tag:blogger.com,1999:blog-84090873845298714032024-02-20T10:51:17.788+01:00Bakka és Pepe kalandjai"Gyere csak, előre nézzél,
Ne hadd magad, fütyörésszél."Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.comBlogger933125tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-62728762244137174122013-11-08T14:55:00.001+01:002013-11-08T14:55:46.156+01:00KifogásokPepe nem tudott a héten judo-edzésre menni, mert kificamította a bokáját. <br />
<br />
Úszás közben. Pontosabban mellúszás közben. <br />
<br />
Hm. Röhögtünk persze rajta. Így ZK már rutinosabb volt a kifogásával. <br />
<br />
Nem tud úszni menni, mert kificamította a bokáját. Futás közben. <br />
<br />
Persze nem engedtük meg, hogy ellógja az úszásórát. <br />
<br />
Viszont arra nem figyeltünk, hogy magával viszi-e az úszás holmiját. Így persze ő nyert. És ma tényleg nem úszott.<br />
<br />
De aztán azzal védekezett, hogy nem direkt felejtette itthon a táskáját…<br />
<br />
Khm. Khm.
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com23tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-16838977238988357872013-11-06T13:26:00.001+01:002013-11-06T13:26:23.324+01:00Mit is kérdezzünk, amikor…a kislány büszkén dicsekszik, hogy kapott egy bobleint. Mamikától.<br />
<br />
Hirtelen senki sem tudott, mit kérdezni. <br />
<br />
Aranyos? Nehéz? Színes? Eszik? <br />
<br />
??? <br />
<br />
Pedig állítólag Zsuzsa néni ki is fogja állítani a galériában. <br />
<br />
Persze csak, ha ZK megcsinálja…
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-53976004177709971802013-10-18T09:52:00.000+02:002013-10-18T09:52:09.742+02:00Városi futóversenyTavaly már nem emlékszem, miért, de ellógtuk a városi futóversenyt. Családilag szarban voltunk, na. Így idén először történt meg, hogy az évente megrendezett versenyen mindhárom gyerek részt vett. Szülők is mehetnének, de mi már túl öregek és betegek vagyunk ehhez. <br />
<br />
Mindenestre készültünk nagyon. Persze nem edzéssel. Csak fejben. <br />
<br />
A gyerekek eltérő egyéniségének megfelelően a fejben készülést egyénileg differenciáltuk. <br />
<br />
Pepével nincs sok gond. Hetekkel a verseny előtt kezd el áradozni saját teljesítményéről: hogy kinél fut jobban az osztályból; hogy hétről-hétre mennyit javult az időeredménye; hogy idén már tényleg megnyeri a versenyt, vagy ha nem, benne lesz az első tízben az tuti. <br />
<br />
Bakka orvosi ápolásra szorul a verseny előtti hetekben, mert közel van az idegösszeroppanáshoz. Hogy ő fusson? Szombaton? Reggel? Hát szó sem lehet róla! Mindenki tudja, hogy ő utál futni. Miért kell városi futóversenyt rendezni? És pont szombaton! Reggel! Amikor ő olyan fáradt! És mondta már, hogy utál futni? <br />
<br />
ZK aggodalmaskodik és izgul, amire nyilván jó oka van, hiszen tavaly már kiválasztották, mint évfolyama egyik legjobb futóját. Neki nem fog menni. Nem fog tudni futni. De különben is attól fél leginkább, hogy nem fogja tudni merre kell futni. Amikor mondom neki, hogy rendőri felvezetés lesz, csak röhög rajtam. <br />
<br />
Mert nyilván nem lesz. <br />
<br />
Pedig van. Mindig van. <br />
<br />
Évek óta családilag hajtunk, hogy az első 10 helyezetnek járó ajándék pólót megszerezzük. Tavaly Pepe már nyújtotta a kezét a póló felé, de aztán ő már nem kapott. Idén ZK aztán nyert egy pólót. Oda is adta Pepének, „mert annyira vágyott már rá”. <br />
<br />
ZK-t pedig rögtön le is vadászta egy edző, járjon atlétikára. Azóta nyaggat, hogy vigyem akrobatika edzésre.
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-22196585291461958912013-10-16T08:52:00.000+02:002013-10-16T08:52:11.583+02:00Azt hiszik, persze, hogy már mindent tudnak<br />
Az egyik lánygyerek: Te már szexeltél Papikával*?<br />
Én: Igen. <br />
Ugyanaz lánygyerek: Egyszer? <br />
Én: Nem. <br />
<br />
Szerencsére több kérdése nem volt.
<br />
<br />
* A gyerekek apja. Nem nagypapa, vagy ilyesmi. Fúj…
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-61243749193713421372013-10-15T15:47:00.000+02:002013-10-15T15:47:41.705+02:00Ritkán tévesztenek már, ám…Egyre jobban beszélnek. <br />
<br />
Érvelnek, vitatkoznak, és már majdnem az összes szót ismerik. <br />
<br />
Így csak mosolyogtam és megköszöntem, de nem szóltam egy szót sem, amikor átadták a flitterből készült teát. <br />
<br />
Finom volt. <br />
<br />
És mondjuk értelme is van… Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-42752927758803052672013-06-14T09:54:00.000+02:002013-06-14T09:54:27.332+02:00Hogy szokott Pepe aludni?<br />
Excel táblázatban kell lassan vezetnem a gyerekek programjait az iskolai év vége felé. Ilyen-olyan kirándulások, általában átfedésben a három gyereknek, de sosem egyszerre. Ezekben a hetekben mindig van egy kis rosszérzés bennem: Nem felejtünk el semmi? Mindenki ott van, ahol lennie kell? Az a gyerek, aki nincs éppen velem, jól van?
