Elmaradt bejegyzések

Karácsony előtti hetekben állandóan mondogattam a gyerekeknek, ha nem lesznek jók, nem fognak semmit kapni. Persze ettől egyáltalán nem viselkedtek jobban. Aztán ZK ki is fejtette: „Mamika, nekem a Jézuska még sosem okozott csalódást, szerintem idén sem fog.”

Mit mondhattam erre?

Olyat, ami nem hangzik még az én számból sem túlságosan fenyegetőnek.

***

Hogyan öljük meg a férjünket Karácsonykor? Ajándékozzunk neki görkorcsolyát!

Karácsonykor sokszor bajban vagyok, mit is kapjon az uram. Nem könnyű ajándékot venni. A munkájához nem kell semmi. A hobbijaihoz nem értek. De idén elég egyszerű volt: Kapott mozdonyos legót és görkorcsolyát. Ez utóbbit több ok is motiválta. Egyrészt az én Jézuska-levelemben volt görkorcsolya, és gondoltam, ha A.-nak is van, együtt görkorcsolyázhat a család. Milyen idilli lesz. Másrészt, fiatal korában A. nagy görkorcsolyás volt. Nagyon sokat korizott és nagyon jól. A gimibe is görkorival járt.

És igazam is lett. A görkorcsolyáknak örült a legjobban. 24-én este még nem próbálta ki, a gyerekekre kellett figyelnie, akik a havas kertben bicikliztek, de 25-én reggel pizsamában ment ki görkorizni a teraszunkra. Kicsit gyakorolt, aztán hívott, hogy nézzem meg a tudományát.

Szerintem nem az elmúlt évek száma, és nem is a felszedett kilók tömege, hanem a teraszunk burkolata okozta, hogy a második kanyarban egy hatalmasat esett. Maga az esés is nagyon félelmetes volt, tudjátok, amikor lassított felvételben látjátok az eseményeket, de a helyzetet súlyosbította, hogy esés közben a fejét beverte a betonfalba.

Elterült. Csukott szemmel feküdt, amikor fölé értem.

Én: Jól vagy?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Fel tudsz kelni?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Hívjak mentőt?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Később jobban leszel?
ÉS VÉGRE IGENT INTETT.

És így is lett. Felkászálódott. És csak pár napig fájt a feje.

De még életben van!

***

Nem sok szó esett nyulunkról. Nagyon ügyesen beilleszkedett a családunkban. És a kezdeti nehézségek után, már el is tudjuk látni élelemmel. Gyerekkori olvasmányélményeinkből „táplálkozva” próbáltunk adni neki répát, retket, zellert, de egyiket sem ette. Karácsonyra aztán kapott egy nagy fej salátát, és azt szépen megette. Úgyhogy azóta szemlátomást szépen gyarapszik. Sajnos viszont az ok, amiért a gyerekek nyulat kaptak, nem vált be. Ők simogatni, babusgatni akarják. De a nyúl ezt nem nagyon tűri. Kicsit több mint egy hónap alatt sikerült eljutnunk odáig, hogy a nyúl morog és karmol, ha a gyerekek kézbe akarják venni. Ha meg kiengedik őt, akkor nem tudják befogni. Mert az nemcsak a mesebeli nyúlra igaz, hogy gyors. És hogy cikkcakkban fut. Nagyon vicces, ahogy ugrál vagy ahogy két lábon állva kémleli mi is lehet a TV alatti dobozban. És ami még jobb, édesen a nyúl WC-be végzi a dolgát.

Egy szó, mint száz, megszerettem. Olyan okos, ahogy a könyveimet nézegeti! Az anyukám már negyedik unokájának kezeli, és amikor pakolja ki a gyerekeknek szánt ajándékokat, mindenkinek azt, amit legjobban szeret, akkor nekem szokta adni a zacskó retek levelet, mert anyukám ügyesen megfigyelte, hogy a nyuszika azt nagyon szereti.

És a nyuszikánk olyan ügyes, hogy egy mozdulattal fel tudta borítani a karácsonyfánkat. Mert ügyesen észrevette, melyik a fát tartó szerkezet kiengedő gombja. És arra ügyesen ráugrott.

Egy élmény!