… miután megjártuk a Csiribirit és a Derült égből fasírtot. (Szerencsére nem mindkettőt, mert szétosztottuk a gyerekeket.)
Én: Mi ez?
A.: Flapjack.
Én: Micsoda???
A.: Tudod, olyan izét kevernek bele, amit te is szoktál enni. Angliában fogalom. Nagyon sok rost van benne.
Én [miután megkóstolom]: Ja tudom, csak nem jut eszembe a neve.
A.: Finom?
Én: Nem rossz, de én inkább azt a másik flapjack-et kérem.
A.: Ezt?
Én: Igen. Kérsz te is?
A.: Miért is ne. De ne olyan kis poharakba töltsd!
Én: Mibe töltsem akkor?
A.: Likőrösbe.
Én: Néha már lelkiismeret-furdalásom van, hogy mennyire idegesítenek a gyerekek.
A.: Ne legyen. Mert néha tényleg nagyon idegesítők.
Én: Te is így érzed?
A.: Igen.
Én: Ja de jó, már azt hittem, rossz anya vagyok.
A.: Nem-nem. Huha, ettől nagyon be lehet seggelni.
Én [megnyugodva]: Te mondtad, hogy nagy pohárba töltsem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
:) és akkor még "csodálkoztok" a gyerekeken?:) hát most milyenek legyenek ha nem ilyenek, mint ti:)
én amúgy nem akarom elhinni hogy tényleg pesszimista vagy...
Ti isztok? 15 éve úgy tudom, hogy antialkoholisták vagytok. Max. néha egy kis bor.
Igen, antialkoholista vagyok, csak esténként szoktam néhány kupica pálinkát legurítani... persze nem a torkomon...
Megjegyzés küldése