<br />
<br />
Pepe és osztálya utolsó pillanatos szervezéssel Vértesben kirándulnak. Az első (és egyetlen) estén telefonál az osztálytárs anyukája. Hogy épp most tette le gyerekével a telefont, aki nagyon panaszkodott a szállásra. És, hogy ha lenne autója, akkor most indulna a gyerekért. Nos, Internet, nem vagyok büszke rá, de az első gondolatom az volt, milyen jó, hogy nem vitte el a gyerekem a telefonját. Mondjuk ezt nem mondtam az anyukának, de azt igen: ÉRTE MENNI? Hát ez nekem eszembe sem jutott!
<br />
<br />
Anyuka még sorolta egy ideig a szállással kapcsolatos problémákat (kosz, pók, kiálló ágyrúgók, stb.), de aztán látta, hogy nem igazán vagyok vevő a problémára és nem sorolta sokáig.
<br />
<br />
Miután letettük a telefont, persze rögtön kezdtem rosszul érezni magam. Mert szegény gyerek biztos szenved. Meg, hogy nem tanúsítottam kellő empátiát az osztálytárs anyukája felé.
<br />
<br />
Nem, nem hívtam vissza, de a férjemet gyorsan felhívtam, hogy ellenőrizzem a viselkedésemet. Valószínűleg nem a legjobb pillanatban kaptam el A.-t, mert miután a problémát vázoltam, csak annyit mondott: Mit gondoltak hova mennek? A Ritzbe?
<br />
<br />
Mondjuk ezen röhögtem, de nem nyugtatott meg.
<br />
<br />
Este újra neki futottam a témának.
<br />
<br />
Mire a férjem: Biztos, hogy Pepe jól van. Gondolod el, itthon hogy szokott aludni.
<br />
<br />
Nos, ezzel meggyőzött!
<br />
<br />
Hogy szokott Pepe aludni?
<br />
<br />
Mélyen és sokat. Már első napos korában. A jelenlegi viszont helyszín több lépésben alakult ki.
<br />
<br />
Ő az egyetlen, akinek külön szobája van. És ezzel nem is volt sokáig semmi gond. Aztán kitalálta, hogy ő éjszakánként fél, és milyen igazságtalan, hogy mindenkinek van a családban szobatársa, csak neki nem. Mit lehet csinálni? Hát, ő villannyal aludna. Aludjon. Aztán rájött, hogy akkor is fél, ha a teljesen kivilágított szobában alszik. Átmenne a lányokhoz aludni. Menjen. Igaz, hogy csak két ágy van a szobában, de odakerült a hálónkból a kanapé, majd alszik azon. Ez a megoldás jól működött, bár a lányok szekálták rendesen. ZK elégelte meg. Ő átmenne Pepe szobájába. Rendben. ZK ledobta Pepe egyik képét a falról, felakasztotta a szarvasát az ágy fölé. Pepe pedig beköltözött ZK ágyába.
<br />
<br />
Minden jól is ment egy ideig.
<br />
<br />
De Pepe továbbra is félt. És ő inkább a mi ágyunkban aludna.
<br />
<br />
Na ez már nem volt rendben. Épphogy csak kipateroltuk a szobánkból ZK-t, már jönne is vissza egy másik gyerek. Szó sem lehet róla!
<br />
<br />
Egyik reggel A. kérdezi tőlem, láttam-e, hol aludt Pepe. Nem, nem láttam. Hol aludt? A hálószoba ajtónkban, a puszta parkettán. Mert igen, a durvább éjszakákon ott táborozik. Hozza a párnát és paplant, majd lefekszik a parkettára, és alszik, mint a bunda.
<br />
<br />
És ez aztán meggyőzött, hogy csak meglesz a gyerek egy várban, ágyban.
<br />
<br />
Meg is volt.
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-56182351526820800832013-06-06T15:21:00.001+02:002013-06-06T16:06:00.508+02:00Mindig a fülénél baszom el, mondja a kislány…<br />
Én: Hogy beszélsz?<br />
ZK: Ahogy te szoktál. <br />
<br />
Mit mondjak? Felnőttek a gyerekek. <br />
<br />
És hogyan telik a hétvége felnőtt gyerekeinkkel? <br />
<br />
DURR. BUMM. <br />
<br />
DURR. <br />
<br />
Ugyanis ZK-nak új hobbija van. Lufi csavargatással gyárt mindenféle élőlényt. És a cica fülével nem boldogul. <br />
<br />
Pepe: Honnan ilyen kreatív ZK?<br />
Én: Fogalmam sincs. <br />
<br />
És azt sem tudjuk, honnan vette a fejébe ezt a lufi dolgot. Mondjuk lehetne rosszabb is, de ez is elég rossz. <br />
<br />
Első lépésben az apját rábeszélte az alapanyagok (lufi+műanyag fújó) beszerzésére. A játékboltban sajnálkoztak az eladók, hogy nincs megfelelő lufijuk. De van, mondta a lányom. És meg is mutatta, melyik polcon, mert jobban ismeri a bolt készletét, mint az eladók. <br />
<br />
Második lépésben aztán itthon sorban durrogtatta a lufikat kifelé, mert nem tudtuk meggyőzni, hogy, ha teljesen felfújja azokat, akkor a csavargatásnál kidurran. Mert nem buta, csak makacs. (Amikor az apja megtanította, hogy kell a lufi száját bekötni, köszönet helyett, csak rákiabált: Mondtam, hogy így kell!) Aztán nagy nehezen meggyőztük. Az internet segítségével. Mert annak hisz, csak nekünk nem. <br />
<br />
Így már nem durrogtak a lufik folyamatosan. Viszont elkezdődött a lufik csikorgatása. Így a hétvégét kiabálással töltöttük: ZK MENJ A SZOBÁDBA! ZK A SZOBÁDBAN CSAVARGASD A LUFIT! ZK NE CSIKOROGJ! ZK! ZK! <br />
<br />
