Hideg van…

De nem panaszkodom, mert mindenki jól bírja*. Sőt vannak közvetlen családtagjaim, akik még boldogok is. MERT TUDNAK SZÁNKÓZNI.

Kiskoromban többször gondoltam szánkózás közben arra, mennyire unatkozhat az anyukám otthon. Hát nem biztos. Én legalábbis teljesen jól érzem magam bent a melegben. Illetve az ablakból nagyon jó szórakozás a gyerekeket nézni. Van egy használhatatlan meredek rész a kertünkben, ott csúszkálnak a lányok-fiúk. A lányok nem a hosszabb részén mennek le a dombon, hanem keresztbe bele a sövénybe. Hát az nagyon vicces.

Egyébként csak azt akartam írni, hogy nem gondoltam, lesz olyan pillanat, amikor várom, hogy kezdődjön a félév. De volt. Mindenféle gyerekes barter-ügyletbe bonyolódtam az utóbbi időben. Aminek az lett az eredménye, hogy múlt héten minden délután volt nálunk vendéggyerek. Általában több is. Hétfőn én viszem Pepe egyik barátját judóra. Aztán elhoztam a két szomszédgyereket, meg az én hármamat, míg szülői van. Kedden ZK egyik ovis barátja volt nálunk, később átjött a testvére is vacsorázni. Anyukával jót beszélgettem, mondjuk. Szerdán megint a judós kisfiú jött. Csütörtökön aztán megint a judós kisfiú a tesójával**. Pénteken gondoltam arra, jó lenne egyetemista korú „gyerekekkel” is beszélgetni.

De aztán elkaptam ZK-Pepe gyomorvírusát, így aztán sztornó volt ez az egész érzés.

De ma már jól vagyok. És elkezdtem mosni. Bakka nadrágjában a következő kézzel írt feljegyzést találtam (nem a lányom kézírása): Hogy-születik-meg-alo-bizonyára-nem-mindig-ugyan-ojan-akiscsiko-minta-anyuka.

És rajzok is voltak.

Tök jó, hogy ilyen érdekes dolgokat tanul a lányom az iskolában.

És hogy ilyen jól írnak az elsősök már.

* KIVÉVE NÉHÁNYAN. Kazán, kapu, autó titeket nézlek!!!
** Nyilvánvaló, hogy akarok valamit ettől a családtól, de az még legyen titok, mit.