Elvesztettem valahol azt a darab papírt, amire a nyár eddigi fénypontjait írtam fel. 3 item is volt a listán. És persze nem jutnak eszembe... Így helyette mára ez jutott, tudom ismétlem magam, de vannak dolgok, amiket nem árt sulykolni...
Pepe: MAMIKA, TUDOM, HOGY 38 vagy.
Én: 32. Pepe, 32.
Pepe: 38 VAGY. TUDOM.
Én: Pepe jegyezd meg, hogy 32 vagyok.
Papika [aki úgy érezte itt az ideje, hogy közbelépjen, nehogy tettlegességig fajuljon a helyzet]: Pepe! Mamika 32 éves. Régebben 34 volt, de most már 32.
2010. július 12., hétfő
2010. július 9., péntek
A hütőszekrény
A hütőszekrény ajtaja, miután a három gyerekből kettő megesküdött, hogy alaposan becsukta.
2010. július 8., csütörtök
Elődöntő: Németország-Peru
És nyertek a spanyolok!
A férjem utálja a focit, így eléggé meglepett, amikor tegnap este felhívott a repülőtérről, hogy nézzem meg a gyerekekkel az elődöntőt. Mit tudjuk férjem kérése számomra parancs, így neki is álltam beüzemelni Pisti bácsi Orionját. Amin van 300 német nyelvű csatorna, de magyar egy sem. De mindegy. Nyilván nem lesz nehéz megtalálni a meccset. Nem volt nehéz, csak néhány hisztérikus telefonomba került. Először a zdf-et kerestük, mert A. szerint ott adják. Nem ott adták. Újra végigpörgettem a 300 csatornát, mert A. helyesbített: ard-n fog menni. Ard nincs. Csak 150 szex-csatorna. És persze a távirányító éppen a nagymellű néninél döglött be. Mondjuk a gyerekek fel sem vették. Talán mert nem szilikonból volt. Rövidre fogom a bevezetőt. Végül nagy nehezen A. elárulta, hogy Erste néven keressük az ard-t. Így már könnyen ment. És leültem a három gyerekekkel meccset nézni.
Íme a részletek:
Bakka: Vége van már? [Még el sem kezdődött.]
Pepe: A németek majdnem kaptak egy gólt. [Ez nagy baj lenne, mert nekik drukkolunk.]
Pepe: Inkább Perunak drukkolok. A kék-pirosok a peruiak.
Bakka: Inkább megeszem ezt a paprikát is.
Pepe: Mama, te kinek drukkolsz? [Megbeszéljük, hogy miért akarjuk, hogy a németek jól szerepeljenek. Mert Papika három főnökéből kettő német. És ha nekik jó, talán Papikának is az lesz…]
Pepe: Mi az a fingerspitz?
Itt egy hosszabb beszélgetés következett az ujjhegy és ujjbegy közti különbségekről.
ZK: Kiment? Miért dobták vissza?
ZK: Mit irkálsz, Mamika?
Bakka: Azt hiszem, már tudom, mit kapjon el a bagoly. Esti kismadarat és hangyát. [Mit is mondhatnék? Good luck, bagoly. Főleg a hangyához.]
Bakka: Jaj, ennek elfelejtettem farkat rajzolni.
Pepe: Már megint elbénázták.
Bakka: Puszit akarok adni az anyámnak.
Pepe: ZK MUSZÁJ ODA ÜLNÖD???
Pepe: Valaki szóljon már rá ZK-ra. Semmit sem látok tőle. [Imádom, amikor valaki vagyok…]
ZK: Mindenki kiabál velem.
ZK: Bakka tönkretette a rajzomat. Soha többé nem fogok tudni ilyet rajzolni.
Bakka: Addig húztam és tunkoltam, amíg Papi reggeli kakija, tudod a régi, lement. Gyere nézd meg! [A reggelin a hétfő reggelt kell érteni. Pisti bácsi házának nem a WC az erőssége…]
ZK: Nézd, milyen kicsi pillangó.
Pepe: A NÉMETEK RÚGTAK EGY GÓLT. [Nem igaz…]
Bakka: Tudod, miért hagytam a mackót Pipinél? Mert ő tud bele elemet szerezni.