De nem csügged. Tucat számra gyártja a lufi virágokat, lufi madarakat, lufi nyulakat, lufi cicákat. <br />
<br />
És így már csak a spontán durranások maradnak. Úgyhogy ijedezünk. <br />
<br />
Jobb volt, amíg keresztszemes hímzésben utazott. <br />
<br />
Aztán tegnap eltűnt a lufi fújója.<br />
<br />
ZK az egész családot megvádolta. <br />
<br />
De nem mi voltunk. <br />
<br />
De azért megkönnyebbültünk. <br />
<br />
De aztán meglett. <br />
<br />
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-26710049418891250392013-03-08T19:10:00.002+01:002013-03-08T19:10:57.030+01:00Ránk jár a rúd, na…<br />
ZK hazajött az iskolából, hogy a barátnője papája fizetés nélkül jött ki a cipőkkel a Deichmann-ból, és a kislány is választhatott egy párat magának. <br />
<br />
ÉS NEM KELLETT ÉRTE FIZETNI, MAMIKA.<br />
<br />
[Itt kicsit lazítottam, így nem tudok pontosan beszámolni, milyen cipőről volt szó, annak ellenére, hogy ZK hosszan ecsetelte.]<br />
<br />
Persze rögtön gondoltam, hogy nem cipőboltot raboltak, hanem valami szponzorációs szerződésről lehet szó, és ezt el is kezdtem magyarázni ZK-nak, amikor kiderült, hogy az egész csak bevezetés volt. <br />
<br />
Mert a cipőmániás lányomnak már a tavaszi modelleken jár az esze. És azokról szeretne beszélgetni. <br />
<br />
És alkudozni kezdett, hány pár új cipőre lenne feltétlenül szüksége. <br />
<br />
Végül galád módon aztán kialkudtam az egy darabot. Amit (jogos) kérésre módosítottam egy párra. <br />
<br />
Aztán múlt vasárnap ZK beszerzett magának egy egyedi gyártású, nyitott orrú csizmát. <br />
<br />
Szerencsére csak egy darabot, és nem egy párat. Mert a János-kórház ügyeletére kellett menni érte. Bokatörés. <br />
<br />
Egy hét fekvőgipsz. <br />
<br />
Amit természetesen betartott a lányom. Egész héten pihent, feküdt. Nem lógatta a lábát. <br />
<br />
Legalábbis az orvosnak ez fogjuk mondani, amikor megkérdezni, hogyan tört el a <del>csizma</del> gipsz sarka. <br />
<br />
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-10317794151632024982013-01-04T20:24:00.000+01:002013-01-04T20:27:31.849+01:00Akkor ezzel meg is lennénk…Mindenféle dolog történt az ünnepek alatt. <br />
<br />
Először is, kikémlelték a gyerekek a fenyőfát a kertben. Nem tudták eldönteni, hogy elültetendő csemete vagy a karácsonyfánk. De úgy gondolták, hogy mégis inkább karácsonyfa. Így kénytelen voltam bevallani, hogy valóban az. A szomszéd karácsonyfája. <br />
<br />
És a pingpongasztal is a szomszédé. Legalábbis ezt mondta a gyerekeknek az apjuk, amikor a decathlonos szállító a telefonba kiabálta, köszönés nélkül, hogy hozzák a pingpongasztalt. Ami csak azért volt gáz, mert a férjem a gyerekekkel éppen az autóban ült, és nem tudta már az információátadás előtt a telefon-kihangosítót kikapcsolni.<br />
<br />
ZK: Minek kell nekünk pingpongasztal?<br />
<br />
Számomra a legjobb azonban az volt, hogy 23-án este a férjem nem találta a karácsonyfa-talpat, és az egész pincét felforgatta érte. A talpat nem találta meg, viszont előkerült két pulóver, amit még tavaly karácsonykor dugott el nekem, csak elfelejtkezett róluk. <br />
<br />
Szilveszterkor aztán egy csomó embert idegesítettem, hogy tegyünk újévi fogadalmakat, de senki sem akarta feleslegesen elkötelezni magát. (Bár a barátnőm azt mondta, hogy a férje megfogadta, hogy kicserél két kiégett égőt a nappalijukban, de ezt az érdekelt fél nem erősítette meg.)<br />
<br />
Aztán el is felejtettem a fogadalmakat, mert szilveszter estéjén a gyerekek számítógépén észrevettük, hogy már MEGINT pornót kerestek. Mondjuk az még nem teljesen világos, hogy a SZEK és SZEKSZ keresőszavaktól hogyan jutottak el a meztelen nők és lovakig, illetve a meztelen ejtőernyős-ugrásig, illetve az angol big tits in uniform-ig. Mert az tuti, hogy angolul nem tudnak még ennyire. (És nem, nem mi voltunk a férjemmel.) <br />
<br />
Aztán január 2-án előállt Pepe azzal az ötlettel, hogy mégis van újévi fogadalma. <br />
<br/>
Hogy mi?<br />
<br />
Hát az, hogy „idén már tényleg becsajozok, Mamika”. <br />
<br />
A fentiek fényében nem nagyon mertem megkérdezni, hogy mit is ért pontosan a fogadalom alatt. <br />
<br />
Azután sem mertem érdeklődni, hogy pontosan, mi történt, amikor ma közölte velem, sikerült az újévi fogadalmát teljesítenie. <br />
<br />
Mindenesetre idén legyen mindenkinek ilyen sikere az elhatározásával!<br />
<br />
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-36212301267290432472012-12-14T15:48:00.001+01:002012-12-14T15:48:54.015+01:00JézuskaTörtént egy apróbb kis probléma. ZK kihallgatta Papikával folytatott telefonbeszélgetésemet. <br />
