2011. március 24., csütörtök

A karácsonyi melltartó

Néhány hónapja egy elég traumatikus élmény érte Bakkát. Nem, nem fogom elmesélni, hogy mi. És ne hívjatok telefonon sem, mert négyszemközt sem fogom elmesélni. Mert megígértem Bakkának.

A legjobb tudásom szerint segítettem a lányomnak, hogy feldolgozza a történteket. De amikor a nagymamájának sem volt hajlandó beszélni a dologról, éreztem, hogy szakember segítségére lehet szükség.

Én: Bakka, az oviban vagy egy pszichológus néni, aki segít a gyereknek, ha valamilyen problémájuk van. Ha gondolod, kérek neked egy időpontot. De akkor el kell mesélned, mi történt.
Bakka: Ne szólj a pszichológus néninek. Nem akarom elmesélni senkinek.
Én: Rendben van. Nem kötelező.

Néhány perc múlva.

Bakka: Az a pszichológus néni, aki a tornaterembe viszi játszani a gyerekeket?
Én: Bakka, fogalmam sincs, hogy mit csinál a pszichológus néni az ovitokban.
Bakka: Igen, ő a pszichológus néni! Én is akarok vele játszani!
Én: Beszéljek vele?
Bakka: Igen.
Én: De akkor el kell mesélned neki, mi történt.
Bakka: Persze, tudom. El fogom mesélni.

Felhívtam a pszichológus nénit. Első körben rögtön beégettem magam, amikor kiderült, hogy eszembe sem jutott elkísérni a lányomat a beszélgetésre. Azt hiszem, pont ezekkel a szavakkal mondtam a nőnek. Így Bakka egyedül ment el hozzá. Másnap aztán én is beszéltem vele külön. Most nem részletezem, mit mondott M. néni, de a mondanivalójának a 90 százaléka arról szólt, hogy mennyire okos és szép Bakka. És, hogy milyen jó volt vele beszélgetni. És hogy milyen szépen beszél. És hogy milyen ügyesen mindent elmesél. És hogy milyen okos. És kedves. És nyitott. Amikor a traumáról kérdeztem, akkor azt mondta, hogy Bakka rendben feldolgozta. Még rajzot is készített az esetről. A rajzot most nem részletezem. De én egy életre sérültem tőle. Borzalmas volt.

Mindenesetre azóta is jár hozzá Bakka. Imádja. De múlt héten megint telefonált nekem M. néni. Hogy Bakkával befejezte a munkát. És jöjjek be egy záró beszélgetésre. Bementem. Megint meghallgattam, hogy mennyire remek a gyerekem. Hogy milyen jó volt vele együtt töltetni az időt. És a traumának nyoma sincs.

Már csak egy kis apróság volt hátra.

M. néni: Azt gondolom már észrevették, hogy Bakkának felfokozott a szexuális érdeklődése. Kérem vigyázzanak erre a kis bimbócskára.

Mit mondjak?

Talán ez volt az első eset, hogy pedagógustól olyat hallottam a gyerekemről, amire én még nem gondoltam. A bimbócska részről meg beszélni sem vagyok hajlandó.

Én: Tényleg? Hát nem is tudom.
M. néni: Mondok egy példát.
Én: Kicsit félek, mi fog jönni, de mondja.
M. néni: Például Karácsony után hetekig téma volt a melltartó, amit kapott. Először csak beszélt róla. Aztán felvette. Aztán megmutatta.
Én: Valóban kapott Karácsonyra egy melltartónak mondható felsőt.
M. néni: Hetekig téma volt.
Én: Tényleg nagyon örült neki, amikor megkapta. De én nem a felfokozott szexuális érdeklődésével magyaráztam az örömét.
M. néni: Hát mivel?
Én: Hát azzal, hogy ez volt az egyetlen olyan dolog Karácsonykor, aminek a párját nem kapta meg a húga. Csak ő kapott melltartót. ZK nem.
M. néni: Aha. Ez új információ nekem. Erre nem gondoltam.

M. néni aztán ennyiben hagyta a témát.

Én azért elgondolkoztam.

Szex vagy testvérféltékenység.

Klassz. Nem is tudom, melyiknek örüljek jobban.

9 megjegyzés:

Tatin írta...

Ovis korában én is jártam pszichológushoz a fiammal. Az óvónők szerint kezelhetetlen volt. Szerintem csak eleven, és figyelni kellett volna rá. A vége az lett, hogy mondjam meg az óvónőknek a gyereknek semmi baja, ők a hülyék, hogy nem tudják lekötni. Nem mondtam meg, ami annál is cikibb volt, mert tudták, hogy járunk, és várták a csodát, mit üzen a szakember, mintegy megerősítve őket hogy hohohohó ők megmondták, hogy ugye ugye...a pszichológus a fiamról azt mondta okos, értelmes, érdeklődő, a koránál fejlettebb. Utána majdnem levelezőn végeztük el az ovit. :)

Daniella írta...

levelezőn ovit? ERRŐL ÉN MÉG MIÉRT NEM HALLOTTAM? bár talán az esti jobban érdekelne...

martine írta...

Végigondoltam, mi mindennek örültek karácsonykor a gyerekeim... azt hiszem, jobb lesz, ha ezentúl semmit sem kapnak :(

Névtelen írta...

Lehet M. néninek van bimbócskája, ha csak ezen a vonalon tudott gondolkozni és nem járta jobban körbe a véleménye kialakítása előtt. ;)

Magdaléha írta...

Remélem M. néni nem találkozik az én bimbócskáimmal :-D
Melltartója ugyan egyiknek sincs, de imádják a Fütyi-nuni témát vesézni, azzal tetézve, hogy apának és anyának milyen más mint nekik...

Zsuzska írta...

Te Daniella! Èn itt Nálad mindig olyan jókat mulatok, így szeretnélek meglepni valamivel: kapsz egy pontot tölem!http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
szeretéssel

Thea írta...

Baráti ölelést (jó szót) küldök Neked a szeretni való blogodért!

http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html

Pelikán írta...

Jezusom, osszekoptem vizzel a laptopomat, koszi Daniella... Bimbocska, felfokozott szexualis erdeklodes... Isteni...
Remelem azert titkon nem parazol, hogy hatha megis van vmi M. neni eszreveteleben....

Daniella írta...

köszönöm.
Pelikán: Titkon parázni? Én??? Nem!