Jó sok kilométert autóztunk a három gyerekkel. Mivel az elveinket már rég feladtuk, elhatároztuk, hogy vesszünk nekik egy autós dvd-lejátszót, hogy inkább szórakozzanak, minthogy az agyunkra menjenek.
Aztán praktikusan tervezve az indulás előtt néhány nappal tropára törtem az autónkat, így azzal voltunk elfoglalva, hogy autót szerezzünk és olyan apróságok, mint dvd-lejátszó egyszerűen elfelejtődtek…
Nos az autózás eleve problémás nálunk, mert még a kertből sem tolatunk ki, máris megkezdődik a veszekedés, hogy zenét hallgassunk vagy híreket.
A zene mellett a lányok kardoskodnak állandó jelleggel, szövegre meg én szavazok Pepével. A. szíve szerint szintén zenét hallgatna, csak nem mer nekem ellentmondani, így rögtön patthelyzet alakul ki. Ha viszont nem a WC-re megyünk autóval, hanem kicsit távolabb, akkor nyugodtan mondhatom: mindenre lesz időnk.
Mit mondjak?
Annyit ültünk autóban, hogy mindenre volt időnk. Sőt.
A legjobb persze, ha alszanak a gyerekek és mi mindenféle hülyeségről sutyoroghatunk a férjemmel. Aztán az sem rossz, ha bírunk családilag beszélgetni valamiről. Azaz, nem lenne rossz, mert ilyen emlékem nincs. Aztán az is elviselhető, ha valami jobb hangoskönyv hallgatására tudjuk rábeszélni a gyerekeket: Micimackó nagyon jó volt, pedig féltem, hogy Koltai Róbert túlpörgeti a dolgot, de nem tette. Aztán csináltunk Gerald Durrell maratont Szacsvay Lászlóval. Még jobb. Csak a papi papagájjal nyúltam mellé. Így csöppet magyarázkodhattunk, amikor a lányok azt énekelgették a tábortűznél, hogy „hej mambó, lecsúszik a bugyi meg a melltartó”. Jó, azt hittem az összes gyerekkönyv. Végighallgattuk Harry Potter első részét is Kern Andrással. Ez sem volt rossz.
Aztán ahogy fáradnak a gyerekek, jönnek a rosszabb pillanatok. Veszekednek a lila ceruzán. Csak az egyik alszik el, a maradék kettővel suttogva kell ordibálni, hogy maradjon csöndben. ZK zenét kér: Valami rockosabbat, Papika. HANGOSABBAN. És aztán a sokadig óra után rákezdenek a gajdolásra. Idén három nóta volt a tarsolyukban. 178453112-szer hallgattuk meg. Bár ki számolja. Mert vannak dolgok, amik mindig viccesek maradnak egyes családtagjaimnak. A kicsiny repertoár a következő volt: 1. Sárgán virágzik a tök. 2. Mary, Mary, szívemet kéri, neki szarom. 3. Nem látta a kacsámat? Sárga volt és pukizott.
Egy élmény volt…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
"suttogva kell ordibálni" - óóóó, milyen ismerős.
Hova autóztatok?
ezek az átköltések ismerősek. Valahogy mindig kerül az új szövegbe egy kis kaki, puki...
Más: nekünk van autós dvd lejátszónk. Szerintem anélkül megőrülnénk az autóban. Csak az első percekben kell karhatalmi döntést hozni a "melyik mesét nézzük" témakörben, mert olyan nincs ami mindenkinek megfelel...
Épp ma írta egy ismerősöm, hogy dupla monitoros dvd lejátszó van az autójukban, így még ezen sincs veszekedés... (A miénkben meg még kazettás magnó van, így nekem könnyű újat mondani.)
Nekünk is dupla monitoros van, de az egyikben van a dvd, a másikban ugyanaz megy, csak egy kábel viszi át a képet meg a hangot. De lehet hogy van modernebb is, bár 3 gyereknél 2 monitor még mindig kevés :)
Ja, és a régi kocsinkban csak egy szivargyújtó volt, úgyhogy folyton ment a vita ha kellett a GPS-nek is némi töltés. Az új kocsiban már két szivargyújtó van így van más ok amin vitatkozhatnak. :)
Megjegyzés küldése