Én: És mi volt az ünnepségen?
Bakka: A hatodikosok csinálták.
Én: Miről szólt?
Bakka: Hát egy hatodikos fiú volt az apuka, egy hatodikos lány az anyuka. Volt egy gyerekük. Nem igazi. Csak egy plüss. És akkor az apukának el kellett mennie a csatába. És két osztálytársam elsírta magát, mert lehet, hogy az apuka [itt Bakka jelzi a levegőben az idézőjeleket] meg fog halni a csatába'. És akkor jött az apuka apukája. Nem az eredeti apuka, hanem annak az apukája. És két tábor volt. És az egyik táborba átment egy küldött. [Itt Bakka megáll a mesélésben.]
Én: És?
Bakka: Utána már csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn.
Én: Tessék?
Bakka: Se kép se hang. Csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn.
Úgy tűnik a lányom elaludhatott az ünnepség alatt.
Mondjuk jobb, mintha sírt volna…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
:D :D :D köszönöm, olyan jót nevettem :D
Vagy bedobott párat a tegnapi tablettákból, az okozta a filmszakadást... :D
De most viccen kívül: milyen pszichodráma formájában dolgozták fel abban az iskolában a szabadságharcot...?!
Kár, hogy valószínűleg sose tudjuk meg...
Ugyanerről Pepe?
Kedves Daniella! Kaptam egy továbbadható mackódíjat. Szeretném neked továbbadni, mert a te blogod volt az első, amit életemben először rendszeresen olvasni kezdtem, azóta is jókat vidulok rajta - és nem utolsó sorban a te blogod (épp akkori hiánya) miatt adtam blogírásra a fejemet magam is.
Mivel te (tudomásom szerint) nem olvasol engem, nem tudom, hogy adhatnám át a mackós képet... minden esetre ez egy rajongói levél :)
Megjegyzés küldése