ZK: Rózsaszínt csináltam a pirosból.
Bakka: Papinak a kakiját nagy nehezen le tudtam húzni. Nagyon bűzlött már.
Bakka: ZK, ide még rajzolj egy lepke apukát.
ZK: Amikor felkelünk hova megyünk?
Bakka: És holnapután hova megyünk?
ZK: Lepkenyaklánc.
Bakka: Mikor kaphatok egy anyapuszit?
ZK: Csináltam egy masnit.
Pepe: Félidő.
Bakka: Mikor lesz a következő meccs?
Bakka: Megnézhetjük a másodikat is? Jaj, de jó, hogy nyáron akármeddig fennmaradhatok.
ZK: Az oviban jobb volt. Mert ott külön lehetettem a testvéreimtől. És játszhattam a barátnőimmel.
Szünet.
Bakka: Törölközz gyorsan, Mamika.
Pepe: Mi van ha döntetlen? És ha tizenegyesekből sem lesz semmi? Akár évekig is itt ülhetünk?
Pepe: Mondhatom ügyes vagy, Mamika. [Miután kiderült, hogy a telefontöltőt IS otthon hagytam, és így nem tudjuk Zolit felhívni, hogy Pepe vele beszélje meg a tizenegyesekkel kapcsolatos kérdéseit.]
ZK: És én tudod mit írok fel a Jézuskának? Hogy kérek egy balettcipőt és egy balettruhát. Szeretettel Jézuska.
Pepe: HOGY AZ A…
ZK: Nézzétek, milyen szép kagyló.
Pepe: Ez egy padka? [Itt a gyerek megágyaz magának a padon…]
Bakka: Beszélhetek veled négyszemközt, ZK? [Csak arról volt szó, hogy ZK szúrós vize már Bakka hasa felé tart.]
ZK: Nem fázik a lábam.
Hatalmas csattanás a konyhából.
ZK: Véletlen volt! [Egy tepsit rúgott(?) ki a konyhaszekrényből.]
Pepe: Rúgjátok be, nyavalyások!
ZK: Kifáradt már nagyon. [Nem derült ki, kicsoda.]
A két nagy verekedésbe keveredik. Elvesztettem a fonalat, hogy miért is.
ZK: Mikor lesz vége?
Bakka: A foci iszonyúan nehéz, mert nagyon sokan vannak és nagyon össze tudnak verekedni a labdáért.
ZK: Róka. Róka. Róka. Róka. Róka. [Hívogatja a morzsiját.]
Bakka: Mama, el tudod kapni? [Puszit dob. El tudtam.]
Pepe: EZ AZ! A francba. Vitted volna be!
Követhetetlen hosszú vita Bakka és Pepe között arról, hogy ki mondta, hogy bement és ki mondta, hogy nem.
Bakka: Játszunk ellentétes világot?
Megint egy hosszabb vita arról, hogy az a fiú, akivel a nagyok az úszótáborban ismerkedtek meg, és akinek a vezetékneve egy zöldségnév, az a fiú vajon szereti-e azt a zöldséget, vagy sem. Nem született konszenzus a filozófiai magasságokban szárnyaló vitában.
Pepe: Beleőrülök, hogy nem ütötték be. MEKKORA VÉDÉS.
Pepe: Mázli.
ZK: Az a sárga miért védi mindig ki?
Bakka: Tudod, miért rajzoltam pöttyöket?
Pepe: Tudod, hogy Pipiék kertjében van az ország első gingo fája? És szigorúan tilos kivágni. És már az is bűnténynek számít, ha valaki egy levelet leszed róla.
Újabb hosszadalmas vita a dutyiról. Majd arról, mi is az a gingo. Pepe: „Olyan a termése, mint egy zöld cseresznye, de ha leesik a fáról, büdös, mint a szar. Tudom. Szagoltam már.”
Én: Figyeljetek! Gólt rúgtak a spanyolok.
Pepe: Gólt lőttünk! GÓLT LŐTTÜNK! GÓLT LŐTTÜNK! GÓLT LŐTTÜNK! GÓLT LŐTTÜNK!
