Én: Bakka, most hat napig nem fogjuk látni egymást.
Bakka: Jó, nem baj. Itt lesz Ági. [Az egyik Nagymama.]
****
Én: Pepe, kérlek, ne könyörögj Katinál [másik Nagymama] ajándékokért.
Pepe: Jó, nem fogok.
Én: Megígéred?
Pepe: Igen, megígérem.
Én: Ezt most komolyan is gondolod, vagy csak le akarsz rázni?
Pepe: Komolyan gondolom.
Én: Biztos?
Pepe: Miért van az, hogy mióta annyit hazudtam neked, nem bízol bennem?
Én: Hmmmmmmm, talán mert annyit hazudtál nekem???
2008. március 27., csütörtök
Megcsalt a férjem!
14 év ismeretség és 8 év házasság után bekövetkezett, amitől féltem: megcsalt a férjem!!! Jó, tudom, hogy ez nem a világ vége, és történhetne sokkal rosszabb is velem*, de akkor is váratlanul ért, és fáj.
Hogy kivel csalt meg? Az ex-barátnőmmel: A MOSÓGATÓGÉPPEL.
Már egy ideje tarthat a kapcsolat, mert a férjem épp csak hozzáért, és a mosogatógép rögtön beindult! A ribanc…
Néhány évvel ezelőtt, Diana hercegnő megmondta, hogy hárman kicsit zsúfoltan férnek el egy házasságban, de engem vigasztal a tudat, hogy az én esetemben a háromból nem én vagyok, akinek mosogatnia kell!
Ez is valami!
* Mi rosszabb történhetne velem? Például, hogy holnap egy Bécs-Washington útvonalon repülő Austrian Airlines gép kiesik az égből. Pont, amelyiken én ülök. Ha jövő hét végéig sem frissítem a blog-ot, akkor meg is történt! A. tudja a jelszavamat, de gondolom, hogy a gyász miatt egyéb gondja is lesz, minthogy ide írjon. Vigasztalásul Pepét idézem, kissé szabadon, arról, hogy mit fogok halottként csinálni: „Láthatatlan szellemként fogok rátok vigyázni!” (Pepe ezt általában mondta a halottakról. A gyerekeimnek nem vetettem fel a gép lezuhanásának lehetőségét…) (Aki kíváncsi: Itt leszek, remélem élőben…)
Hogy kivel csalt meg? Az ex-barátnőmmel: A MOSÓGATÓGÉPPEL.
Már egy ideje tarthat a kapcsolat, mert a férjem épp csak hozzáért, és a mosogatógép rögtön beindult! A ribanc…
Néhány évvel ezelőtt, Diana hercegnő megmondta, hogy hárman kicsit zsúfoltan férnek el egy házasságban, de engem vigasztal a tudat, hogy az én esetemben a háromból nem én vagyok, akinek mosogatnia kell!
Ez is valami!
* Mi rosszabb történhetne velem? Például, hogy holnap egy Bécs-Washington útvonalon repülő Austrian Airlines gép kiesik az égből. Pont, amelyiken én ülök. Ha jövő hét végéig sem frissítem a blog-ot, akkor meg is történt! A. tudja a jelszavamat, de gondolom, hogy a gyász miatt egyéb gondja is lesz, minthogy ide írjon. Vigasztalásul Pepét idézem, kissé szabadon, arról, hogy mit fogok halottként csinálni: „Láthatatlan szellemként fogok rátok vigyázni!” (Pepe ezt általában mondta a halottakról. A gyerekeimnek nem vetettem fel a gép lezuhanásának lehetőségét…) (Aki kíváncsi: Itt leszek, remélem élőben…)
2008. március 26., szerda
Kedves Daniella!
Helyre kell tegyelek! Arról írsz, hogy vége a barátságunknak. Elég furcsa elképzeléseid lehetnek a barátságról, ugyanis én úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk nem volt sosem barátság.
Barátság, hogy állandóan csapkodjátok az ajtómat?
