Ő már szerintem az órákat számolja. Mi meg azon tűnődünk, mi is lehetne számára a legmegfelelőbb ajándék.
Pár hónapja Pepének új órát illesztett az órarendbe: számítástechnikát. Ennek eredményeképpen elkezdett érdeklődni a számítógépek iránt.
És elkezdett bóklászni az interneten is. Nem szóltam még neki, hogy vissza tudjuk nézni, hogy miket nézeget az információs szuperstrádán, mert elég egyértelmű a dolog.
Számítástechnika órára való készül ürügyén ugyanis plants vs. zombies játékot játszik. Órákon át.
Aztán hétvégén az okos-telefonomon is keresgélt dolgokat.
Vajon mi lehet az? Tegnap reggel a google history-m így nézett ki:
people
facebook
maggie mason
helikopter kamerával
helikopter
helikopteres játékok
kamerás helikopter
kamerás helikopter 31990 forintert
blogspot
pályi andrás
Egyrészt megnyugodtam, hogy egyelőre nem pucér néniket nézeget. Másrészt, meg azt hiszem arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy mit is szeretne a gyerek születésnapjára...
2012. március 21., szerda
2012. március 14., szerda
Itt az ideje, hogy a szerda délután már hétvége legyen…
Én: És mi volt az ünnepségen?
Bakka: A hatodikosok csinálták.
Én: Miről szólt?
Bakka: Hát egy hatodikos fiú volt az apuka, egy hatodikos lány az anyuka. Volt egy gyerekük. Nem igazi. Csak egy plüss. És akkor az apukának el kellett mennie a csatába. És két osztálytársam elsírta magát, mert lehet, hogy az apuka [itt Bakka jelzi a levegőben az idézőjeleket] meg fog halni a csatába'. És akkor jött az apuka apukája. Nem az eredeti apuka, hanem annak az apukája. És két tábor volt. És az egyik táborba átment egy küldött. [Itt Bakka megáll a mesélésben.]
Én: És?
Bakka: Utána már csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn.
Én: Tessék?
Bakka: Se kép se hang. Csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn.
Úgy tűnik a lányom elaludhatott az ünnepség alatt.
Mondjuk jobb, mintha sírt volna…
Bakka: A hatodikosok csinálták.
Én: Miről szólt?
Bakka: Hát egy hatodikos fiú volt az apuka, egy hatodikos lány az anyuka. Volt egy gyerekük. Nem igazi. Csak egy plüss. És akkor az apukának el kellett mennie a csatába. És két osztálytársam elsírta magát, mert lehet, hogy az apuka [itt Bakka jelzi a levegőben az idézőjeleket] meg fog halni a csatába'. És akkor jött az apuka apukája. Nem az eredeti apuka, hanem annak az apukája. És két tábor volt. És az egyik táborba átment egy küldött. [Itt Bakka megáll a mesélésben.]
Én: És?
Bakka: Utána már csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn.
Én: Tessék?
Bakka: Se kép se hang. Csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn.
Úgy tűnik a lányom elaludhatott az ünnepség alatt.
Mondjuk jobb, mintha sírt volna…
2012. március 13., kedd
Nőnek a gyerekek…
Csomó minden miatt nagyon jó, hogy nőnek a gyerekek.
Mert tudják már magukat szórakoztatni:
Szombat este, amikor már megnéztünk a férjemmel a hálószobánkba zárkózva jó csomó Modern Family részt, két Mad Men részt és a Die Hard 4. részét is:
Én: Szerinted rendben vannak a gyerekek?
Férjem: Kaptak reggelit, ebédet ÉS VACSORÁT is. Nagy bajuk nem lehet.
Nem is volt, de hogy mit csináltak, azt nem tudjuk…
***
De az is lehet, hogy junkiek lesznek!
Tegnap este, amikor Bakka nem érezte jól magát, elég volt annyit mondanom neki, hogy vegyen ki egy gyógyszert a gyógyszeres dobozból. Aztán persze eszembe jutott, hogy bár Bakka nagyon ügyesen olvas, de azért jobb, ha utána küldtem Pepét, segítsen a gyógyszer nevét elolvasni. A gyógyszer hatására Bakka két perc alatt jobban lett. Pepe viszont rosszabbul. Neki is kell gyógyszer.