<br />
PEDIG ELŐTTE KIKÜLDTEM A SZOBÁBÓL. <br />
<br />
ZK: Miért küldtél ki a szobából? <br />
Én [még nem sejtem a közelgő bajt]: Csak. Nem rád tartozik. <br />
ZK [belevág a közepébe]: Tudom, hogy nincs Jézuska és a szülők hozzák az ajándékot. <br />
Én [teljesen megdöbbenve]: Tessék? <br />
ZK [lassan, tagolva]: Tudom, hogy nincs Jézuska és a szülők hozzák az ajándékot. <br />
Én [még mindig megdöbbenve]: A szülők hozzák az ajándékokat? <br />
ZK: Igen. <br />
Én: Úgy érted, én? Én? El tudod képzelni, hogy rohangálok ajándékokért? Az én lustaságommal? <br />
ZK [elgondolkozik]: Jó nem te, hanem Papika. <br />
Én: Várjál csak. Azt állítod, hogy Papika a Jézuska? <br />
ZK: Igen. Papika a Jézuska. <br />
<br />
Nem tudom, Internet, de minél többet gondolkozom, annál logikusnak hangzik az ötlet. Papika a Jézuska. Most, hogy utána gondolok, ez sok mindent megmagyaráz… <br />
<br />
Ki hitte volna… Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-15246491675786853052012-12-14T15:33:00.001+01:002012-12-14T15:33:37.111+01:00Az milyen?Az milyen, amikor felhív a fiam osztályfönőke, hogy a gyerek leköpte és lekurvázta az egyik lányt az osztályban?
Csak azért nem kaptam infarktust, mert már tudtam a dologról.
Darabokra szedtem a gyereket...Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-53729447917528260622012-10-29T17:57:00.000+01:002012-10-30T17:09:12.498+01:00Gyakorlunk!Éjjen! Hurrá! <br />
<br />
Megjöttek az első olyan osztályzatok/visszajelzések, amelyek nemcsak azt bizonyítják, hogy gyermekeim nem éltanulók (ami mondjuk részemről inkább csak álom, mint elvárás), de arra is felhívják a figyelmemet, hogy ideje az itthoni gyakorlásnak. Ami több ok miatt is idegőrlő. <br />
<br />
Mondjuk, természetesen, áldozatosan bármire képes vagyok a gyerekeimért, de a plafonon vagyok, amikor ÁLLANDÓAN MEGKÉRDŐJELEZIK A TUDÁSOMAT. <br />
<br />
ZK-val kezdünk olvasni. Egyelőre még csak a szótagoknál tartanak. Meixner-módszer. Különböző sorminták szerint kell szótagokat olvasniuk. Ezt gyakoroljuk itthon. Önbizalommal látok a feladatnak, úgy érzem, a szótag-olvasás menni fog. <br />
<br />
MI VAN LEÍRVA: iv <br />
MIT OLVAS ZK: it <br />
MIT MONDOK ÉN: Nem az van odaírva. <br />
MIT MOND ZK: De az van odaírva. <br />
MI TÖRTÉNIK? <br />
<br />
Hogy mi történik? ZK elkezd vitatkozni velem. De az van odaírva, hogy it. Mondom, nem. Mondja, de. Mondom, nem. Mondja, de. <br />
<br />
És akkor, hogy győzőm meg??? <br />
<br />
Sehogy. <br />
<br />
Bakkával írunk. Ettünk helyett lemásolja etunk. Nincsenek illúzióim, így a dupla t-t már nem is említem, de úgy gondolom, hogy az ü helyett az u-t csak bemondom. <br />
<br />
Én: Ü-t írj. <br />
Bakka: Ü-t írtam. <br />
Én: Nem. <br />
Bakka: De. <br />
Én: Nem. <br />
Bakka: De. <br />
Én: Nem. <br />
Bakka: De. <br />
Én: Nem. <br />
Bakka: De. <br />
<br />
Aztán elvesztettem a türelmemet, kiabálni kezdtem. Mire Bakka igazat adott nekem. Gyorsan, de láttam rajta, hogy nem hiszi, hogy igazam van. <br />
<br />
És hogy Pepével mi történt? <br />
<br />
Hát, sajnos, internet, az ötödikes matek-házifeladatba alaposan belebonyolódtam… <br />
<br />
De szerencsére apjuk is van a gyerekeknek. <br />
<br />
Majd vele gyakorol Pepe. Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-47613725718758592892012-09-11T08:53:00.000+02:002012-09-11T08:53:31.873+02:00Lecke I.<br />
Római egyest írtam, bár remélem nem túl sok dolgom lesz idén. A lányok tanító nénii nem igazán kíváncsiak a munkámra, így nekik nem nagyon adnak leckét. Pepe meg egyre önállóbb. <del>De azért mindennap lelkiismeretesen ellenőrzöm a leckéit.</del> Ha már nagyon nyaggat este, megnézem, mit nem tud. <br />
<br />
Történelemből az oral history-t tanulhatják, mert azt kérdezte, hogy milyen esküvővel, lakodalommal kapcsolatos hagyományok vannak a családban. Hát gondolkoztam, de nem jutott eszembe semmi. (Írtam már, hogy talpig feketében voltam az esküvőmön?) Az apjához zavartam, de neki sem jutott eszébe semmi. <br />
<br />
Aztán beugrott a baba-lottó. Félig-meddig hagyomány a családban, hogy gyerek születése előtt fogadunk az időpontra és egyéb könnyen ellenőrizhető induló tulajdonságokra. Jelenleg is éppen egy fogadásban vagyunk, és már esélyeket akartam latolgatni, amikor Pepe megkérdezte, mi van a lottóval, ha nem terhes a mennyasszony. <br />
<br />
Terhes mennyasszony? A mi családunkban? <br />
<br />
Aztán gyorsan végigpörgettem az utolsó néhány családi esküvőt. <br />
<br />
