Egy kis történet három jelenetben

1. jelenet

Pepe és az osztálya jött-ment a héten. Többek között az Állatkertben is voltak. És nagy volt az izgalom, mert a tanító néni azt mondta, hogy vihetnek a gyerekek 200 forintot állateledelre. Pepe persze egy ötszázast kért a nagymamájától. Így két csomag állateledelt vett. Egyet eletetett ő, a másikat elosztogatta a pénz nélkül érkező osztálytársai között, hogy ők is célozhassanak a teve szájába. „Mert ez a teve-kosár, Mamika.”

2. jelenet

Ugyanaz nap ülök az autóban a két naggyal. Megvettük a másnapi kirándulásra Pepének a zseblámpát. És a lányok is kaptak egyet-egyet. Megy a hangos vita, melyik lámpa a jobb. Pepe lámpája messzebb világít. A lányoké viszont dinamós, így elem nélkül is ég.

Én megragadom az alkalmat, hogy egy kicsit neveljem a gyerekeimet: Látjátok, gyerekek, semmi sem tökéletes a világon. Mindennek van jó és rossz oldala. Mindennek van előnye és hátránya.

A gyerekek hallgatnak.

3. jelenet

Ugyanaz nap a kocsiban. Pepe abbahagyja a hallgatást.

Pepe: Na, Mamika, akkor azt mondd meg, hogy annak mi az előnye, hogy N. mindig heccel az iskolában?
Én: Ez egyszerű. Önuralomra tanít, hogy el tud viselni azokat az embereket, akikkel kénytelen vagy együtt lenni, pedig nem is kedveled őket.

Pepe hallgat egy kicsit.

Pepe: És Csongornak* mi a jó oldala?
Én: Hogy okos. MI TÖRTÉNT MÁR MEGINT?
Pepe: Csongor rábeszélt, hogy kóstoljak meg valamit, amit nem lett volna szabad. És amikor megkóstoltam, akkor beárult a tanító néninek.

Most én hallgatok, de csak egy pillanatig. Aztán már röhögök is, ahogy hetek óta nem tettem.

Én: Pepe, te megkóstoltad az Állatkertben az állateledelt?
Pepe: Ezen most mi olyan vicces, Mamika?
Én: Megkóstoltad?
Pepe: Igen.

Nem részletezem a beszélgetést, aminek a végén Pepe saját magát hülye kisgyereknek címkézte fel. De ne izguljatok, megvédtem!

* Csongor a legjobb barát, akivel naponta összeveszik Pepe.