ZK: AZ IS BENT VAN. [Az ismétlés koncepcióját nem sikerült ZK-val megértetnünk…]
Ezen a ponton ZK kifejezte igényét, hogy altassam el. Nem volt nehéz, de csak a meccs legvégére értem vissza.
Bakka: A harmadik felvonást is megnézzük?
Nem néztük meg, de így is egy élmény volt…
A férjem utálja a focit, így eléggé meglepett, amikor tegnap este felhívott a repülőtérről, hogy nézzem meg a gyerekekkel az elődöntőt. Mit tudjuk férjem kérése számomra parancs, így neki is álltam beüzemelni Pisti bácsi Orionját. Amin van 300 német nyelvű csatorna, de magyar egy sem. De mindegy. Nyilván nem lesz nehéz megtalálni a meccset. Nem volt nehéz, csak néhány hisztérikus telefonomba került. Először a zdf-et kerestük, mert A. szerint ott adják. Nem ott adták. Újra végigpörgettem a 300 csatornát, mert A. helyesbített: ard-n fog menni. Ard nincs. Csak 150 szex-csatorna. És persze a távirányító éppen a nagymellű néninél döglött be. Mondjuk a gyerekek fel sem vették. Talán mert nem szilikonból volt. Rövidre fogom a bevezetőt. Végül nagy nehezen A. elárulta, hogy Erste néven keressük az ard-t. Így már könnyen ment. És leültem a három gyerekekkel meccset nézni.
Íme a részletek:
Bakka: Vége van már? [Még el sem kezdődött.]
Pepe: A németek majdnem kaptak egy gólt. [Ez nagy baj lenne, mert nekik drukkolunk.]
Pepe: Inkább Perunak drukkolok. A kék-pirosok a peruiak.
Bakka: Inkább megeszem ezt a paprikát is.
Pepe: Mama, te kinek drukkolsz? [Megbeszéljük, hogy miért akarjuk, hogy a németek jól szerepeljenek. Mert Papika három főnökéből kettő német. És ha nekik jó, talán Papikának is az lesz…]
Pepe: Mi az a fingerspitz?
Itt egy hosszabb beszélgetés következett az ujjhegy és ujjbegy közti különbségekről.
ZK: Kiment? Miért dobták vissza?
ZK: Mit irkálsz, Mamika?
Bakka: Azt hiszem, már tudom, mit kapjon el a bagoly. Esti kismadarat és hangyát. [Mit is mondhatnék? Good luck, bagoly. Főleg a hangyához.]
Bakka: Jaj, ennek elfelejtettem farkat rajzolni.
Pepe: Már megint elbénázták.
Bakka: Puszit akarok adni az anyámnak.
Pepe: ZK MUSZÁJ ODA ÜLNÖD???
Pepe: Valaki szóljon már rá ZK-ra. Semmit sem látok tőle. [Imádom, amikor valaki vagyok…]
ZK: Mindenki kiabál velem.
ZK: Bakka tönkretette a rajzomat. Soha többé nem fogok tudni ilyet rajzolni.
Bakka: Addig húztam és tunkoltam, amíg Papi reggeli kakija, tudod a régi, lement. Gyere nézd meg! [A reggelin a hétfő reggelt kell érteni. Pisti bácsi házának nem a WC az erőssége…]
ZK: Nézd, milyen kicsi pillangó.
Pepe: A NÉMETEK RÚGTAK EGY GÓLT. [Nem igaz…]
Bakka: Tudod, miért hagytam a mackót Pipinél? Mert ő tud bele elemet szerezni.
ZK: Rózsaszínt csináltam a pirosból.
Bakka: Papinak a kakiját nagy nehezen le tudtam húzni. Nagyon bűzlött már.
Bakka: ZK, ide még rajzolj egy lepke apukát.
ZK: Amikor felkelünk hova megyünk?
Bakka: És holnapután hova megyünk?
ZK: Lepkenyaklánc.
Bakka: Mikor kaphatok egy anyapuszit?
ZK: Csináltam egy masnit.
Pepe: Félidő.
Bakka: Mikor lesz a következő meccs?
