Mert minden este van balhé…

Vacsora közben Pepe előad egy nehezen követhető történetet arról, hogy az iskolában szavazást fognak tartani arról, melyik a legszebb magyar szó. Ahogy a fiamtól értjük, a gyerekek gyűjthetik össze a szavakat a szavazásra. Pepe osztálya ma arra szánt egy órát, hogy minden gyerek javaslatot tegyen, majd az összegyűjtött szép szavakat felterjesszék az iskola elé.

Legalábbis mi így értettük Pepét. De az is lehet, hogy kosárlabda-válogató volt igazából tegnap az iskolában.

Mert a fiamnál sosem lehet tudni.

Szóval mondja Pepe, drámai hangon, hogy a számára legszebb magyar szót nem fogadták el az osztálytársai. Vagy a tanító néni. Már nem értjük, mert teljesen zavaros a dolog.

Mindenesetre a lányok is figyelni kezdenek. És kezdenek javaslatokat tenni. Mikor kicsit lecsendesítem őket, újra Pepét veszem elő.

Én: És milyen szót javasoltál?
Pepe: Pöttyös óriásnyak.
Én: Pedig szerintem ez tök jól hangzik.

Na erre Pepe megint egy hosszú és bonyolult magyarázatba kezd, miért is nem volt jó ez a jelölt. Nagy nehezen kibogozzuk, valószínűleg az a gond, hogy a „pöttyös óriásnyak” nem egy szó.

Pepe: Szerencsére aztán eszembe jutott egy másik lehetőség.
Én: Mi volt az, Pepe?
Pepe: Szép vagy.

Én már megszoktam, hogy második kérdést csak vészhelyzet esetében tegyek fel a gyereknek, mert különben nem szabadulok sosem.

Én: Ühüm. Nagyon jó.
Pepe: És képzeld, Mamika, egészen sokan szavaztak rá az osztályban.
Én: Nagyon örülök.

Na ekkor lép közbe a középsős lányom, aki az utóbbi időben elkezdett magától írni tanulni.

Bakka: Szép vagy?
Pepe: Igen.
Bakka [néz rám nagy szemeivel]: SZÉp VAgy?
Pepe: Igen, szép vagy.
Bakka: SZÉÉÉÉÉP VAAAAAAAAAAAAGY?
Pepe: IGEN!
Bakka: De hát ez két szó, Mamika. Nem?
Én: De igen, Bakka. Okos vagy, mint a Nap!

És el is jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol tegnap este kitört a balhé…