Megyek tegnap Pepéért az iskolába. Jön is ki meglehetős gyorsasággal. Biztosít róla, hogy hozza a pulóverét. Ami boldogsággal tölt el, mert idén már hármat elveszített. És szaladunk is az autóhoz, hogy a lányokat is összeszedjük.
Már elég távol vagyunk a sulitól, amikor egy kisebb csapat gyerek mellett haladunk el. És akkor az egyik kis pöcs (elnézést, de direkt írom) megszólal: Ott megy az Okos Tóni!
Én úgy teszek, mintha nem hallanám meg. Teszünk is pár lépést, amikor Pepe mondja: Ezt nekem mondták, Mamika.
Nem hagyhattam cserben a fiamat, akinél egyébként már egy másik jó pontot is begyűjtöttem a héten.* Így kénytelen voltam szembe fordulni a gyerekekkel. Persze a legkisebb pofázott.
Én: Egyáltalán nem bánom, hogy okos a gyerekem. Inkább legyen okos, mint … [és nézem a kisfiút] mint bamba.
Megfordultunk. És eljöttünk. Hallottam még, hogy a kisfiú kérdezni a mellette álló nagyobbat: MI VAN?
Aztán megbeszéltük Pepével a dolgot. Hogy vannak olyan kisgyerekek, akik élete lehetne jobb is blablablablabla. És a szüleik nem foglalkoznak eleget velük és blablablabla.
Aztán persze fényeztem magunkat egy kicsit Pepének. Milyen szerencsés hogy, olyan szülei vannak, mint amilyenek. Blablablablabla…
Pepét egyébként nem rázta meg az ügy. De azért feltette a legfontosabb kérdést: Mamika, miért az okosságom miatt csúfolnak, amikor az én rossz tulajdonságom az, hogy kapzsi vagyok?
Miért is, Internet? És Internet még egy kérdés: Neked mi a rossz tulajdonságod?
* Már aludt este Pepe, legalábbis mi azt hittük, hogy alszik, amikor a fürdőben a ledobált ruhái alatt találtam egy Krisztián feliratú tollat. Mutatom az apjának. És vitatjuk a helyzetet. Később derült ki, hogy nem aludt Pepe. És az is, hogy a párbeszédből csak az én részemet hallotta, mert kijött a szobából és kérdezte az apját: Mit mondtál Mamikának, amire ő azt mondta, hogy én sosem lopok?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Jól beszóltál egy 6 évesnek :-) Pont ma gondolkoztam ezen, hogy én vajon, hogy fogom kezelni, ha egy másik gyerek bántja az enyémet, feltételezem, hogy hasonlóan magasfokú érzelmi intelligenciával...
bevallom őszintén, hogy a bejegyzés második felénél kicsit fellélegeztem, hogy nem pofoztad fel a kisfiút... nekem viszketett a kezem olvasás közben. és nagyon nagy szerencse, hogy Pepének ilyen egészséges lelke van.
zsé
Reina Nicolasa: Nem voltál bárdolatlan!
Nagyon jól tetted, hogy odamentél, legalább kicsit megszeppent a kis bamba.
Nekem is ökölbe szorul a kezem ilyenkor, ilyet olvasva és az életben is, de én is csak szólni szoktam. NEm tudom ez mindig így lesz-e:)
Én is nagyon be tudok durvulni, ha úgy érzem, a gyerekem bántják. Visszafogom magam, mert hajlamos vagyok túlzásokba esni, de ha megbizonyosodom arról, hogy nem csak képzelődöm, akkor bárdolatlan modorban leosztom a "kis pöcsöket" (tényleg ez a legjobb szó rájuk
:-).
"anyaoroszlánok"-nak lenni jogos!!! :)
Amikor apukám engem megvédett a nevem miatt, iszonyúan szégyelltem magam, de aztán elfelejtettem és később beláttam, hogy hosszú távon jól csinálta, az a gyerek, aki addig a főkolompos volt és megkeserítette az életem, többé nem csúfolt.
Megjegyzés küldése