Nos, bár úgy láttam, hogy az öcsém felesége nem terhes, de ő az elmúlt évek kivétele. Meg természetes én. Nem voltam terhes. Pepe már hathónapos volt…<br />
<br />
De azért úgy hiszem, megvan a családi hagyomány.<br />
<br />
Ezek után áttértünk a következő feladatra. Mert hihetetlen morális tartásról adva tanúbizonyságot segítettem Pepének a másik feladat megoldásában is. Hogy mi volt a feladat? <br />
<br />
Csoki papírt kellett a töri munkafüzetébe ragasztani. <br />
<br />
Természetesen vállalkoztam, hogy megeszem a csokit…<br />
<br />
Mert minden áldozatra képes vagyok a gyerekem érdekében. <br />
<br />
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-35474401242968005242012-09-03T15:06:00.002+02:002012-09-03T15:06:47.959+02:00Első nap az iskolábanMennyivel könnyebb a harmadik beiskolázni. Illetve, akarom mondani, mennyivel nehezebb. Az elsőt túlaggódtam. A másodikat túlgondoltam. A harmadiknál csak egyetlen dolog izgatott az életükben először egy iskolába járó gyerekeim esetében: <br />
<br />
Viselkedjetek úgy, mintha kultúrált, rendezett családi háttérből jönnétek. Nincs basszamegezés, ha elbotlotok a lépcsőn!!! <br />
<br />
És hogy milyen volt az első nap? (Mondjuk a „napot” átvitt értelemben kell érteni, mert alig több mint három órát töltöttek az iskolában, évnyitóval együtt.) <br />
<br />
Semmi nem történt. <br />
<br />
Bővebben? <br />
<br />
Jó volt. Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-8172902198833780812012-07-11T15:10:00.000+02:002012-07-11T15:19:06.180+02:00Azon még csak röhögtem, amikor…<br />
Azon még csak röhögtem, amikor az oviban az egyik műsoros délután alatt a rengeteg szülő nem fért el a csoportszobában, ezért valaki nagyon okosan kitalálta, hogy ne lapjával, hanem élével álljunk, ha értitek mire gondolok. Amikor hozzám meg a férjemhez ért a sor, akkor nevettek, hogy nekünk mindegy: állhatunk így is, úgy is: kövérek vagyunk, széltében-hosszában egy méretűek. <br />
<br />
Mondjuk nem esett jól, hogy lekövéreztek, de még röhögtem rajta. Inkább a klausztrofóbiám vett elő, és nem a testképem. Mert annyira sokan voltunk, kis helyen. <br />
<br />
Mondjuk így belegondolva, tényleg nem vagyok sovány. De azt sem mondanám, hogy őrülten kövér vagyok. Jó nagyon szeretem a csokit, és a szülés után többletsúlyt még nem tudtam ledolgozni (ZK 7 lesz idén. Miért kérdezitek?), de rendszeresen sportolok (futok), legtöbbször elég egészségesen eszem, úgyhogy, igen, van rajtam plusz súly, nyilván le is tudnék fogyni, de sosem lennék nádszálvékony: ilyen az alkatom. Ja, meg szeretek enni. <br />
<br />
De ez a poén, mintha elindított volna valamit. <br />
<br />
Pár hétre rá a korcsolyapályán éppen csatoljuk fel férjemmel a korcsolyáinkat (sport!), a gyerekek már a pályán róják a köröket, amikor egy teljesen ismeretlen nagymama megszólít minket. És nemcsak megszólít minket, hanem meg is dicsér: nagyon helyes, hogy együtt sportolunk a gyerekeinkkel. <br />
<br />
Mit mondjak? Szerintem is helyes. Ebben egyet is értettünk. <br />
<br />
Majd a még mindig teljesen ismeretetlen nagymama hozzátette, hogy most már csak az kellene, hogy hétfő reggelig ne együnk semmit. És akkor minden rendben lenne, mondta, miközben ránk mutatott. <br />
<br />
Mivel az beszélgetés szombat reggel történt, enyhe pánikot éreztem a két napi nem evés miatt. Aztán a férjemre pillantottam: Jól értem? Arra céloz a néni, hogy kövérek vagyunk? <br />
<br />
Igen, arra célzott. <br />
<br />
Nos, ez is valamiféle mérföldkő. Amikor először kövérez le minket nyilvános helyen egy vadidegen nagymama. <br />
<br />
Aztán? Hogy mi történt aztán? <br />
<br />
Azt történt, hogy a gyerekkel kerékpároztam az Őrségben (mondtam, hogy rendszeresen sportolok!), és egy tavat kerestünk. Amit persze nem találtunk. <br />
<br />
Megszólítok egy arra sétáló idősebb párt.<br />
<br />
Nem, tó nincs a közelben. Két tó van az Őrségben, de a közelebbi is jó 20 kilométerre. <br />
<br />
Rendben, akkor csak biciklizni fogunk. <br />
<br />
De az ismeretlen férfi nem állta meg az utolsó szót: <br />
<br />
„Mondjuk jót tenni a diétájának, ha elbiciklizne addig!”<br />
<br />
Mi van???<br />
<br />
Persze csak itt "papíron" nagy a szám, ott a helyszínen a meglepetéstől szólni sem tudtam. <br />
Aztán persze rájöttem, hogy csak egy dolgot tehetek. <br />
<br />
Vettem egy szemes bikinit (szemmel verés ellen! értitek!) és elmentem strandolni. <br />
<a href="http://www.beachtomato.com/3893/line-in-the-sand/">Ide</a>, <a href="http://www.greekhotel.com/thessaly/pelion/papa-nero/beach/home.htm">ide</a> és <a href="http://www.greeklandscapes.com/beach/milopotamos.html">ide</a>.
