2009. június 23., kedd

Hazudok, mint a vízfolyás

Igyekszem úgy nevelni a gyerekeimet, hogy nem hazudok nekik. Ha valamit kérdeznek tőlem, akkor megpróbálok a legjobb tudásom szerint válaszolni. Vagy az apjukhoz irányítom őket. Mert szemét vagyok.

De tudtam, hogy Pepével a repülés gond lesz. Mert én utálok és félek repülni. Hiába tudom, sokkal nagyobb esélyem van a halálra, amikor naponta felhajtok az autópályára, mint egy repülőút alatt. És az Air France baleset is nagyon megviselt, pláne, hogy annyi kisgyerek volt a fedélzeten. És tudom, tudom, hogy több gyerek hal meg egy nap autóbalesetben, mint egy egész évben repülőbalesetben, de akkor is…

Pepe viszont lelkesen várta az első repülőútját.

Gondoltam, nem rontom el az örömét.

Így kénytelen voltam hazudni, mint a vízfolyás.

Felszállás előtt:

Amit gondoltam: LE FOGUNK ZUHANNI! LE FOGUNK ZUHANNI!
Amit mondtam: Milyen, klassz, Pepe, hogy repülőre ülhetsz. Nagy élmény lesz! Alig várom, már, hogy felszálljon a gép!

Felszálláskor:

Amit gondoltam: Felszálláskor történik a legtöbb balesetet! Már a kifutópályán felrobbanunk. MEG FOGUNK HALNI!
Amit mondtam: Hú Pepe, ez a legklasszabb része repülésnek. Figyelj, mindjárt elemelkedünk. Érzed? Csodálatos!

TURBULENCIÁBA KERÜLTÜNK:

Amit gondoltam: MOST FOGUNK LEZUHANNI! SZERENCSÉTLEN GYEREKEM MIATTAM HAL MEG, AZ ÉN ÖTLETEM VOLT, HOGY HOZZUK MAGUNKKAL!
Amit mondtam: Micsoda élmény! Mintha hullámvasúton lennénk! Hihetetlen klassz, nem?

Leszálláskor:

Amit gondoltam: BELE FOGUNK ROHANNI VALAMIBE. NEM FOGJA TUDNI A PILÓTA LEFÉKEZNI A GÉPET! BERAKAD A FUTÓMŰ!
Amit mondtam: Őrült jó, ahogy a pilóta leteszi és lefékezi a gépet. Érzed? Hogy fékez!

Kiszállás után:

Amit gondoltam: Hajóval és autóval megyek haza. Vagy úszva és gyalog.
Amit mondtam: Alig várom már, hogy újra felszállhassunk!!!

14 megjegyzés:

Kiddy írta...

Daniella, te egy hős vagy! =)

És Pepének végül tetszett a dolog?

Zsuzsi írta...

De jó! Még egy parás! Ugye Neked is folyton az jár az eszedben repülés közben, hogy külön kellene repülnünk, akkor legalább valamelyik túléli? Nahát és akkor hogy is jössz haza?

Retrohungary írta...

Én szeretek repülni, de a tragédia engem is nagyon megviselt. Nem is értettem, de lehet, hogy csak azért, mert emberből vagyok... Azért Te tényleg hős vagy. :)

Daniella írta...

kedvesek vagytok, de azért messze vagyok egy igazi hőstől...

Névtelen írta...

hahh te hazudsz?? ezt figyeld:

Dorottya: -Anyyaaa van hús a hortobágyi húsos palacsintában??
Én: -niiiincs
Dorottya: akkor mé mondják hogy húsos??
Én: Hogy apa is megegye:)))

Soha nem szálnék repcsire.. már attól a hideg kiráz ha magasról kell lenéznem.. ugyhogy Ti hősök vagytok.. és mindenki aki repcsire ül.:))

Daniella írta...

:-)))))))

Doris írta...

Idővel majd megszereted. Tudod, amit az ember elég gyakran hangoztat... én a békákkal voltam így: Nézd, milyen szépséges állatka! Milyen sima, és hűvös a bőre!

nyuszifül és vízitorma írta...

Én vártam valami olyasmit a végére, hogy pl. "...és addig mondogattam, hogy már nem is félek a repüléstől..."

Cila Zzy írta...

Szóval nem vagyok egyedül. Ez nekem nagy öröm:-)

Cila Zzy írta...

Mármint a parában a repcsiktől nem vagyok egyedül:-)

Pelikán írta...

Nancsi :-)!!!

Daniella, azert biztos elvezted egy kicsit hazafele, sztem gyonyoru, ahogy latszodik az a gyonyoru kis zold sziget... Kiveve ha kod van es eso, akkor nagy para...

Daniella írta...

a fehér felhőkre gondolsz? milyen zöld sziget? semmiféle zöld szigetet nem láttunk fentről. lent viszont a fák tényleg nagyon boldogoknak tűntek. biztos visszamegyek még, mert alig láttunk valamit...

lopede írta...

Szia!

Én imádok repülni, nagyon hiányzik, hogy 3 éve nem ültem repülőna...az Airbus katasztrófa engem is megviselt nagyon. De nagyon sok dolognak kellett egyszerre történnie egy ilyen hirtelen balesetnél, nem egy dolog hibásodott meg,és valószínűleg szélsőséges időjárási körülmények is lehettek...kíváncsi vagyok meg tudjuk-e valaha, hogy valójában mi történhetett.
hazugság :): nagyon finom a mazsola edd csak meg Csillag...és nagyon egészséges is, ezért anya a sajátját is mind neked adja, hogy megehesd :)))

aliz írta...

én még sose ültem repülőn (lehet, hogy hasonló okok miatt)
de mikor -pár hónapja a lányom(ék), először, Stockhomba repült - végigizgultam,kikisértem, elé(jük)mentem, jövet-menet, hóviharral dacolva, többszáz kilómétert megtéve (persze vonaton) - csak nem értette, miért ez a nagy felhajtás (mert én se árultam el neki, hogy izgultam... a szárazföldön)