Mire figyeljünk, ha a gyerek házi feladatának elkészítésére vállalkozunk?

Persze csak, ha nem akarjuk, hogy a tanárok is észrevegyék. Ha pont az a cél, hogy a tanár lássa, hogy milyen ügyesek vagyunk, akkor hajrá, mindent bele!

1. Jó tudni, hogy miért is nem akarja megcsinálni a leckét. Ha azért, mert nem ért valamit, akkor hosszú távon jobban járunk, ha megpróbáljuk elmagyarázni neki. Rövid távon mondjuk ez a megoldás észveszejtő lehet…

2. Ha nem akarunk jó néhány évre házifeladat-rabszolgák lenni, akkor jó tisztázni a gyerekkel, hogy a házi feladat alapértelmezésben a gyerek feladata. És csak vészhelyzetben csinálhatjuk meg neki.

3. Jó, ha tudjuk, hogy hol tartanak, mit tanultak, hogy olyan információt ne tartalmazzon a házi feladat, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy nem a gyerek csinálta.

4. Ne írjunk közvetlenül bele a gyerek könyvébe és füzetéből. Másoltassuk le inkább vele az előre leírt megoldásokat. Színezős és összekötős feladatokat viszont mehetnek. [Bár egyszer A. beleírt Pepe matek könyvébe. És szerintünk nem vette észre a tanító néni. Mondjuk a balkezes férjem jobb kézzel oldotta meg a feladatot. MERT ILYEN RAVASZ!]

5. Hiába múlhat egy házi feladaton mondjuk egy év végi osztályzat, ne a csillagos ötös legyen a cél. A túl jó munka gyanús. A laza ötös alá-t célozzuk meg.

6. A kiselőadás a feladat, akkor jó ha elpróbáljuk otthon, vagy legalábbis bizonyosodjuk meg róla, hogy tudja-e a gyerek, mi van az előadásban.

7. A fentieket tartsuk titokban, mert úgy tűnik, hogy az elvárt norma az az, hogy a gyerek mindig önállóan és nagyon ügyesen, gyorsan, szépen és hiba nélkül készíti el a házi feladatait. Ja, és mindig a legnagyobb örömmel!

Mit hagytam még ki?