A teljesen üres hűtőszekrényünkben négy szendvics árválkodik.
Ami azt jelenti, hogy újra áram alatt van a hűtőnk.
Ami azt jelenti, hogy hazaérkeztünk!!! Próbálom újra felvenni a fonalat.
Addig csak annyit, hogy nem az én gyerekeim üvöltöztek a szálloda halljában. Nem az én gyerekeim tolakodtak a svédasztalnál. Nem az én gyerekeim böfögtek a liftben. És nem az én gyerekeim mentek be a medencébe zuhanyzás nélkül.
És a nem-az-én-gyerekeimet nem úgy értem, hogy a férjem gyerekei…
Amin még javítatunk kell?
Az étkezés. Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden egyes étkezésnél valaki (értsd: ZK) valamit felborított, kiöntött vagy eltört…
És igen, ma délelőtt is eltört már egy tányért.
PEDIG NEM KAPOTT SE REGGELIT, SE EBÉDET…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
welcome back. amúgy én is török-zúzok, ha nem kapok enni.
Most tehet róla szegény ZK- hogy annyira kicsi volt az asztal, hogy minden útban volt az elérhető ennivalóig?
Már azt hittem, csak a migyerekeink (értsd: férjemé és enyém közös) okoznak minden szállodai étkezésnél meglepetést - általad felsorolt kiöntés, törés, melyik asztalnál üljek, én akarok apa mellé ülni, de középre is, stb. 9 évesen.
26 éves vagyok, és a mai napig kiöntöm a kakaót/kávét, leverem a bögrét, leejtem a tányért, a kanálról a falat visszaloccsan a zsíros lébe, minden zsírpöttyös lesz, véletlenül lehúzom a terítőt, amikor lehajolok ... :) és esküszöm, teljesen normális ember vagyok!!! :D
Hajrá ZK!
Megjegyzés küldése