Barátság, hogy összevissza dobáljátok belém az edényeket, és azt várjátok, hogy tiszta munkát végezzek?
Barátság, hogy fűnek-fának szidtok, hogy nem mostam el rendesen az edényeket, amikor lusták voltatok rendesen bepakolni azokat?
Barátság, hogy sajnáljátok a vízlágyítót tőlem? (Nem, az étkezési só, nem vízlágyító!)
Barátság, hogy a gyerekek állandóan ajtómon ugrálnak?
Barátság, hogy csak röhögtök, amikor ZK belém mászik, kidobálja az edénytartóimat, és a forgóalkatrészeimmel játszik?
Türelmes természet vagyok, de jobb, ha tőlem tudod, hogy ez nem barátság. Használtál és kihasználtál! Semmi gond, ha ennek vége!
Üdvözlettel,
Mosogatógép
PS: Egyébként sosem éreztem magam jobban!
PPS: Ha már barátságról beszélünk, ne gondold, hogy véletlen, hogy a mobiltelefonod is elromlott a héten. Jobb, ha magadban keresed a hibát és nem másokban!
Barátság, hogy állandóan csapkodjátok az ajtómat?
Barátság, hogy összevissza dobáljátok belém az edényeket, és azt várjátok, hogy tiszta munkát végezzek?
Barátság, hogy fűnek-fának szidtok, hogy nem mostam el rendesen az edényeket, amikor lusták voltatok rendesen bepakolni azokat?
Barátság, hogy sajnáljátok a vízlágyítót tőlem? (Nem, az étkezési só, nem vízlágyító!)
Barátság, hogy a gyerekek állandóan ajtómon ugrálnak?
Barátság, hogy csak röhögtök, amikor ZK belém mászik, kidobálja az edénytartóimat, és a forgóalkatrészeimmel játszik?
Türelmes természet vagyok, de jobb, ha tőlem tudod, hogy ez nem barátság. Használtál és kihasználtál! Semmi gond, ha ennek vége!
Üdvözlettel,
Mosogatógép
PS: Egyébként sosem éreztem magam jobban!
PPS: Ha már barátságról beszélünk, ne gondold, hogy véletlen, hogy a mobiltelefonod is elromlott a héten. Jobb, ha magadban keresed a hibát és nem másokban!
2008. március 25., kedd
A barátságról
Van, hogy egy barátság véget ér. Szomorú, de így van. Szembe kell nézni a ténnyel és megpróbálni továbblépni.
2002. tavaszán kezdődött, amikor új házba költöztünk és Pepe megszületett. Nem voltam barátkozós hangulatban, de ott voltál, gondoltam akár lehetünk jóban is. Mint a szomszédokkal. Valahogy könnyebb kedvesnek lenni, mint utálkozni. Kevesebb energia.
Szóval ott voltál. Jóba lettünk. Lassan haladtunk a barátság útján, eleinte kevesebbet dumáltunk, aztán egyre többet. Nem tagadom, az évek során megszerettelek.
Persze voltak nehezebb időszakok is, de barátoknak sok mindent elnéz az ember. Szereti őket. Megérti őket.
Eleinte fel sem vettem, hogy hangulatod ingadozik, hogy megígérsz valamit, és nem tartod be, hogy hímes tojásként kell bánnom veled, de még így is gyakran megsértődsz, és nem beszélsz velem.
Később aztán már nem tudtam nem észrevenni az irántam tanúsított kifejezett rosszindulatodat. Az elmúlt hetek eseményei miatt (mindketten tudjuk, mire célzok!), sok töprengés után, elhatároztam, hogy, igen, vannak, amikor a barátságok véget érnek. És ezt ki is kell mondani, hogy mindenki tisztában legyen az új helyzettel, és tovább tudjon lépni.
Tehát:
Kedves Mosogatógépem, kurvára nem vagyunk barátok többé. (Pardon my French!)
Talán az ellenség szó a pontosabb. Sok mindent elnéztem neked, de azt nem tudom megbocsátani, hogy csurig raklak piszkos edénnyel, és nem indulsz el!
