Három veszekedéssel úsztuk meg.
Az első péntek kora délután történt, amikor relatív boldogan autóztunk Trieszt felé. Azért csak relatív volt a boldogságunk, mert a három gyerek éppen őrjöngött a hátsó sorban. Én arról álmodoztam, hogy életemben először végre megpillantatom Triesztet, amikor a férjem hirtelen ötlettől vezérelve letért az autópályáról Udine felé. Mert hogy arra ki volt írva, hogy Italia. És mi Italiába mentünk. Nos, tudom, hogy ez így nem tűnik olyan borzasztónak, de a helyzetet súlyosbította, hogy elkezdtem idegesítően lamentálni. Negyed óráig bírta a férjem hallgatni, hogy ismételgetem, hogy az egész életem tönkrement, mert feleslegesen letértünk az autópályáról Udine felé. És, hogy miért tette ezt velem. Az egész életem romokban. Eléggé jól csinálhattam, mert a férjem azzal vágott vissza, hogy 15 éve azt kell csinálnia, amit én mondok, ÉS HAGYJAM BÉKÉN, MERT Ő OTT FOG LETÉRNI AZ AUTÓPÁLYÁRÓL, AHOL Ő AKAR. Szerintem, ahogy kimondta, már tudta, hibázott. Mindenesetre mivel morálisan felette állok az átlagos halandóknak, így a hétvége folyamán csak minden második mondatomat kezdtem úgy, hogy „milyen szívesen fagyiznék, de sajnos nem mondhatom meg, hogy mit csináljunk, nehogy Papika kifogásolja”. Mit mondjak? Sok fagyit ettünk!
A második vitában a szülők támadtak a gyerekekre. Az egyik dolog, amit nagyon szeretek az életben, végtelennek tűnő tengerparton sétálni. Először 19 évesen volt részem ebben az élményben. De vasárnap délelőtt felcsillant annak a lehetősége, hogy Lido di Jesolón megint sétálhatok homokos tengerparton. Jó sokat, mert úgy klassz. Mivel előrelátó vagyok, a gyerekeknek gondoskodtam gumicsizmákról. MERT GUMICSIZMÁBAN NYILVÁN NEM FOGNAK BEMENNI A JÉGHIDEG TENGERBE. Állítják, hogy nem is mentek be. Mindenesetre pont 32 másodpercet tudtam a tengerparton sétálni, amikor feltűnt, hogy nem egy, nem kettő, hanem három gyerekünk vizes. Úgy combközépig. ÉS SZERETNÉK, HA A CSIZMÁJUKBÓL KIÖNTHETNÉK A VIZET. Nem részletezem a vitát, mert csúnya volt. És többször hangzott el a „tévé fog nevelni titeket, nem én” fenyegetés, mint így utólag be merném vallani.
Kedden délután aztán szerencsére hazaérkeztünk. A hideg és esős időből a 22 fokos nyárba. És rögtön kiderült, hogy nem az első és nem is a második történet fogja tönkre tenni a házasságunkat.
HANEM AZ INTERNETES MATEMATIKA VERSENY.
Íme a példa:
Az indaúgró csapatversenyen a majmok 5 fős csapatokban indultak. A Makogó csapat lett az első. A nyereményként kapott banánokat a következőképpen osztották el: a csapat tagjai névsor szerint annyit vettek a kupacból, mint amennyi a kupacban éppen lévő banánok számában a számjegyek összege. Miután mindenki vett, a banánok elfogytak. Minden majomnak ugyanannyi jutott, csak a csapatkapitánynak jutott több.
A vitába bevontuk az öcsémet is. Mert egy válóperben nyilván a rokonságnak is állást kell foglalnia. Aztán a barátnőmet is. Aki volt olyan tapintatlan, hogy megkérdezte, megér-e ez a verseny ennyi vitát. Miért nem hagyjuk abba? Ők is simán kiszálltak a Kisvakond versenyből.
MEGFUTAMODNI?
Ebben aztán végre egyetértettünk a férjemmel: AZT NEM FOGUNK.
SOHA.
PS: Végül aztán konszenzus is lett. Első a névsorban. Igaz?
IGAZ???
VAN ITT MÉG VALAKI???
* Hm. Hogy is van? Hogy a legtöbb válópert a nagy ünnepek után kezdeményezik az elkeseredettek?
22 megjegyzés:
56-45-36-27-18-9?
mert akkor igen, az első a sorban a csapatkapitány:D
csak öten voltak, most jöttem rá. Szóval 47-36-27-18-9
Igen! Az első.
9-18-27-36-46, vagy valamivel több.
Nem is olyan nehéz. :)
Itt van hozzá a körítés:
http://members.chello.hu/peterweb/varazsgomb.swf
De kijön excellel is:
1. oszlop: számok 10-től 99-ig
2. oszlop: egészrész (tízesek)
3. oszlop: törtrész (egyesek)
4. oszlop: számjegyek összeg
5. oszlop: 5-ször (mert 5-en vannak)
6. oszlop delta(1. oszlop; 5. oszlop)
Szűrő - autoszűrő, utolsó oszlop --> egyéni - egyenlő 0
S már meg is van.