<br />
Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-84320047519287991012012-07-10T15:59:00.000+02:002012-07-10T15:59:38.060+02:00Hétfőn ünnepeltünk!Ezért már délelőtt pezsgőztünk. Sosem szoktunk. Mert nem szeretem a pezsgőt. A gyerekeket is bevontuk a buliba, és kaphattak igazi pezsgős pohárba egy picit az italból. <br />
<br />
Bakka [éppen csak beledugta a nyelvét]: Fúj, ez borzasztó.<br />
<br />
Pepe [iszik egy kortyot]: Hát, ittam már jobbat is.<br />
<br />
ZK [lehörpinti]: Hű, ez nagyon finom! Megkaphatom a testvéreimét is? <br />
<br />
Persze szó sem lehetett róla…Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-54876717325819788942012-06-18T08:48:00.000+02:002012-06-18T08:48:59.255+02:00Szánalmasan elfoglalt vagyok, így megyünk tovább vulgárba…<br />
Szóval elkészült az utolsó iskola/óvoda nap kötelező fényképe. A gyerekek már be vannak idomítva, állnak be szépen a fényképbe. És kiabálják a kötelező csííííííííízt. <br />
<br />
De nem. <br />
<br />
A jól értesült alsósok, már tudják, hogy nem csízt kell mondani. <br />
<br />
Hanem: szilikon ciciiiiit. <br />
<br />
Vagy: szexi bikiniiiiiiiiiit.<br />
<br />
Vagy: tanga bugyiiiiiiiiiiit.<br />
<br />
A gond csak az, hogy a tanga bugyi nem jutott eszükbe, így kanga bugyit kiabáltak. <br />
<br />
Aminek legalább van értelme…<br />Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-64974733642123707182012-06-11T14:29:00.002+02:002012-06-11T14:29:58.254+02:00Meg tudom magyarázni!Mondjuk nem sikerült előszörre, mert nem találtam szavakat. De aztán persze kiderült, honnan is idéz a gyerek.<br />
<br />
Bakka: Mamika!<br />
Én: Igen? <br />
Bakka: Mit jelent, hogy téged is állva szült az a jó kurva anyád?Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-75553556944081214622012-05-23T12:52:00.001+02:002012-05-23T12:52:26.311+02:00CipőboltUtálok ruhát és cipőt vásárolni. Illetve nem utálok, csak ha az első felpróbált darab valamiért nem jó, akkor nagyon ideges leszek. És csúnyákat mondok. És általában kirohanok a boltból. Ez általában nem szokott baj lenni, csak akkor ha olyan eseményen kell megjelennem, ahol a szürke nadrág/fekete pamut póló nem jöhet szóba. Ilyenkor általában az szokott lenni, hogy a kirohanás részt a férjem a nagy testével megakadályozza. És csak akkor jöhetek ki a boltból/próbafülkéből, ha találtunk megfelelő darabot. <br />
<br />
Úgy tűnik, hogy ZK nem örökölte ezt a tulajdonságomat. Pedig mióta valaki felvilágosította, hogy mindketten skorpiók vagyunk, keresi a közös tulajdonságainkat.<br />
<br />
Pár hete társaival második lett az ovis olimpián. Nem voltam jelen az eseményen, nem is értem, hogy hétköznap kora délután miért nem érek rá, mindenestre azért három nagyszülőt sikerült felvonultatnunk. Elmondásukból tudom, hogy ZK nagyon szépen küzdött, többször éppen ő hozta föl a csapatot. <br />
<br />
Így egyértelmű volt, hogy ajándékot érdemel. <br />
<br />
Én: Mit szeretnél? <br />
ZK: Menjünk a cipőboltba. <br />
Én: NEM VESZEK ÚJ CIPŐT NEKED. TÖBB TUCAT CIPŐD VAN!<br />
ZK: Tudom, hogy nem veszel semmit. Csak nézelődni. <br />
<br />
Nos a cipőboltban töltött idő alatt csak azért nem bolondultam meg, mert az okos-telefonommal ügyesen elfoglaltam magam. ZK viszont a mennyországban érezte magát. Ült a földön és cipőket próbálgatott. És csodálta a lábát a szebbnél szebb darabokban. <br />
<br />
Amikor végre beleegyezett, hogy induljunk, „viszlát szép cipők” felkiáltással búcsúzott a 25-30-as szekciótól. <br />
<br />
És láttam, hogy a legszebbet meg is simogatta. <br />
<br />Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-1526550865694688892012-05-16T12:16:00.000+02:002012-05-16T12:23:10.680+02:00Mire figyeljünk, ha a gyerek házi feladatának elkészítésére vállalkozunk?Persze csak, ha nem akarjuk, hogy a tanárok is észrevegyék. Ha pont az a cél, hogy a tanár lássa, hogy milyen ügyesek vagyunk, akkor hajrá, mindent bele! <br />
<br />
1. Jó tudni, hogy miért is nem akarja megcsinálni a leckét. Ha azért, mert nem ért valamit, akkor hosszú távon jobban járunk, ha megpróbáljuk elmagyarázni neki. Rövid távon mondjuk ez a megoldás észveszejtő lehet… <br />
<br />
2. Ha nem akarunk jó néhány évre házifeladat-rabszolgák lenni, akkor jó tisztázni a gyerekkel, hogy a házi feladat alapértelmezésben a gyerek feladata. És csak vészhelyzetben csinálhatjuk meg neki. <br />
<br />