Sajnálom, de vége.
És nagyon tévedsz, ha azt hiszed,orvost szerelőt fogok hívni hozzád.
Vége!
2002. tavaszán kezdődött, amikor új házba költöztünk és Pepe megszületett. Nem voltam barátkozós hangulatban, de ott voltál, gondoltam akár lehetünk jóban is. Mint a szomszédokkal. Valahogy könnyebb kedvesnek lenni, mint utálkozni. Kevesebb energia.
Szóval ott voltál. Jóba lettünk. Lassan haladtunk a barátság útján, eleinte kevesebbet dumáltunk, aztán egyre többet. Nem tagadom, az évek során megszerettelek.
Persze voltak nehezebb időszakok is, de barátoknak sok mindent elnéz az ember. Szereti őket. Megérti őket.
Eleinte fel sem vettem, hogy hangulatod ingadozik, hogy megígérsz valamit, és nem tartod be, hogy hímes tojásként kell bánnom veled, de még így is gyakran megsértődsz, és nem beszélsz velem.
Később aztán már nem tudtam nem észrevenni az irántam tanúsított kifejezett rosszindulatodat. Az elmúlt hetek eseményei miatt (mindketten tudjuk, mire célzok!), sok töprengés után, elhatároztam, hogy, igen, vannak, amikor a barátságok véget érnek. És ezt ki is kell mondani, hogy mindenki tisztában legyen az új helyzettel, és tovább tudjon lépni.
Tehát:
Kedves Mosogatógépem, kurvára nem vagyunk barátok többé. (Pardon my French!)
Talán az ellenség szó a pontosabb. Sok mindent elnéztem neked, de azt nem tudom megbocsátani, hogy csurig raklak piszkos edénnyel, és nem indulsz el!
Sajnálom, de vége.
És nagyon tévedsz, ha azt hiszed,
Vége!
2008. március 21., péntek
Nagypéntek
Reggeli közben:
Én: Bakka, hagyjam hosszan vagy vágjam picire a snidlinget?
Bakka: Hosszan!
Bakka játszani kezd a snidling szálakkal. Mindenfélét csinál belőle.
Bakka: Nézd, Mamika, olyan kereszt, amin Jézus meghalt.
Én: Bakka, hagyjam hosszan vagy vágjam picire a snidlinget?
Bakka: Hosszan!
Bakka játszani kezd a snidling szálakkal. Mindenfélét csinál belőle.
Bakka: Nézd, Mamika, olyan kereszt, amin Jézus meghalt.
2008. március 20., csütörtök
Iskola, iskola, ki a csoda jár oda? 2. rész
Újabb nyíltóra az iskolában: első osztályos olvasásóra. Utána Pepével összegzem a tapasztalatokat:
Én: Pepe, melyik óra tetszett jobban?
Pepe: A tegnapi, ahol a Rákóczi szabadságharcról tanultak a gyerekek.
Én: Bea néni?
Pepe: Igen, abba az osztályba szeretnék járni.
Én: Ööööööö, Pepe, nem kezdheted az iskolát az ötödik osztálynál.
Pepe: ???
Én: Mindenki az elsőnél kezdi és úgy halad felfelé.
Pepe [nagy sóhajjal]: Hát pedig az állatmeséket eléggé unom.
PS: Ebből azt is kitalálhatjátok könnyedén, hogy mi Pepe kedvenc meséje per pillanat. Igen, A dzsungel könyve. Csodálkoztok? Miért?
Én: Pepe, melyik óra tetszett jobban?
Pepe: A tegnapi, ahol a Rákóczi szabadságharcról tanultak a gyerekek.
Én: Bea néni?
Pepe: Igen, abba az osztályba szeretnék járni.
Én: Ööööööö, Pepe, nem kezdheted az iskolát az ötödik osztálynál.
Pepe: ???
Én: Mindenki az elsőnél kezdi és úgy halad felfelé.
