Ki legyen az első?

A nyár nagy részét együtt töltöm a gyerekeimmel. Mert nem hisznek a táborokban. Igazából nem bánom, mert tudom, hogy a nyarak, amit a gyerekeim velem akarnak tölteni, meg vannak számlálva. És ez a szám nem nagyon nagy.

Mindenfélét csinálunk együtt. De főleg azon vitatkozunk, hogy mikor ki legyen az első. Nyilván minden családban máshogy van, az én tapasztalataim szerint az jár a legkevesebb sírással-rívással, ha hatalmi szóval döntöm el a vitát. De még így is, sokszor beleszaladunk parttalan szócsatákba.

Tegnap orvoshoz készültünk. Nem, senki sem beteg, csak új gyerekorvost választottunk és gondoltuk egy füst alatt megmutatunk neki néhány részletet a gyerekekből. A vita arról szólt, hogy ki legyen az első az orvosi vizsgálatnál.

Íme az érvek:

ZK: Én járok dokihoz. [De ez most nem az a doki, ZK!]
Bakka: Én sosem voltam még első semmiben. [Ez nagyjából igaz, és retrospektív mondhatom, hogy tegnap az orvosnál sem ő jött először.]
Pepe: Én leszek az első, mert nekem van a legsúlyosabb bajom. Fütyifelvonulásom van. [Az aggódó olvasókat megnyugtatom, hogy Pepének NINCS fütyifelvonulása.]

Nos, ki volt az első?

Nem árulom el. Csak annyit mondok, hogy hipochonder pasikkal nem lehet mit kezdeni…