***
De már önállóak!
És amikor ZK éjszaka hányt, akkor fel sem keltem. Csak kikiabáltam neki, hogy mosson fogat.
És tök büszke voltam, mert visszakiabált, hogy minden rendben a WC-be hányt.
És akkor visszakiabáltam, hogy húzza le a WC-t ÉS mosson fogat.
És aludtam tovább.
Aztán reggel amikor szemüveg nélkül kibotorkáltam a fürdőszobába és ráültem a WC-re, akkor már tudtam, hogy a lehúzás mellé azt is kiabálnom kellett volna, hogy az ülőkét is törölje le.
Mert reggelre már rászáradtad.
Mert tudják már magukat szórakoztatni:
Szombat este, amikor már megnéztünk a férjemmel a hálószobánkba zárkózva jó csomó Modern Family részt, két Mad Men részt és a Die Hard 4. részét is:
Én: Szerinted rendben vannak a gyerekek?
Férjem: Kaptak reggelit, ebédet ÉS VACSORÁT is. Nagy bajuk nem lehet.
Nem is volt, de hogy mit csináltak, azt nem tudjuk…
***
De az is lehet, hogy junkiek lesznek!
Tegnap este, amikor Bakka nem érezte jól magát, elég volt annyit mondanom neki, hogy vegyen ki egy gyógyszert a gyógyszeres dobozból. Aztán persze eszembe jutott, hogy bár Bakka nagyon ügyesen olvas, de azért jobb, ha utána küldtem Pepét, segítsen a gyógyszer nevét elolvasni. A gyógyszer hatására Bakka két perc alatt jobban lett. Pepe viszont rosszabbul. Neki is kell gyógyszer.
***
De már önállóak!
És amikor ZK éjszaka hányt, akkor fel sem keltem. Csak kikiabáltam neki, hogy mosson fogat.
És tök büszke voltam, mert visszakiabált, hogy minden rendben a WC-be hányt.
És akkor visszakiabáltam, hogy húzza le a WC-t ÉS mosson fogat.
És aludtam tovább.
Aztán reggel amikor szemüveg nélkül kibotorkáltam a fürdőszobába és ráültem a WC-re, akkor már tudtam, hogy a lehúzás mellé azt is kiabálnom kellett volna, hogy az ülőkét is törölje le.
Mert reggelre már rászáradtad.
2012. március 7., szerda
A következő dolgok miatt aggódom aktívan…
Aktívan, azt jelenti, hogy nincs a napnak órája, hogy ne gondolnék az adott problémára.
1. Jön a Gyámügy és/vagy a Gyerekjóléti Szolgálat. Az optimista férjem szerint ez csak üres fenyegetőzés volt az önkormányzat részéről, de én azt mondom, ha üres is a fenyegetőzés, akkor is jogos alapon idegeskedem emiatt. Illetve, ha tényleg csak üresen fenyegetőztek, akkor szólhatnának, mikortól sztornó a dolog.
2. ZK beiskolázása. A tavalyi Bakkával kapcsolatos fiaskó után, rákészültünk a dologra. Minket nem érhet meglepetés. A beiratkozás még hetekkel arrébb van, de a cirkusz már február közepe óta zajlik. Lásd például előző pont. Vagy az a tény, hogy még nincs is beiratkozás, de már a második tanító nénit kapjuk. Néhány óráig azt gondoltam, meg tudom oldani, hogy a három gyerek két iskolába járjon, annak ellenére, hogy A. külföldön dolgozik. Tudok én egyszerre két helyen is lenni. Nem gond. De aztán lebeszéltem magamat erről a megoldásról. Marad a B-terv. Utolsó vérig tartó küzdelem. Mondjuk remélem, nem mi fogunk vérezni…
3. A habilitációm. Jött egy levél az egyetemről, hogy harmadik bírálót jelöltek ki. Nos, tudjuk, mit jelent a harmadik bíráló: Az egyik korábbi elkaszálta a munkámat. Időközben kiderült, hogy csak az adminisztrátor akarhatja a halálomat, mert a kétértelmű fogalmazás azt takarja, hogy az egyik bíráló nem vállalta a feladatot. Újabb izgalom: Nagy baj, ha az új bíráló cikkeinek a címét sem értem?! Miről fogunk beszélgetni???
