róla!

Egyik reggel A. kérdezi tőlem, láttam-e, hol aludt Pepe. Nem, nem láttam. Hol aludt? A hálószoba ajtónkban, a puszta parkettán. Mert igen, a durvább éjszakákon ott táborozik. Hozza a párnát és paplant, majd lefekszik a parkettára, és alszik, mint a bunda.

És ez aztán meggyőzött, hogy csak meglesz a gyerek egy várban, ágyban.

Meg is volt.

8 megjegyzés:

anyus írta...

:) Rendkívül ostoba az a szülő, aki azt hiszi h egy osztálykiránduláson fontos a kényelmes ágy és pormentes padló.

anyus írta...

(Úgy értem annyira fontos h el kell menekíteni a gyereket onnan.)

Ditke írta...

Ilyen szülők mindig vannak, mi csak "supermadre" néven emlegetjük őket. Rá se ránts, ha visszagondolok egy osztálykiránduláson sem szállodában aludtunk, de mégsem emlékszem, hogy milyen volt az ágyrugó... A gyerek tökéletesen érzi magát a barátaival, és szerintem ott van a gond, ha nincsenek rendben a barátok és a gyerek ráér azzal foglalkozni, hogy van-e por az ágy alatt.

Bóbita írta...

és a pók?! A PÓÓK!!! Mer az van, a sarokban fent!!!

Névtelen írta...

Pók az itthon is van ;) Kaland, izgalom, más körülmények viszont csak és kizárólag az osztálykirándulásokon, a vasrugós, emeletes ágyakon :)
Túlféltős anyuka... hát olyan minden osztályban van...

Névtelen írta...

Hol vagy? Légyszi írj mert hiányzik!

Noémi írta...

Már nagyon várom a következő bejegyzést! Rég nem hallottunk Rólad/tok! Hiányoztok!

Névtelen írta...

Csatlakozom!

Daniella, ne csináld már! Ennyire eltunyultatok? Semmi érdekes nem történik veletek? Gondolj a tömegre, amely munkáját megszakítva idekattint, hogy feltöltődjön, majd ismét belevethesse magát a tennivalók tengerébe. Eyg-kettő, egy-kettő!!!!!

Brunella