Bakka: Megnézhetjük a másodikat is? Jaj, de jó, hogy nyáron akármeddig fennmaradhatok.
ZK: Az oviban jobb volt. Mert ott külön lehetettem a testvéreimtől. És játszhattam a barátnőimmel.
Szünet.
Bakka: Törölközz gyorsan, Mamika.
Pepe: Mi van ha döntetlen? És ha tizenegyesekből sem lesz semmi? Akár évekig is itt ülhetünk?
Pepe: Mondhatom ügyes vagy, Mamika. [Miután kiderült, hogy a telefontöltőt IS otthon hagytam, és így nem tudjuk Zolit felhívni, hogy Pepe vele beszélje meg a tizenegyesekkel kapcsolatos kérdéseit.]
ZK: És én tudod mit írok fel a Jézuskának? Hogy kérek egy balettcipőt és egy balettruhát. Szeretettel Jézuska.
Pepe: HOGY AZ A…
ZK: Nézzétek, milyen szép kagyló.
Pepe: Ez egy padka? [Itt a gyerek megágyaz magának a padon…]
Bakka: Beszélhetek veled négyszemközt, ZK? [Csak arról volt szó, hogy ZK szúrós vize már Bakka hasa felé tart.]
ZK: Nem fázik a lábam.
Hatalmas csattanás a konyhából.
ZK: Véletlen volt! [Egy tepsit rúgott(?) ki a konyhaszekrényből.]
Pepe: Rúgjátok be, nyavalyások!
ZK: Kifáradt már nagyon. [Nem derült ki, kicsoda.]
A két nagy verekedésbe keveredik. Elvesztettem a fonalat, hogy miért is.
ZK: Mikor lesz vége?
Bakka: A foci iszonyúan nehéz, mert nagyon sokan vannak és nagyon össze tudnak verekedni a labdáért.
ZK: Róka. Róka. Róka. Róka. Róka. [Hívogatja a morzsiját.]
Bakka: Mama, el tudod kapni? [Puszit dob. El tudtam.]
Pepe: EZ AZ! A francba. Vitted volna be!
Követhetetlen hosszú vita Bakka és Pepe között arról, hogy ki mondta, hogy bement és ki mondta, hogy nem.
Bakka: Játszunk ellentétes világot?
Megint egy hosszabb vita arról, hogy az a fiú, akivel a nagyok az úszótáborban ismerkedtek meg, és akinek a vezetékneve egy zöldségnév, az a fiú vajon szereti-e azt a zöldséget, vagy sem. Nem született konszenzus a filozófiai magasságokban szárnyaló vitában.
Pepe: Beleőrülök, hogy nem ütötték be. MEKKORA VÉDÉS.
Pepe: Mázli.
ZK: Az a sárga miért védi mindig ki?
Bakka: Tudod, miért rajzoltam pöttyöket?
Pepe: Tudod, hogy Pipiék kertjében van az ország első gingo fája? És szigorúan tilos kivágni. És már az is bűnténynek számít, ha valaki egy levelet leszed róla.
Újabb hosszadalmas vita a dutyiról. Majd arról, mi is az a gingo. Pepe: „Olyan a termése, mint egy zöld cseresznye, de ha leesik a fáról, büdös, mint a szar. Tudom. Szagoltam már.”
Én: Figyeljetek! Gólt rúgtak a spanyolok.
Pepe: Gólt lőttünk! GÓLT LŐTTÜNK! GÓLT LŐTTÜNK! GÓLT LŐTTÜNK! GÓLT LŐTTÜNK!
ZK: AZ IS BENT VAN. [Az ismétlés koncepcióját nem sikerült ZK-val megértetnünk…]
Ezen a ponton ZK kifejezte igényét, hogy altassam el. Nem volt nehéz, de csak a meccs legvégére értem vissza.
Bakka: A harmadik felvonást is megnézzük?
Nem néztük meg, de így is egy élmény volt…
2010. július 7., szerda
Operett nyaralás…
Mikor Pisti bácsi bemondta az árat, rögtön tudtam, hogy ki fogjuk venni a házát egész nyárra. És így kiadhatunk csomó pénzt, hogy sokkal rosszabb körülmények között lakhassunk egy ideig, mint otthon. A gyerekek imádják. Egyelőre legalábbis.