4. Jön a tavasz. Miért ok ez aggodalomra? Mert beindultak a hangos szomszédok. Főleg egy család van, akiket láthatatlanul is utálok. Mondjuk a hangjukat ismerem, mert este 8-tól 11-ig a kertben üvöltöznek. A terv? Hát nem is tudom. Bombát dobok a házukra? Vagy kiküldöm este a saját gyerekeimet a kertbe játszani?
5. Tanulmánykötet. Beleegyeztem, hogy társulok egy Szingapúrban élő kutatóval, hogy szerkesztünk együtt egy kötetet. Csak azért egyeztem bele, mert már régóta szeretnék elutazni Szingapúrba. De a kötetet nem fogom tudni megcsinálni. Visszamondani már nem lehet. Izgulni viszont teljesen hasztalan tökéletesen jól lehet emiatt is.
6. Ki lesz Pepe új osztályfőnöke? Melyik osztálytársai maradnak? Sokan mennek el? Az összes jó tanuló? MI LESZ A FIAM JÖVŐJÉVEL?
7. Pepe elsőáldozása. Tavaly egy utazás miatt lecsúsztunk a dologról, idén mindenképpen mennénk. Gond? Nem találom a gyerek misenaplóját. Amit a pap bácsinak le kell majd adni. Mondjuk az igazi probléma nem az, hogy nem találom a misenaplót, hanem az, hogy nem vezetjük. Mondjuk még ez sem lenne baj, csak a múlt héten váratlanul elkapott a hittant tanító néni az iskolában. Nem voltam felkészülve mentálisan a találkozásra és, nos, erre nem vagyok büszke, de hirtelen nem jutott eszembe más, mint hogy azt hazudjam, hogy meg van a misenapló és nemcsak megvan, hanem minden rendben is van vele… Az már biztos, hogy én a pokol tüzén fogok megégni, de a gyerekemet még megmenteném…
8. Tegnap előtt ZK véletlenül kirúgta a derekamat. Én feküdtem, a gyerek ugrott. És úgy tűnik, hogy az egyébként sem túl stabil porckorongom is mozdult. Azóta nemcsak lehajolni nem tudok, de ma reggel zoknit és cipőt venni sem sikerült rendesen. Már mindenféle gyógyszert összeettem, de mozogni még mindig csak nagyon nehezen tudok. Bár percileg ez izgat a legkevésbé. Lásd fentieket…
1. Jön a Gyámügy és/vagy a Gyerekjóléti Szolgálat. Az optimista férjem szerint ez csak üres fenyegetőzés volt az önkormányzat részéről, de én azt mondom, ha üres is a fenyegetőzés, akkor is jogos alapon idegeskedem emiatt. Illetve, ha tényleg csak üresen fenyegetőztek, akkor szólhatnának, mikortól sztornó a dolog.
2. ZK beiskolázása. A tavalyi Bakkával kapcsolatos fiaskó után, rákészültünk a dologra. Minket nem érhet meglepetés. A beiratkozás még hetekkel arrébb van, de a cirkusz már február közepe óta zajlik. Lásd például előző pont. Vagy az a tény, hogy még nincs is beiratkozás, de már a második tanító nénit kapjuk. Néhány óráig azt gondoltam, meg tudom oldani, hogy a három gyerek két iskolába járjon, annak ellenére, hogy A. külföldön dolgozik. Tudok én egyszerre két helyen is lenni. Nem gond. De aztán lebeszéltem magamat erről a megoldásról. Marad a B-terv. Utolsó vérig tartó küzdelem. Mondjuk remélem, nem mi fogunk vérezni…
3. A habilitációm. Jött egy levél az egyetemről, hogy harmadik bírálót jelöltek ki. Nos, tudjuk, mit jelent a harmadik bíráló: Az egyik korábbi elkaszálta a munkámat. Időközben kiderült, hogy csak az adminisztrátor akarhatja a halálomat, mert a kétértelmű fogalmazás azt takarja, hogy az egyik bíráló nem vállalta a feladatot. Újabb izgalom: Nagy baj, ha az új bíráló cikkeinek a címét sem értem?! Miről fogunk beszélgetni???