Olvasd másképp a statisztikát: normál hétköznapokon kevesebb válópert kezdeményeznek az emberek, mint ünnepek után - és hétköznap SOKKAL több van, mint nagy ünnep :D
A múltkori matekos bejegyzésedet követően úgy döntöttünk, megnézzük végre mi is az internetes matekfeladatokat. A majmosnál (titokban, kihasználva az éjszaka csendjét és sötétjét, meg a végre alvó gyerekek adta nyugalmat) elismeréssel hajtottunk fejet fiunk matematikai tehetsége előtt - de aztán mi is megoldottuk!!!!! És most úgy érezzük, a próbatételt követően kapcsolatunk erősebb és szilárdabb alapokon áll, mint eddig bármikor :D :D :D
Én csak annyit szoktam mondani, hogy megmondtam, de sosem hallgatsz rám.
A matekos példát fel sem fogtam, de most én még óvódás szinten vagyok, meg még lejjebb, majd apuka matekozik a gyerekkel, ha eljön az ideje, én meg megpróbálok okosan nézni hozzá, vagy felnőni a feladathoz. A többit vállalom.
Ez borzasztó!
Brühühü, még hogy nem nehéz! Látva a megoldást már nem, de magamtól... (Közgázt végeztem, még brühühübb.)
Mi egyébként arra jutottunk, hogy a csapatkapitány az ötödik a sorban - ne bizonytalanítsatok már el teljesen!
(nekem csak négyes lett a matekszigorlatom nem matek szakon, de A. elméleti fizikusként végzett (és nem apukája tart el!!!!!))
46, 47, 48 vagy 49 banánnal indult a kupac.
(Matek szak, bocs).
A kilenccel osztható számok számjegyeinek összege 9-el osztható. Ha az első ember annyit vesz el, hogy 9-el osztható szám maradjon, akkor a következők mind kilencet fognak elvenni.
Tudván, hogy a végén nem marad semmi, az utolsó embernek 9-et kellett elvennie. A legelsőnek pedig több mint 9-et.
Értem, amit írtok - de az valóban rossz megoldás, ha 54 banánból az első elvesz 9-et, a második is...stb (marad 45, 36, 27, 18) - és a 18-at a főnök teszi el ötödikként?
nos, ahogy olvaslak, nálunk a férjem fog foglalkozni a matematika korrepetálással...
Én majd a humán és természettudományi tantárgyakban fogom csillogtatni a tudásomat :-)
Aha, valóban rossz :( a főnököt nem vetettük alá annak a szabálynak, hogy annyit vegyen el, mint a számjegyek összege. Hát, késő bánat :)
Szerintem a "legéletszerűbb megoldás" díját mindenképp megkapnánk, mert nehogy már a főnöknek is be kelljen tartania a szabályokat és nehogy már ne legalább kétszer annyi jusson neki, mint a csoport többi tagjának!
Bajban ismerszik meg a kapcsolatok erőssége, mindjárt hazamegyek és megmondom, hogy rosszul oldottuk meg a harmadikosok matekfeladatát - remélem, összeverekedni nem fogunk azon, hogy ki volt ebben hibásabb :)
Most mi van? Én a megoldásokat sem értem.
Ez engem minősít?
Neeeeeeeeeeeeem, hát a feladatban az szerepel, hogy a csapatkapitány többet evett!Martine, szerintem jó a megoldásotok:)
Martine legéletszerűbbje a nyerő!!! ;))))))
Amúgy meg szerintem is első volt a kapitány és 46-49 banános a kupac... de miről szólt a vita? (lehet, hogy én nem látok vmit?)
ugy ahogy kispiskota irja. martine: valoban lehetne utolso is a sorban, de akkor ő nem annyit venne el mint a szamjegyek osszege. marpedig a pelda szerint ra is vonatkozik ez a kitétel. amugy meg persze hogy előbb a főnök levesz annyit amennyi neki kell, a többin meg osztozik a plebsz, ahhoz minimum terezanyanak kell lennie, hogy hagyja a munkasait először osztozni, aztán majd meglátjuk mi marad nekem alapon.
Kedves Daniella!
Gratulálok a blogodhoz, nemrég találtam rá, visszamenőleg is elolvastam a bejegyzéseket, vidám pillanatokat okozott!
Köszönöm!!!
hát én Pepe hozzám képest matek zseni! :) MEg ti, meg mindenki! Most hogy írjátok a megfejtéseket, gyanítom, hogy valami számsor, de első olvasásra a majmokon és a banánon kívül semmit nem értettem meg, csak azt h a banán, mint főnév erős étvágyat ébreszt benenm.
Hűűha, én már a feladat láttán is csak pislogtam,a megoldást végképp nem értem..
És parázok erősen, mrt szeptemberben elsős lesz a fiam.. Nem baj, én majd a zenében és a nyelvekben segítek neki, a reál tantárgyakat apukára testálom. :)
Nagyon tetszik a blogod, örülök, hogy Rád találtam.:)
Megjegyzés küldése