Persze azzal nem számoltam, hogy hetente kétszer gyógytornára kell járnom. Így a hét úgy alakul, hogy kedden otthon vagyunk, szerda reggel indulunk ki.
Ma 8-tól 12-ig nem volt áram.
Mi köze ennek a nyaraláshoz?
Semmi.
Csak az elektromos kapunkhoz van köze. Többször át kellett beszélnünk a férjemmel, míg arra a megállapításra jutottunk, hogy áram nélkül nem fog kinyílni a kapunk. Mondjuk, kimászás még megoldható lenne, mert gyalogkapunk nincs, de az autót nehezen fogom átemelni.
Szerencsére a briliáns uramnak eszébe jutott, hogy átadáskor kaptunk egy kis műanyag bizbazt, amivel, állítólag, ki lehet csavarni a kaput áram nélkül is.
Fél 8-kor ébredtem. Úgy gondoltam, hogy nem fogom kockáztatni a kis műanyag kulccsal a szarakodás, simán el tudok indulni 8-ig a három gyerekkel.
Mit mondjak? Sikerült vagy sikerült?
7.59-kor kihajtottam a kertből. Becsuktam a kaput.
ZK, megvárta míg becsukódik a kapu, majd vékony hangocskáján megszólalt: És a rókám?
A róka a morzsi. Korábban nerc volt. Most róka. Bár mostanában kérdezgetni szokta már a lányom, hogy „mikor megyünk a szűcs bácsihoz, Mamika”.
Róka nélkül el lehet indulni, de nem érdemes, mert ZK kb. 90 másodperc alatt teszi pokollá a környezet életét.
Visszarohantam.
Sikerült mindent nyitnom és csuknom.
Mondjuk a riasztónál kicsit elbizonytalanodtam. Hogy fog áram nélkül működni. A. utasítására azért bekapcsoltam. „Ne izgulj, akkumulátorról simán fog működni.” Lehet, hogy így van, bár ezt talán a riasztó központban nem tudták, mert a nap folyamán négyszer telefonáltak rám.
Büszke voltam magamra, hogy ilyen simán lebonyolítottam a reggelt.
Mire kiértünk a Dunakanyarba az elégedettségem kissé alább hagyott.
Mert a következő dolgokat felejtettem otthon:
1. Tisztálkodó szereink.
2. Törülközők.
3. Tornacuccom.
4. Paplanhuzat.
5. Bakka bugyijai.
6. Pepe alsónadrágjai.
7. Ovomaltin.
8. Bakka biciklijének a pótkereke.
9. ZK felfújható csónakja.
10. Kolbász.
11. A NYARALÓ KULCSA.
De legalább van új mantrám: Jó lesz ez a nyár!
Persze azzal nem számoltam, hogy hetente kétszer gyógytornára kell járnom. Így a hét úgy alakul, hogy kedden otthon vagyunk, szerda reggel indulunk ki.
Ma 8-tól 12-ig nem volt áram.
Mi köze ennek a nyaraláshoz?
Semmi.
Csak az elektromos kapunkhoz van köze. Többször át kellett beszélnünk a férjemmel, míg arra a megállapításra jutottunk, hogy áram nélkül nem fog kinyílni a kapunk. Mondjuk, kimászás még megoldható lenne, mert gyalogkapunk nincs, de az autót nehezen fogom átemelni.
Szerencsére a briliáns uramnak eszébe jutott, hogy átadáskor kaptunk egy kis műanyag bizbazt, amivel, állítólag, ki lehet csavarni a kaput áram nélkül is.
Fél 8-kor ébredtem. Úgy gondoltam, hogy nem fogom kockáztatni a kis műanyag kulccsal a szarakodás, simán el tudok indulni 8-ig a három gyerekkel.
Mit mondjak? Sikerült vagy sikerült?
7.59-kor kihajtottam a kertből. Becsuktam a kaput.
ZK, megvárta míg becsukódik a kapu, majd vékony hangocskáján megszólalt: És a rókám?