4. Jön a tavasz. Miért ok ez aggodalomra? Mert beindultak a hangos szomszédok. Főleg egy család van, akiket láthatatlanul is utálok. Mondjuk a hangjukat ismerem, mert este 8-tól 11-ig a kertben üvöltöznek. A terv? Hát nem is tudom. Bombát dobok a házukra? Vagy kiküldöm este a saját gyerekeimet a kertbe játszani?
5. Tanulmánykötet. Beleegyeztem, hogy társulok egy Szingapúrban élő kutatóval, hogy szerkesztünk együtt egy kötetet. Csak azért egyeztem bele, mert már régóta szeretnék elutazni Szingapúrba. De a kötetet nem fogom tudni megcsinálni. Visszamondani már nem lehet. Izgulni viszont teljesen hasztalan tökéletesen jól lehet emiatt is.
6. Ki lesz Pepe új osztályfőnöke? Melyik osztálytársai maradnak? Sokan mennek el? Az összes jó tanuló? MI LESZ A FIAM JÖVŐJÉVEL?
7. Pepe elsőáldozása. Tavaly egy utazás miatt lecsúsztunk a dologról, idén mindenképpen mennénk. Gond? Nem találom a gyerek misenaplóját. Amit a pap bácsinak le kell majd adni. Mondjuk az igazi probléma nem az, hogy nem találom a misenaplót, hanem az, hogy nem vezetjük. Mondjuk még ez sem lenne baj, csak a múlt héten váratlanul elkapott a hittant tanító néni az iskolában. Nem voltam felkészülve mentálisan a találkozásra és, nos, erre nem vagyok büszke, de hirtelen nem jutott eszembe más, mint hogy azt hazudjam, hogy meg van a misenapló és nemcsak megvan, hanem minden rendben is van vele… Az már biztos, hogy én a pokol tüzén fogok megégni, de a gyerekemet még megmenteném…
8. Tegnap előtt ZK véletlenül kirúgta a derekamat. Én feküdtem, a gyerek ugrott. És úgy tűnik, hogy az egyébként sem túl stabil porckorongom is mozdult. Azóta nemcsak lehajolni nem tudok, de ma reggel zoknit és cipőt venni sem sikerült rendesen. Már mindenféle gyógyszert összeettem, de mozogni még mindig csak nagyon nehezen tudok. Bár percileg ez izgat a legkevésbé. Lásd fentieket…
2012. február 29., szerda
Ez is valami…
Pepe: Ma úgy jársz, nevetsz és beszélsz, Mamika, mintha legalább öt évvel lennél fiatalabb.
2012. február 15., szerda
Így múlik el a világ dicsősége…
Kezdődött a gyomorvírussal. Nem, nem is azzal kezdődött. Hanem azzal, hogy szeptemberben az egyik kislány kitalálta a középsőcsoportban, hogy a judo nem is fiús sport. És hogy ő is akarna judózni járni. Erre persze az én lányom is dobta azt a meggyőződését, hogy a judo nem neki való.
De milyen ruhába menjek, judózni, Mamika?, kérdezte ZK.
Hogy milyenben? Hát judó-ruhában. És előkapartam Pepe egyik kinőtt ruháját.
ZK felpróbálta. És nagyon tetszhetett magának, mert azóta judózik.
