Történt egy apróbb kis probléma. ZK kihallgatta Papikával folytatott telefonbeszélgetésemet.
PEDIG ELŐTTE KIKÜLDTEM A SZOBÁBÓL.
ZK: Miért küldtél ki a szobából?
Én [még nem sejtem a közelgő bajt]: Csak. Nem rád tartozik.
ZK [belevág a közepébe]: Tudom, hogy nincs Jézuska és a szülők hozzák az ajándékot.
Én [teljesen megdöbbenve]: Tessék?
ZK [lassan, tagolva]: Tudom, hogy nincs Jézuska és a szülők hozzák az ajándékot.
Én [még mindig megdöbbenve]: A szülők hozzák az ajándékokat?
ZK: Igen.
Én: Úgy érted, én? Én? El tudod képzelni, hogy rohangálok ajándékokért? Az én lustaságommal?
ZK [elgondolkozik]: Jó nem te, hanem Papika.
Én: Várjál csak. Azt állítod, hogy Papika a Jézuska?
ZK: Igen. Papika a Jézuska.
Nem tudom, Internet, de minél többet gondolkozom, annál logikusnak hangzik az ötlet. Papika a Jézuska. Most, hogy utána gondolok, ez sok mindent megmagyaráz…
Ki hitte volna…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
:-)
Ugye ZK még nem olvassa a blogodat?
ez most nagyot ütött :))))
Nem! És a gyerekek is. Épp a napokban mondtam Pepének, hogy a régebbi bejegyzéseket elolvashatná. Na ne, Mamika!, volt a válasz...
Még "szerencse" hogy nem szeret olvasni Pepe :D
Miskó kosárlabda-állványt szeretne karácsonyra. Mondom neki, az drága dolog, de talán a család összeadja. Mire ő: nem kell összeadni, a Jézuska hozza.
Megjegyzés küldése