A róka a morzsi. Korábban nerc volt. Most róka. Bár mostanában kérdezgetni szokta már a lányom, hogy „mikor megyünk a szűcs bácsihoz, Mamika”.
Róka nélkül el lehet indulni, de nem érdemes, mert ZK kb. 90 másodperc alatt teszi pokollá a környezet életét.
Visszarohantam.
Sikerült mindent nyitnom és csuknom.
Mondjuk a riasztónál kicsit elbizonytalanodtam. Hogy fog áram nélkül működni. A. utasítására azért bekapcsoltam. „Ne izgulj, akkumulátorról simán fog működni.” Lehet, hogy így van, bár ezt talán a riasztó központban nem tudták, mert a nap folyamán négyszer telefonáltak rám.
Büszke voltam magamra, hogy ilyen simán lebonyolítottam a reggelt.
Mire kiértünk a Dunakanyarba az elégedettségem kissé alább hagyott.
Mert a következő dolgokat felejtettem otthon:
1. Tisztálkodó szereink.
2. Törülközők.
3. Tornacuccom.
4. Paplanhuzat.
5. Bakka bugyijai.
6. Pepe alsónadrágjai.
7. Ovomaltin.
8. Bakka biciklijének a pótkereke.
9. ZK felfújható csónakja.
10. Kolbász.
11. A NYARALÓ KULCSA.
De legalább van új mantrám: Jó lesz ez a nyár!
2010. július 6., kedd
No comment
A végzet. A megfejtéseket várom.
PS: Ami igazából aggaszt, azaz a kis egyes a lap jobb alsó sarkában. Úgy tűnik ez még csak a kezdet...
PS: Ami igazából aggaszt, azaz a kis egyes a lap jobb alsó sarkában. Úgy tűnik ez még csak a kezdet...
2010. július 5., hétfő
Nyaralunk
Ebéd után.
Én: Gyerekek, most jön a nyaralásnak az a része, amit gyerekkoromban mindig utáltam, pedig az a legjobb az egészben.
Gyerekek: Mi? Mi?
Én: A felnőttek lepihennek.
Gyerekek: NA NE!
DE IGEN!
Én: Gyerekek, most jön a nyaralásnak az a része, amit gyerekkoromban mindig utáltam, pedig az a legjobb az egészben.
Gyerekek: Mi? Mi?
Én: A felnőttek lepihennek.
Gyerekek: NA NE!
DE IGEN!
2010. július 1., csütörtök
Nem szívesen szidom a férjem, mert egy áldott jó ember…
De most arra gondolok, hogyan fogom felnevelni a gyerekeket, miután az uramat eltettem láb alól…
Az elmúlt napokban legalább fél tucatszor felhoztam a telefon témát.
Hogy ugye nem fognak fúrni, amikor behozzák a zsinórt házba.
Nem, nem fognak fúrni.
Ma bejött a zsinór.
A kérdés, hogy lett-e lyuk a parkettámon vagy lett-e lyuk a parkettámon. Mert ha két férfit és egy fúrógépet berakunk egy szobába, akkor ott nincs megállás…
Az uramnak persze hirtelen nagyon sok munkája lett a gyárban.
De szerintem csak lapul, nem mer hazajönni…
DE NÉZZÜK A JÓ OLDALÁT!
Nem a szoba közepére fúrták a lyukat, hanem a szélére.
Úgy nagyjából a szélére…
Az elmúlt napokban legalább fél tucatszor felhoztam a telefon témát.
Hogy ugye nem fognak fúrni, amikor behozzák a zsinórt házba.
Nem, nem fognak fúrni.
Ma bejött a zsinór.
A kérdés, hogy lett-e lyuk a parkettámon vagy lett-e lyuk a parkettámon. Mert ha két férfit és egy fúrógépet berakunk egy szobába, akkor ott nincs megállás…
Az uramnak persze hirtelen nagyon sok munkája lett a gyárban.
De szerintem csak lapul, nem mer hazajönni…
DE NÉZZÜK A JÓ OLDALÁT!
Nem a szoba közepére fúrták a lyukat, hanem a szélére.
Úgy nagyjából a szélére…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)