Aztán pár hete bejelentette, hogy a versenyre is jelentkezett. Pepe kicsit csodálkozott, mert ő egyszer sem mehetett versenyre. Mert nem vitettek el, Mamika. Hát most elviszünk, mondtam. És a két gyerek olyan lelkesen készült a versenyre, hogy rám is átragadt az izgalmuk. Csak Bakka és a férjem forgatta a szemét, mert szombaton reggel fél 8-kor kezdődött mérlegeléssel a verseny. És ők nem akarnak ilyen korán kelni.
Mondjuk ebben egyetértettünk.
Aztán mégis nagyon korán keltünk. Mert Pepe hányt egy nagyot. Az előszobában. És a fürdőszobában.
De nem baj, mégis akar menni a versenyre.
El is vittem volna, de a gyerek nem volt szállítható állapotban. Szegénynek elindult a hasa is.
De nem baj, ZK azért megy a versenyre.
Rendben is lett volna a dolog, ha nem jut eszembe, hogy a judo-felszerelését az óvodában felejtettem.
Sírás és vádaskodás. (Nem, nem én sírtam, nem én vádaskodtam.)
Aztán szerencsére eszembe jutott, hogy van Pepének még kinőtt judo-ruhája. Pont ZK mérete volt. A lányom fel is próbálta. És hogy mi történt utána? Hogy miért nem ment el mégsem a versenyre?
MERT A NADRÁG TÚL BŐ VOLT.
Nem mondom, hogy nem fontos a megfelelő felszerelés, de hiába idegeskedett a lányom, hogy úgy néz ki a nadrágban, mint egy cirkuszi bohóc, én csak egy hisztis hatévest láttam ezen a szombat hajnalon, bohócot, sajnos, nem…
De milyen ruhába menjek, judózni, Mamika?, kérdezte ZK.
Hogy milyenben? Hát judó-ruhában. És előkapartam Pepe egyik kinőtt ruháját.
ZK felpróbálta. És nagyon tetszhetett magának, mert azóta judózik.
Aztán pár hete bejelentette, hogy a versenyre is jelentkezett. Pepe kicsit csodálkozott, mert ő egyszer sem mehetett versenyre. Mert nem vitettek el, Mamika. Hát most elviszünk, mondtam. És a két gyerek olyan lelkesen készült a versenyre, hogy rám is átragadt az izgalmuk. Csak Bakka és a férjem forgatta a szemét, mert szombaton reggel fél 8-kor kezdődött mérlegeléssel a verseny. És ők nem akarnak ilyen korán kelni.
Mondjuk ebben egyetértettünk.
Aztán mégis nagyon korán keltünk. Mert Pepe hányt egy nagyot. Az előszobában. És a fürdőszobában.
De nem baj, mégis akar menni a versenyre.
El is vittem volna, de a gyerek nem volt szállítható állapotban. Szegénynek elindult a hasa is.
De nem baj, ZK azért megy a versenyre.
Rendben is lett volna a dolog, ha nem jut eszembe, hogy a judo-felszerelését az óvodában felejtettem.
Sírás és vádaskodás. (Nem, nem én sírtam, nem én vádaskodtam.)
Aztán szerencsére eszembe jutott, hogy van Pepének még kinőtt judo-ruhája. Pont ZK mérete volt. A lányom fel is próbálta. És hogy mi történt utána? Hogy miért nem ment el mégsem a versenyre?
MERT A NADRÁG TÚL BŐ VOLT.
Nem mondom, hogy nem fontos a megfelelő felszerelés, de hiába idegeskedett a lányom, hogy úgy néz ki a nadrágban, mint egy cirkuszi bohóc, én csak egy hisztis hatévest láttam ezen a szombat hajnalon, bohócot, sajnos, nem…
2012. február 10., péntek
Hideg van…
De nem panaszkodom, mert mindenki jól bírja*. Sőt vannak közvetlen családtagjaim, akik még boldogok is. MERT TUDNAK SZÁNKÓZNI.
Kiskoromban többször gondoltam szánkózás közben arra, mennyire unatkozhat az anyukám otthon. Hát nem biztos. Én legalábbis teljesen jól érzem magam bent a melegben. Illetve az ablakból nagyon jó szórakozás a gyerekeket nézni. Van egy használhatatlan meredek rész a kertünkben, ott csúszkálnak a lányok-fiúk. A lányok nem a hosszabb részén mennek le a dombon, hanem keresztbe bele a sövénybe. Hát az nagyon vicces.
