Mikulás

Bakka és Pepe már sejti, hogy mi az ábra, de azt a politikát folytatják, hogy inkább nem kérdeznek semmit. ZK-ról nem tudtam, mit gondoljak, egészen ma reggelig. Amikor is nyilvánvalóvá vált a bőség zavara.

Ugyanis:

1. Jött a Mikulás a templomban. Pepe bábjátékát mentünk megtekinteti a templomba, amikor felbukkant Szent Miklós. Minden gyereknek hozott ajándékot, aki mondott egy verset. ZK az egyik elsőként énekelt. Akkora csomagot kapott, hogy Pepe is végigállta az addigra nem kicsi sort… És előadott egy ballagásra íródott műdalt. De mindegy. A csomag volt a lényeg.

2. Vasárnap reggelre itthonra is jött a Mikulás.

3. Hétfőn az idősek otthonába is jött a Télapó, ahová ZK azért ment, mert egy „darabot adtunk elő az öregeknek”.

4. Ma reggel, amikor Pepét bekísértük az iskolába az ajtóban Mikulás fogadott, krampuszokkal és angyalokkal, akiktől szaloncukrot kapott ZK.

5. Az oviba ma délelőtt látogatott egy Mikulás. Ahol szintén kaptak ajándékot a gyerekek.

És ezek után, talán érthető ZK kérdése, ami nem az volt, hogy létezik-e a Mikulás. Mert erre az előbbiek fényében csak igen lehet a válasz, hanem:

ZK: Mamika, te mindegyik Mikulásban hiszel?
Én: Igen, persze.
ZK: Hát nem tudom, Mamika, szerintem az iskolában nem az igazi Mikulás volt.
Én: Hanem?
ZK: Hát szerintem egy felsős fiú öltözött be.