A fogváltás pedig már ilyen.
Ahogy visszaemlékszem a saját tapasztalataimra, két iskola létezett a mozgó fogakkal kapcsolatosan.
Voltak olyan gyerekek, a gyengék, de türelmesek, akik addig nem nyúltak a mozgó fogukhoz, amíg azt tényleg csak egy hajszál tartotta, és magától is kifordult.
És voltak a kemény, belevaló és meglehetősen türelmetlen gyerekek, mint például én is, akik ahogy érezték, hogy mozog egy foguk, ki is húzták.
Bakka az első három fogával az első csoportba tartozott. Amivel semmi gondom nem nincs, egyébként. A napokban azonban elfogyott a türelme egy újabb mozgó fogával szemben.
Bakka: Nem tudtam rendesen beleharapni a kukoricába.
Én: És Kati kihúzta neked?
Bakka: Dehogyis. Fogtam egy zsebkendőt és saját magam kihúztam.
PS: Jó, hogy pár napja a fésülködéssel dicsekedtem…
10 megjegyzés:
Atyavilág, mennyit nőtt, mióta nem találkoztunk!!!! De jó, hogy tettél fel róla képet :)
Nálunk a nagylány húzta ki a múlthéten a két felső nagymetszőt, amik épp csak megmozdultak.
(Sajnos mindez a nagyinál történt, lemaradtam róla...)
Végre fotó!
Uh, nekem a fogváltás traumatikus élmény volt. Ebből is látszik, hogy Bakka nem csak türelmetlen, de bátor is! :-)
Én mindig csavartam, nem húztam. :-)
Így foghíjasan is szépkislány:)
B.: Jó hogy ezt írtad, mivel pont olyan, mint az anyukája, így ha azt mondod szép, akkor ezzel Daniellát is "simogatod" :-)
köszi, nagyon, de egy kicsit több kell, hogy engem meggyőzzetek, hogy én szép vagyok...
azt el is felejtettem írni, hogy a fogat a nagymamájánál hagyta, hátha oda jön a fogtündér, mert hozzánk nem jön, az már bebizonyosodott...
Azért említésre érdemes a madzagot az ajtóra, másik felét a fogra és ajtót becsapni verzió is, nem? ;)
(Saját gyakorlat volt... szerencsére enyém lány nem "örökölte", de még a fogváltás elejénél járunk...)
Tényleg nagyon szép gyerek!!!
Megjegyzés küldése