3. Jó, ha tudjuk, hogy hol tartanak, mit tanultak, hogy olyan információt ne tartalmazzon a házi feladat, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy nem a gyerek csinálta. <br />
<br />
4. Ne írjunk közvetlenül bele a gyerek könyvébe és füzetéből. Másoltassuk le inkább vele az előre leírt megoldásokat. Színezős és összekötős feladatokat viszont mehetnek. [Bár egyszer A. beleírt Pepe matek könyvébe. És szerintünk nem vette észre a tanító néni. Mondjuk a balkezes férjem jobb kézzel oldotta meg a feladatot. MERT ILYEN RAVASZ!] <br />
<br />
5. Hiába múlhat egy házi feladaton mondjuk egy év végi osztályzat, ne a csillagos ötös legyen a cél. A túl jó munka gyanús. A laza ötös alá-t célozzuk meg. <br />
<br />
6. A kiselőadás a feladat, akkor jó ha elpróbáljuk otthon, vagy legalábbis bizonyosodjuk meg róla, hogy tudja-e a gyerek, mi van az előadásban. <br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt;">
<metricconverter productid="7. A" w:st="on">7. A</metricconverter> fentieket tartsuk titokban, mert úgy tűnik, hogy az elvárt norma az az, hogy a gyerek mindig önállóan és nagyon ügyesen, gyorsan, szépen és hiba nélkül készíti el a házi feladatait. Ja, és mindig a legnagyobb örömmel!</div>
<br />
Mit hagytam még ki?Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-74774885987899692282012-05-16T11:55:00.000+02:002012-05-16T12:22:10.029+02:00A tover bridzsPepe: Tudom már hogy leszek ötös angolból. <br />
Én: Tényleg? És hogy?<br />
Pepe: Szerinted? <br />
Én: Öööö megtanulod az új szavakat? <br />
Pepe: Nem. <br />
Én: Együtt tanulunk a dolgozatra? <br />
Pepe: Nem.<br />
Én: Megveszem a tankönyvetek tanári kötetét és előre kinézzük belőle a dolgozatot?<br />
Pepe: Nem!<br />
Én: Nem??? Akkor nem tudom. Hogyan?<br />
Pepe: Szorgalmi feladatokat fogok csinálni!<br />
Én [kicsit aggódva]: Hurrá! Nagyon jó!<br />
<br />
Aggódtam, mert csak két dolog van, amit az iskolával kapcsolatban a gyerekek lelkére kötöttem. 1) Minden körülmény között tisztelettel bánjanak a tanáraikkal*. 2) Szorgalomból csak ötösük lehet.** Azt, hogy a szülő nem segíthet a házi feladatban, azt nem.<br />
<br />
De vissza a párbeszédhez: <br />
<br />
Én [kicsit aggódva]: Hurrá! Nagyon jó!<br />
Pepe: Segítesz?<br />
Én: Persze. Miben?<br />
<br />
Végül is aztán mégsem volt nehéz a helyzet. Nemcsak azért meg kirázok egy „poverpojnyt” (Pepe) előadást a kisujjamból, hanem azért is, mert Pepe már ki is találta, mit akar csinálni.<br />
<br />
Pepe: A tover bridzsről fogok kiselőadást tartani.<br />
Én: Angolul? <br />
Pepe: Igen.<br />
<br />
Gyorsan átfutottam, mit is tanultak idén angolból, és rájöttem, nem lehetetlen a feladat. Így a nyelvi hiányosságok [Pepe a tanult dolgokat egyáltalán nem tudta alkalmazni. Mondjuk a szavakra sem emlékezett, pedig szódolgozat volt néhány az év során…] csak a kisebbik problémát jelentették, a nagyobbik az volt, hogy a gyereknek csak halvány fogalma volt mi is az a poverponty.<br />
<br />
Vasárnap estére megfeszített munkával össze is rakott pár slide-ot, de persze rögtön beleesett a nyelvtanulók gyakori hibájába, hogy nem azt mondta, amit tudott, hanem azt, amit gondolt és akart. Így egy laza múlt idejű passzív szerkezettel gondolta kezdeni az előadását. MERT NYILVÁNVALÓ, HOGY A HÍD TERVEZŐIVEL KELL KEZDENI. <br />
<br />
Aztán persze alább adta. És maradtunk olyan egyszerű dolgoknál, hogy hol van a híd, meg hány éves, meg milyen színű. <br />
Mivel, ahogy arra már fent utaltam, azt nem kötöttem a gyerekek orrára, hogy ne engedjék soha meg, hogy szüleik csinálják meg a házi feladatot***, Pepe által összegereblyézett dolgokból tényleg csak pár pillanat volt, míg megcsináltam az előadást. <br />
<br />
Pepe: Hű, de ügyes vagy, Mamika. Látom, nem először csinálsz ilyet. <br />
Én: Én? Hogy nem először? Ebből élek, Pepe!<br />
<br />
Persze aztán izgatottam vártam, mit fog a tanár szólni hozzá. Hogy megdicsér-e? <br />
<br />
Hát, nem dicsért meg, csak egy jót lökött oda…<br />
<br />
* Saját tapasztalatból tudom, mennyire jól esik ez a tanárnak. <br />
