Folt a becsületemen…

illetve a fenekemen. Péntek este van. Bulizunk. A magunk szerény módján, azaz a büféasztal körül ácsorgunk.

Barátnőm, akivel nem vagyok olyan viszonyban, hogy fogdossa a fenekemet: Nem akarlak megbántani, de van egy fehér folt a fenekeden.
Én odamegyek a férjemhez, akivel olyan viszonyban vagyok, hogy fogdoshatja a fenekemet: Van egy fehér folt a fenekemen. Kérlek töröld le.
A.: Nincs semmilyen folt a fenekeden.
Én, visszamegyek a barátnőmhöz: Nincs folt a fenekemen a férjem szerint.
Barátnőm: De van.

Mostantól nem írom ki, de képzeljétek, hogy oda-vissza megyek a két személy között.

Én: Folt van a fenekemen.
A.: Gyere, megnézem alaposabban! Nincs.

Barátnőm: De van!

Én: A. ne szórakozz már, van egy folt a fenekemen.
A.: JA EZ? Gyere letörlöm.

Barátnőm: Még mindig ott van.

Én: Még mindig ott van.
A.: Tényleg? Tényleg! Gyere, letörlöm.
i
Barátnőm: Még mindig látszik.

Én: Még mindig látszik.
A.: Nem látom.
Barátnőm: De ott van.
A.: Ez itt?
Barátnőm: Igen.
A.: Ez nem látszik.
Barátnőm: De igen.
Én: Ne szórakozzatok már velem!
A.: Gyere letörlöm. Így jó?
Barátnőm: Még mindig látszik.

Én: Na jól van már! És ha így lehúzom a pulóveremet?
Barátnőm & A. egyszerre és megkönnyebbülve: AKKOR NEM LÁTSZIK!
Én: Szuper, de inkább leülök…

De nem ezért nem táncoltam. Hanem azért mert nem szeretek táncolni, mondtam a mellettem ülő lánynak, aki hobbiszinten táncol. Ja, és az állatokat sem szeretem, tettem hozzá, mert tudtam, hogy ugyanaz a lány szabadidejében kóbor kutyákat ment meg.