Facebook

Szóval az iwiw-ről leíratkoztam, mert mert mert mert leíratkoztam.

És úgy gondoltam, hogy ezzel hátat is fordítok a közösségi oldalaknak.

Aztán A. unokatestvére bejelentette, hogy elutazik Amerikába három hónapra. „Írsz majd köremail-eket? Vagy vezetsz blog-ot?” — kérdeztem Gábort. Nem, nem fog írni. És nem vezet semmit, mert ő már a 21. század gyermeke. De ha akarom, akkor megnézhetem a fotóit, mert azokat mindennap feltölti a facebook-ra.

A kíváncsiságom persze nem ismer határokat. Így rögvest feliratkoztam a facebook-ra. De, hogy az inkognitómat megőrizzem az uram nevében. Végül is az ő unokatestvére képeit akarom nézegetni.

Nem mondom, hogy értem a facebook-ot, de azt már észrevettem, hogy az ismerőseimet, illetve A. ismerőseit, követhetem, mert beírogatják, ki mit csinál.

És az előbb szólt rám arabeszk, hogy igazoljam vissza a kérelmét, és olvassam el, hol van és mit csinál.

Először azt hittem megkérték a kezét, de nem. Arabeszk Bukarestben ragadt, mert ahova ment volna ott H1N1 karantén van.

És, ha már bent vagyok a virtuális világban körül is néztem. És találok ám a saját házasságommal kapcsolatos hírt!

Nyilván ti mind jártasabbak vagytok nálam, és tudjátok, hogy a kis szívecske a szerelmet jelenti. Kis szív és utána két név, hogy kapcsolatban. Az én ízlésemnek elég gejl, de nyilván én nem vagyok egy átlagos facebook használó.

És az uramnál is kis szív, majd a következő beírás: A. nem házas többé. És utána egy kis gomb, ahová lehet kattintani, hogy tetszik-e a bejegyzés.

MIT MONDJAK FACEBOOK?

NEM TETSZIK!

Jó, hogy percileg nincs itthon. Sőt a gyerekek sem.

Lehet, hogy elvált? És a gyerekeket is elrabolta?

Gyorsan felhívom!!!

És basszus, lehet, hogy bajban vagyok, mert nem veszi fel a telefont!