** Motivációkutatóként mi mást mondhatnék?<br />
*** Igen, van, hogy megcsináljuk. Sőt múltkor amikor rohantunk, és Bakka sokat szöszölt a leckéjével, az olvasás feladatát gyorsan kiadtam Pepének…Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-56489646127801165182012-05-02T09:35:00.005+02:002012-05-16T11:55:50.981+02:00Eljött az én időm?Az ovis szülőnapi-ünnepség miatt kicsit feszült a helyzet itthon. A. nem tudja olyan egyszerűen megoldani, hogy kedd este 5-kor itthon legyen. De szerencsére egy kisebb hisztivel meg tudtam győzni: Idén az apukák is mondanak verset a gyereküknek, csak nem hiányozhat róla! Aztán tegnap jött a hír, hogy lehet, hogy nem is kedden lesz az ünnepség, hanem csütörtökön. Na erre már végképp kibukott a férjem, akinek repülőjegyet, szállodai szobát, megbeszélések sorozatát kell a héten igazítani az ünnepséghez. Hogy konstruktív legyek, megint összeveszt<del></del>em vele. <br />
<br />
Én: Tök fontos nekem és ZK-nak is. <br />
A. [emelt hangon]: MEGMONDTAM, HOGY OTT LESZEK. ELSŐ SZÁMÚ FELADAT A JÖVŐ HÉTRE. <br />
Én: Jó, jó. Rendben van. Szeretlek. Imádlak. Sosem hagynálak el, tudod csak Bruce Willis* miatt. <br />
A.: Akkor most kellene valamit csinálnod, mert most van Magyarországon. <br />
Én: IGEN TUDOM. DE MIT??? <br />
<br />
DE MIT??? <br />
<br />
* Benne van a nem létező házassági szerződésünkben, hogy Bruce Willis miatt elhagyhatom a férjemet és a gyerekeimet. Bár lehet, hogy lekéstem róla, most, hogy Lucia a szomszédja lesz… <br />
PS: És akkor még nem is tudta, hogy lehet, hogy a csütörtök péntek lesz. <br />
PPS: Azt, hogy megtanulta-e a versét, még nem mertem megkérdezni.<br />Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-78098716393760021272012-04-10T18:07:00.000+02:002012-04-10T18:08:03.338+02:00A bejegyzés, amelyben úgy teszek, mintha még blogolnék…Három jó hírünk van mára: <br /><br />1. ZK-t felvették az iskolába. 1.b-s lesz, mint idén a nővére. Sajnos a legjobb barátnőjéről és a férjéről* még nincs hír. <br />2. ZK hivatalosan is átlépte a hathónapos gyógyszermentes időszakot, így, ha vissza is a jön a JIA, akkor már új betegségként kell kezelni.<br />3. ZK cisztája eltűnőben van. Nagyon kell keresni a térdében, ha érezni akarjuk, ami szintén klassz változás a hatalmas púphoz képest, ami még pár hete ott éktelenkedett a lábán.<br /><br />* ZK férje, nem a barátnőé. És tudom, hogy még kicsi, hogy TÉNYLEG férjhez menjen, de én már összeboronáltam őket.Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-42468912131858924062012-03-21T13:14:00.001+01:002012-03-21T13:16:38.331+01:00Pepe 10 éves lesz hamarosanŐ már szerintem az órákat számolja. Mi meg azon tűnődünk, mi is lehetne számára a legmegfelelőbb ajándék.<br /><br />Pár hónapja Pepének új órát illesztett az órarendbe: számítástechnikát. Ennek eredményeképpen elkezdett érdeklődni a számítógépek iránt. <br /><br />És elkezdett bóklászni az interneten is. Nem szóltam még neki, hogy vissza tudjuk nézni, hogy miket nézeget az információs szuperstrádán, mert elég egyértelmű a dolog. <br /><br />Számítástechnika órára való készül ürügyén ugyanis plants vs. zombies játékot játszik. Órákon át. <br /><br />Aztán hétvégén az okos-telefonomon is keresgélt dolgokat. <br /><br />Vajon mi lehet az? Tegnap reggel a google history-m így nézett ki: <br /><br />people <br />facebook<br />maggie mason<br />helikopter kamerával<br />helikopter<br />helikopteres játékok<br />kamerás helikopter<br />kamerás helikopter 31990 forintert<br />blogspot<br />pályi andrás<br /><br />Egyrészt megnyugodtam, hogy egyelőre nem pucér néniket nézeget. Másrészt, meg azt hiszem arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy mit is szeretne a gyerek születésnapjára...Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8409087384529871403.post-34809666616719860882012-03-14T19:11:00.003+01:002012-03-14T21:55:58.309+01:00Itt az ideje, hogy a szerda délután már hétvége legyen…Én: És mi volt az ünnepségen?<br />Bakka: A hatodikosok csinálták.<br />Én: Miről szólt? <br />Bakka: Hát egy hatodikos fiú volt az apuka, egy hatodikos lány az anyuka. Volt egy gyerekük. Nem igazi. Csak egy plüss. És akkor az apukának el kellett mennie a csatába. És két osztálytársam elsírta magát, mert lehet, hogy az apuka [itt Bakka jelzi a levegőben az idézőjeleket] meg fog halni a csatába'. És akkor jött az apuka apukája. Nem az eredeti apuka, hanem annak az apukája. És két tábor volt. És az egyik táborba átment egy küldött. [Itt Bakka megáll a mesélésben.]<br />Én: És?<br />Bakka: Utána már csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn. <br />Én: Tessék? <br />Bakka: Se kép se hang. Csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn.<br /><br />Úgy tűnik a lányom elaludhatott az ünnepség alatt. <br /><br />Mondjuk jobb, mintha sírt volna…Daniellahttp://www.blogger.com/profile/09340265108082914835noreply@blogger.com4