Cserna-Szabó András: Puszibolt

Tegnap este az anyukámnál talált. A KÖNYVEM NÉLKÜL.

A tragédia azért történhetett meg, mert ezerfelé ment tegnap az eszem. Pakoltunk, szaladtunk, szortíroztunk, csomagoltunk. És voltak dolgok, amiket otthon felejtettem.

Nem gond, az anyukámnak vannak könyvei, leveszek valamit a polcáról. Annak ellenére, hogy irodalmi ízlésünk meglehetősen különböző, mindig találok olvasnivalót azok között a könyvek között, amiket (valószínűleg) sosem fogok elolvasni.

Tegnap este Cserna-Szabó András: Puszibolt című kötete került a kezembe. Tavaly Karácsonykor kerülhetett a polcra, szerintem valamelyik széles látókörű unokatestvéremnek köszönhetően.

Én: Olvastad? Jó?
Anyukám: Olvastam. Nem rossz, de ez nem irodalom.

Ekkor már éreztem, hogy jó úton járok. Bele is kezdtem.

Néhány apró részlet az első pár oldalról, hogy megvilágítsam mai témánkat:

5. oldal: „Na, ez rendesen odabasz, mi?”
5. oldal: „Akinek hét anyja van, az fejtse meg.”
6. oldal: „…mi a szarra is gondoltak valójában.”
9. oldal: „Lónak a faszát a te füledbe, Lukács!”
18. oldal: „Szétbaszna a hideg, gondolta a biciklin ülve, ha nem kaptam volna be egy kis pálinkát.”

És ekkor már tudtam, nemcsak jó úton járok, hanem aranybányára is leltem. Mert mi az irodalom feladat? Hogy választ kapjunk az élet nagy kérdéseire!

És nekem van egy nagy kérdésem, Internet.

Íme:

Vasárnapi ebédet választotta a fiam, hogy (újra) előadja az egyik magánszámát.

Pepe: Tudjátok mit szoktak mondani a negyedikesek, amikor el akarnak zavarni a bakugán-meccsükről?
Valaki az asztaltársaságból: Mit, Pepe?
Pepe: Hát, hogy menj innen te hülye pöcs geci.

Engem nem ért váratlanul a téma, mert Pepe nekem már többször is elmondta ezt. Mint jó anya, már sokat gondolkozom azon, mivel is szereljem fel a fiamat, hogy a hasonló verbális támadásokat ki tudja védeni.

Kell valamilyen politikailag korrekt visszavágás.

Őszintén szólva először a „Mit dumálsz hülye kis faszfej?”-re gondoltam. De ezt a fordulatot aztán több okból mégsem tanítottam meg Pepének. Először is, ha árulkodásra kerül a sor, akkor a két hülye nyilván kiüti egymást, de a „pöcs, geci” mellett lássuk be a „faszfej” sem mutat különösebben jól. Másodsorban, azért a fenti kérdés kicsit furcsán hangzik egy olyan másodikos szájából, aki nem magasabb, mint egy kicsit fejlettebb középsős. (Ez most nem túlzás: Az ovis ünnepségen Béla bácsi, a kertész, úgy zavarta Pepét be a többi óvodás közé műsort adni, hogy öröm volt nézni. Pepe: „Csak azt vettem észre, Mamika, hogy énekelek és táncolok!”)

Valami váratlan kell. Valami nem túl ordenáré. És, amit Pepe könnyen meg tud jegyezni. (Mert régen nevettem olyan jót, mint amikor a napokban kiderült, hogy Pepe keveri a pöcs és csöcs szavakat. Én: „Honnan tudod, hogy Bakka lány?” „Mert nincs csöcse!” – vágta rá a kérdésre kicsit hatásvadász módon a fiam. Kellett pár másodperce, hogy megértsem: „Nincs pöcse, Pepe! Pöcse!” Ezen a ponton a hűség kedvéért hozzáteszem, hogy a férjem egyáltalán nem helyeselte a röhögésemet!)

Cserna-Szabó András Pusziboltjának második novellájában (bár lehet, hogy nem novella, hanem regényfejezet – még nem értem a könyv végére, nem tudom, hogy a kisváros lakói összejönnek-e egy buli keretében a novellafüzér/regény végére, vagy sem) egy öregedő íróval találkozunk. Azzal a típussal, aki évek óta nem ír már, csak iszik. Szóval ezt az írót Karácsony napján meglátogatja Jézus Krisztus. Először az író nem hisz a szemének, aztán pedig… de most nem írom le az egész történetet, mert nem fontos, elég annyi, hogy a végén Jézus Krisztus hagy egy pax tollat az írónak.

Először arra gondoltam, ha eljönne Jézus Krisztus hozzám Karácsonykor, akkor nehogy már egy pax tollal szúrja ki a szemem! Minimum egy Mont Blanc-ot szeretnék.

Aztán persze borsó agyammal némi töprengés után rájöttem, hogy nem véletlen a pax toll. Mert, hogy Jézus Krisztus és PAX. Értitek, ugye?

Az író egyébként nem bánta a tollat, ahogy elvitték a rendőrök Jézus Krisztust, rögtön leírta új regényének első mondatát. Az író, aki évek óta nem írt semmit. A mondat persze zseniálisra sikeredett. Az isteni szikra!

Mondjuk a befejezés kicsit nyálas az én ízlésemnek, de simán megbocsátom, mert a novella egyik jelenetében a felbukkanó rendőrök igazoltatják az írót is, és ezt mondják:

„Most megúsztad, péniszsapka. De jövünk mi még ide – szólt kaján mosollyal a köpcös, és visszaadta az igazolványt.”

Na?

Bingó?

Bingó!

Péniszsapka.

Szembeállítva a „pöcs, gecivel” egészen jól mutat.

Tökéletes.

Tegnap sem keltem fel hiába!