Ülünk az autóban. ZK a fülében turkál.
Most itt jöhetne egy rész, hogy rászólok a gyerekre, ne turkáljon a fülében. De az hanta lenne. Csak akkor szólalok fel, amikor a gyerek megeszi a fülzsírját.
Én: Fúj, ZK, te megeszed a fülzsírod?
ZK: Igen, miért?
Én: FÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ.
ZK: Finom.
Én: Mi van?
ZK: Tényleg finom. Olyan íze van, mint a sajtnak.
Én: Sajtnak?
ZK: Igen, a sajtnak. A romlott sajtnak.
Romlott sajt?
Csomó kérdés felmerült benne. Leginkább az, hol eszik a gyerek romlott sajtot???
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
A kis ínyenc!!!! :-D
Legalább tudom, hogy a másfél éves fiam miért csinálja. Csak tegnap kaptam rajta. Mikor szóltam, hogy talán mégsem kellene, tüntetőleg még cuppogott is :-)
Ez jó! A gyerekek olyan ártatlanul tudnak übergusztustalanok lenni, hogy az ember inkább nevet, mint
fintorog :)
Mindezidáig gondolkodtam, hogy a pár napja tartó hányingerem mikor múlik már el, de ezután a bejegyzés után szerencsére elmúlt...MERT MINDEN KIJÖTT BELŐLEM :D
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
...igaz, ezt nem az anyjának mondta cyrano...
...szóval nem tudom...
András
ezek után kíváncsi lennék, h ZK vajon még mi mindenét eszi meg? ha gusztustalanok vagyunk, akkor már legyen jackass-like.
Megjegyzés küldése