Lecke I.

Római egyest írtam, bár remélem nem túl sok dolgom lesz idén. A lányok tanító nénii nem igazán kíváncsiak a munkámra, így nekik nem nagyon adnak leckét. Pepe meg egyre önállóbb. De azért mindennap lelkiismeretesen ellenőrzöm a leckéit. Ha már nagyon nyaggat este, megnézem, mit nem tud.

Történelemből az oral history-t tanulhatják, mert azt kérdezte, hogy milyen esküvővel, lakodalommal kapcsolatos hagyományok vannak a családban. Hát gondolkoztam, de nem jutott eszembe semmi. (Írtam már, hogy talpig feketében voltam az esküvőmön?) Az apjához zavartam, de neki sem jutott eszébe semmi.

Aztán beugrott a baba-lottó. Félig-meddig hagyomány a családban, hogy gyerek születése előtt fogadunk az időpontra és egyéb könnyen ellenőrizhető induló tulajdonságokra. Jelenleg is éppen egy fogadásban vagyunk, és már esélyeket akartam latolgatni, amikor Pepe megkérdezte, mi van a lottóval, ha nem terhes a mennyasszony.

Terhes mennyasszony? A mi családunkban?

Aztán gyorsan végigpörgettem az utolsó néhány családi esküvőt.

Nos, bár úgy láttam, hogy az öcsém felesége nem terhes, de ő az elmúlt évek kivétele. Meg természetes én. Nem voltam terhes. Pepe már hathónapos volt…

De azért úgy hiszem, megvan a családi hagyomány.

Ezek után áttértünk a következő feladatra. Mert hihetetlen morális tartásról adva tanúbizonyságot segítettem Pepének a másik feladat megoldásában is. Hogy mi volt a feladat?

Csoki papírt kellett a töri munkafüzetébe ragasztani.

Természetesen vállalkoztam, hogy megeszem a csokit…

Mert minden áldozatra képes vagyok a gyerekem érdekében.