Egyébként csak azt akartam írni, hogy nem gondoltam, lesz olyan pillanat, amikor várom, hogy kezdődjön a félév. De volt. Mindenféle gyerekes barter-ügyletbe bonyolódtam az utóbbi időben. Aminek az lett az eredménye, hogy múlt héten minden délután volt nálunk vendéggyerek. Általában több is. Hétfőn én viszem Pepe egyik barátját judóra. Aztán elhoztam a két szomszédgyereket, meg az én hármamat, míg szülői van. Kedden ZK egyik ovis barátja volt nálunk, később átjött a testvére is vacsorázni. Anyukával jót beszélgettem, mondjuk. Szerdán megint a judós kisfiú jött. Csütörtökön aztán megint a judós kisfiú a tesójával**. Pénteken gondoltam arra, jó lenne egyetemista korú „gyerekekkel” is beszélgetni.
De aztán elkaptam ZK-Pepe gyomorvírusát, így aztán sztornó volt ez az egész érzés.
De ma már jól vagyok. És elkezdtem mosni. Bakka nadrágjában a következő kézzel írt feljegyzést találtam (nem a lányom kézírása): Hogy-születik-meg-alo-bizonyára-nem-mindig-ugyan-ojan-akiscsiko-minta-anyuka.
És rajzok is voltak.
Tök jó, hogy ilyen érdekes dolgokat tanul a lányom az iskolában.
És hogy ilyen jól írnak az elsősök már.
* KIVÉVE NÉHÁNYAN. Kazán, kapu, autó titeket nézlek!!!
** Nyilvánvaló, hogy akarok valamit ettől a családtól, de az még legyen titok, mit.
Kiskoromban többször gondoltam szánkózás közben arra, mennyire unatkozhat az anyukám otthon. Hát nem biztos. Én legalábbis teljesen jól érzem magam bent a melegben. Illetve az ablakból nagyon jó szórakozás a gyerekeket nézni. Van egy használhatatlan meredek rész a kertünkben, ott csúszkálnak a lányok-fiúk. A lányok nem a hosszabb részén mennek le a dombon, hanem keresztbe bele a sövénybe. Hát az nagyon vicces.
Egyébként csak azt akartam írni, hogy nem gondoltam, lesz olyan pillanat, amikor várom, hogy kezdődjön a félév. De volt. Mindenféle gyerekes barter-ügyletbe bonyolódtam az utóbbi időben. Aminek az lett az eredménye, hogy múlt héten minden délután volt nálunk vendéggyerek. Általában több is. Hétfőn én viszem Pepe egyik barátját judóra. Aztán elhoztam a két szomszédgyereket, meg az én hármamat, míg szülői van. Kedden ZK egyik ovis barátja volt nálunk, később átjött a testvére is vacsorázni. Anyukával jót beszélgettem, mondjuk. Szerdán megint a judós kisfiú jött. Csütörtökön aztán megint a judós kisfiú a tesójával**. Pénteken gondoltam arra, jó lenne egyetemista korú „gyerekekkel” is beszélgetni.
De aztán elkaptam ZK-Pepe gyomorvírusát, így aztán sztornó volt ez az egész érzés.
De ma már jól vagyok. És elkezdtem mosni. Bakka nadrágjában a következő kézzel írt feljegyzést találtam (nem a lányom kézírása): Hogy-születik-meg-alo-bizonyára-nem-mindig-ugyan-ojan-akiscsiko-minta-anyuka.
És rajzok is voltak.
Tök jó, hogy ilyen érdekes dolgokat tanul a lányom az iskolában.
És hogy ilyen jól írnak az elsősök már.
* KIVÉVE NÉHÁNYAN. Kazán, kapu, autó titeket nézlek!!!
** Nyilvánvaló, hogy akarok valamit ettől a családtól, de az még legyen titok, mit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