Pepe [nagy sóhajjal]: Hát pedig az állatmeséket eléggé unom.
PS: Ebből azt is kitalálhatjátok könnyedén, hogy mi Pepe kedvenc meséje per pillanat. Igen, A dzsungel könyve. Csodálkoztok? Miért?
2008. március 19., szerda
Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?
Újabb körhöz érkezett a 2008-as tavaszi projektünk, amely keretében Pepe iskolába indulásának ügyét intézzük.
Még nem hoztuk meg a végső döntésünket, hogy menjen iskolába már idén, vagy maradjon óvodában még egy évet Pepe, de a tájékozódást folytatjuk; most már a kiszemelt iskolában a bemutató órákon. (Az előzmények itt, itt, itt és itt olvashatóak.)
Hívjuk a tanítónénit Bea néninek, akinek az egyik óráját megnéztük Pepével. Olvasásóra egy 4-es osztályban. Téma: Rákóczi szabadságharc.
Pepe előírásszerűen figyel, érdekli a téma is, de főleg az aranytallérok, amiket csoportmunkában gyűjtenek az iskolások. Egy idő után elkezd ő is jelentkezni, hogy válaszoljon a kérdésekre. A körülöttünk ülők persze mosolyognak, de én biztatom Pepét, ha úgy érzi, tudja a választ, akkor jelentkezzen bátran.
Óra után a negyedikesek elözönlik Bea néni, hogy kapjanak még aranytallérokat (értsd: csokit). Pepe is szeretne, de mondom neki, hogy ezt egyedül kell intéznie, így kénytelen önállóan megközelíteni a tanítónénit:
Pepe: Bejja néni!
Bea néni: Tessék, drágám, mit szeretnél?
Pepe: Bejja néni, először is, én is kérek aranytallért.
Bea néni: Jaj, ne haragudj, hogy nem kínáltalak meg. Tessék, vegyél!
Pepe: Másodszor is, Bejja néni, én többször jelentkeztem, de te egyszer sem szólítottál fel.
Bea néni [miután a leesett állát felszedte a földről]: Ööööööö ne haragudj, annyira a saját gyerekeimre koncentráltam, hogy nem is vettem észre. Remélem, hogy jövőre lesz még lehetőségem felszólítani.
Még nem hoztuk meg a végső döntésünket, hogy menjen iskolába már idén, vagy maradjon óvodában még egy évet Pepe, de a tájékozódást folytatjuk; most már a kiszemelt iskolában a bemutató órákon. (Az előzmények itt, itt, itt és itt olvashatóak.)
Hívjuk a tanítónénit Bea néninek, akinek az egyik óráját megnéztük Pepével. Olvasásóra egy 4-es osztályban. Téma: Rákóczi szabadságharc.
Pepe előírásszerűen figyel, érdekli a téma is, de főleg az aranytallérok, amiket csoportmunkában gyűjtenek az iskolások. Egy idő után elkezd ő is jelentkezni, hogy válaszoljon a kérdésekre. A körülöttünk ülők persze mosolyognak, de én biztatom Pepét, ha úgy érzi, tudja a választ, akkor jelentkezzen bátran.
Óra után a negyedikesek elözönlik Bea néni, hogy kapjanak még aranytallérokat (értsd: csokit). Pepe is szeretne, de mondom neki, hogy ezt egyedül kell intéznie, így kénytelen önállóan megközelíteni a tanítónénit:
Pepe: Bejja néni!
Bea néni: Tessék, drágám, mit szeretnél?
Pepe: Bejja néni, először is, én is kérek aranytallért.
Bea néni: Jaj, ne haragudj, hogy nem kínáltalak meg. Tessék, vegyél!
Pepe: Másodszor is, Bejja néni, én többször jelentkeztem, de te egyszer sem szólítottál fel.
Bea néni [miután a leesett állát felszedte a földről]: Ööööööö ne haragudj, annyira a saját gyerekeimre koncentráltam, hogy nem is vettem észre. Remélem, hogy jövőre lesz még lehetőségem felszólítani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
