Ez a gyerek most optimista vagy pesszimista?

ZK: Mamika, szerintem a tavalyi karácsony sokkal jobb volt.
Én: Jobb, mit mi?
ZK: Hát az idei.
Én: ???
ZK: Mert tavaly nem írtunk levelet a Jézuskának, és ezért nem tudtuk mit fogunk kapni.
Én: És gondolod idén azt kapod, ami a listán van?
ZK: Igen, persze. Miért?

Több mindent is tudtam volna válaszolni, de visszatartottam magam...

Jézuska

Megírták a gyerekek a levelet. Illetve Pepe írta. Amiből aztán nagy balhé is lett, mert nem számoltam bele a napi 10 mondatos gyakorlásába. PEGIG TÖK SOKAT ÍRTAM, MAMIKA.

Hát, szerényebbnek kellett volna lenni.

Szerencsére mindent tudtam értelmezni rajta, bár Pepe helyesírása még hagy kivetni valót, mondjuk tudtam is, hogy mit szeretnének. Így nem volt nehéz rájönni, hogy az AÓR BRIDZS, az Tower Bridge.

Bakkával viszont bajban voltam, mert fogalmam sem volt, mi az a Vénusz Légy Csapó. (Megijedtem, hogy valami erotikus eszköz, mert amikor a gyerekek azt játszották, hogy x-szel kellett szavakat mondani, akkor Bakka röhögve sorolta a szex-szel kapcsolatos szavakat.) Aztán a barátnőm felvilágosított, hogy valami légyevő növény, amit jutányos áron lehet kapni a New Gardenben. És hogy nagy divat mostanában.

Ha divat, akkor természetesen kell nekünk is. Bár az uram kicsit kibukott, hogy állatmentes övezetünkben a madár és a nyúl után egy légyevő növény is fog érkezni. A. praktikussága persze rögtön azt kérdezte tőlem, honnan fogunk legyet szerezni. De letorkolltam: Nem ehet olyan sokat egy ilyen növény, hogy ne tudjunk annyi legyet beszerezni. Meg majd locsoljuk.

A gyerekek persze önelégülten vették tudomásul, hogy elvitte a Jézuska a levelet. És mivel lemaradt pár dolog beszéltek aztán a nagyszülői Jézuskákkal is. Meg Ági nénivel a játékboltban, mert úgy tűnik, nem szeretnek semmi a véletlenre bízni.

Mert persze fogalmuk sincs semmiről.

És az sem feltűnő, hogy minden sarkon karácsonyfa-vásár van.

Pepe aztán ma reggel félrevont.

Pepe: Mama, te ugye cimborálsz a Télapóval*?
Én: Már miért cimborálnék?
Pepe: MAMA!
Én: Jó, rendben, cimborálok.
Pepe: Akkor el tudnád intézni, hogy Papának és a lányoknak szánt ajándékom a fa alá kerüljön?

Mondtam neki, hogy persze. És visszatartottam magamat, hogy megkérdezzem: ÉS ÉN NEM KAPOK SEMMIT?!

Nekem is kellett volna levelet írnom…

* Fogalmam sincs, miért Télapó, miért nem Jézuska.

Politika

Hallom a rádióban, hogy az egyik politikus azzal vádolja a másikat, hogy az bedugta az emberek fülébe a mézesmadzagot, amire aztán az emberek rá is haraptak.

Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam az információt, de nem rossz…

Mikulás

Bakka és Pepe már sejti, hogy mi az ábra, de azt a politikát folytatják, hogy inkább nem kérdeznek semmit. ZK-ról nem tudtam, mit gondoljak, egészen ma reggelig. Amikor is nyilvánvalóvá vált a bőség zavara.

Ugyanis:

1. Jött a Mikulás a templomban. Pepe bábjátékát mentünk megtekinteti a templomba, amikor felbukkant Szent Miklós. Minden gyereknek hozott ajándékot, aki mondott egy verset. ZK az egyik elsőként énekelt. Akkora csomagot kapott, hogy Pepe is végigállta az addigra nem kicsi sort… És előadott egy ballagásra íródott műdalt. De mindegy. A csomag volt a lényeg.

2. Vasárnap reggelre itthonra is jött a Mikulás.

3. Hétfőn az idősek otthonába is jött a Télapó, ahová ZK azért ment, mert egy „darabot adtunk elő az öregeknek”.

4. Ma reggel, amikor Pepét bekísértük az iskolába az ajtóban Mikulás fogadott, krampuszokkal és angyalokkal, akiktől szaloncukrot kapott ZK.

5. Az oviba ma délelőtt látogatott egy Mikulás. Ahol szintén kaptak ajándékot a gyerekek.

És ezek után, talán érthető ZK kérdése, ami nem az volt, hogy létezik-e a Mikulás. Mert erre az előbbiek fényében csak igen lehet a válasz, hanem:

ZK: Mamika, te mindegyik Mikulásban hiszel?
Én: Igen, persze.
ZK: Hát nem tudom, Mamika, szerintem az iskolában nem az igazi Mikulás volt.
Én: Hanem?
ZK: Hát szerintem egy felsős fiú öltözött be.