ZK: Megmoshatom a hajamat?
Én: Tegnap mostál hajat, nem kell mindennap hajat mosni! Ne mosd meg a hajadat ma!
ZK [kicsit hangosabban]: Megmoshatom a hajamat?
Én: Ne mosd meg!
ZK: [kicsit hangosabban]: Megmoshatom a hajamat?
Én: NE. MOSD. MEG. A. HAJADAT.
***
Konyha. Vacsorát főzünk. ZK beleiszik a fekete teámba.
Én: Jajjaj. Az fekete tea volt. Megint nem fogsz tudni elaludni. Miért ittál bele?
Míg így lamentálok, Bakka is meghúzza.
Én: BAKKA EZT MOST TÉNYLEG NEM ÉRTEM. MIÉRT KELLETT BELEINNOD NEKED IS, AMIKOR MOST PANASZKODTAM, HOGY A HÚGOD NEM FOG TUDNI ELALUDNI???
***
Két WC van a lakószintünkön. Bakka mégis bekakilt a bugyijába. Mert ZK nem engedte oda a WC-hez. Gondolom, mindkettőhöz egyszerre. Emiatt már a szemem sem rebben. Utasítom Bakkát, hogy mossa meg a fenekét, mielőtt csatlakozik ZK-hoz a kádba.
Bakka: Hol mossam meg? ZK fürdik.
Én: A másik kádban.
Bakka: Rendben, de ott nem tudom kinyitni a zuhanyt.
Kinyitom neki. Áll a kádban a hátsóját mossa. Majd elgondolkozik valamin.
Én: Bakka kifelé jön a víz.
Bakka: Tessék?
Én: Bakka, kifelé locsolod a vizet a kádból.
Bakka: Mi van, Mamika?
Én: BAKKA. VÍZ. KÁD. FIGYELJ, MIT CSINÁLSZ!
És ez csak a ma este volt.
Tudom, hogy türelmesebbnek kellene lennem. De nem megy…
ÉS. ÉS. ÉS.
És most jövök a fürdőszobából. Bakka jelenti: „véletlenül meglökdöstem ZK-t, ő meg visszaköpdösött. Így vizes lett a hajunk. Megmossuk. Jó, Mamika? ”
Mit mondhatnék erre???
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Nem kell (lehet) mit mondani.
Elég nevetni.
Helyes gyerekek, helyes anyuka.
Szép az élet!
Nálunk az üvöltözés inkább abból következik, hogy DE MÚLTKOR (értsd: 2 hete) IS MOSTUNK HAJAAAAT!
Most jövök a fürdőszobából. Ahol üvöltöztem. A fiammal, mert először hangosan énekelt és kotyogott, holott a tesója már alszik, aztán megpróbált teljesen száraz maradni fürdés közben, majd gondosan belezuhanyozott mindkét fülébe, miközben kilocsolta a vizet, aztán kiszállt háttal a fürdőkádból, aztán a csurom vizes földön végighúzott törülközőjével összemázolta a majdnem száraz testét... Asszem, ezért szeretem a blogodat.
Nálunk még különösebb okok sem kellenek az ordításhoz, mert a három gyerek mellett akkora az alapzaj, hogy másképp egyszerűen nem hallom a saját hangomat. (Mondjuk ez a kisebb baj, a nagyobb az, hogy a gyerekek sem.)
Hajmosós sztori szóról szóra ismerős. :)
Köszönöm ezt a jóízű nevetést, amit ezzel a bejegyzéseddel okoztál!
Tudtamén, hogy ez egy örök téma! :D
Nálunk a helyzet azonos, pedig csak két csinóta boldogít. A varázsszavaim ordítás ellen: jó, akkor ma nem lesz mese/ mesefilm.Ezt akkor is hallják, ha üvöltenek. Semmi mást nem.
KÉ-PE-KET! KÉ-PE-KET! KÉ-PE-KET!
:)))mond az legközelebb, hogy "NE.MOSD.MEG.A.HAJAD!:)))))))
imádom ezt a bandát
Megjegyzés küldése