Karácsonyi randomata, 2008

24-én délben kezdődött a balhé. Amikor autóval mentünk hazafelé. Nem ülünk még 3 perce sem a kocsiban, amikor ZK már kibújt az üléséből. Ez az egyik legsúlyosabb függelemsértés, amit a gyerekek elkövethetnek. A. ilyenkor rögtön leáll és megy hátra „rendet tenni”.

ZK [sírva]: Bakka hibája. Bakka hibája.

Ami tökéletes hazugság.

De annyit elért vele a kicsi, hogy már a nővére is bőg.

Hurrá!

Pepe mindig tudja mikor legkisebb az ellenállásunk és környékezhet meg minket a hülyeségével különös ötleteivel. Így alig nyugszik meg a két lány, már kezdi is:

Pepe: Papika fogadunk 1000 forintban, hogy mire hazaérünk ott lesz a Karácsonyfánk.
Papika: Jó fogadjunk.

MI VAN??? DE NEM JÓL HALLOM, AZ APJA FOGADOTT VELE. MERT NYILVÁN A KARÁCSONY A LEGJOBB ALKALOM, HOGY MEGTANÍTSUK A GYEREKET, HOGY LEHET LÁTSZÓLAG KÖNNYEN PÉNZHEZ JUTNI. NAGYÉRTÉKŰ FOGADÁSOKKAL…

Nem az én hibám lesz, ha szerencsejátékos lesz a gyerek…

Mert persze, hogy az apja vesztett. Mintha nem tudta volna…

***

Minden évben órákat szenvedünk a férjem, hogy egyenesre varázsolja a fát. Idén ez a művelet kb. 2 percet vett igénybe. Hogy mi a titok? Talán az az s-kanyar, ami a fában volt „gyárilag”? Csak azért nem hibáztathattam az uramat, mert ő, jó taktikai érzékkel, elvitt engem is a favásárlásra és mielőtt megvette volna a fenyőt, nekem kellett jóváhagynom a kiválasztott Karácsonyfát…

***

Karácsonyi CD rejtély: Hogy lehet, hogy minden évben veszek egy új CD-t, de 24-én nem találom?

Hogy lehet?

Pedig emlékszem, hogy augusztusban még meg volt…

***

Nem mintha a gyerekeket érdekelte volna a zene. Idén is annyira bepörögtek a fa és az ajándékok láttán, hogy az első társasjátékot, amit kibontottak már nem tudtam megmenteni a teljes pusztulástól… Jövőre ügyesebb leszek…

***

A két madár hiába csicsergett full-on az asztal alatt, ahová dugtam őket, de a gyerekek nem vették észre. Amikor felszólítottam, hogy nézzék meg, Pepe arcán a tökéletesen hitetlenség kifejezése ült ki. Erős idegzetűek lehetnek a madarak, akik a keresztségben a Hópehely és Esőcsepp nevet kapták, mert Pepe üvöltésére, hogy „végre nekünk is van háziállatunk” meg sem rezzentek. Vagy süketek?

Mindenesetre csak itthon vettük észre, hogy Hópehely nem egyszerűen szép fehér, hanem albínó, PIROS SZEMEKKEL.

NAGYON DURVA.

***

De, hogy valami még gusztustalanabbal zárjam a soraimat, meg kell említenem, hogy ez a Karácsony sem múlt el gyomorvírus nélkül. És igen, megint én nyaltam be. A gond nem a hasmenéssel volt, mert azt a WC magányában intéztem, hanem azzal, hogy khm, khm, hogy-is-mondjam jártak a szelek…

Mondjuk a testvérem szerint lehet már kapni szénszűrős nadrágot.

Úgyhogy megint van valami, amiért érdemes várni a jövő évi Karácsonyt…

Létezik Jézuska?

1. válaszlehetőség: Persze, hogy létezik.

2. válaszlehetőség: Természetesen nem létezik.

3. válaszlehetőség: A csodákban hinni kell, mert csak azokkal történnek csodák, akik hisznek benne!

Mondjuk a gyerekeim taktikája az volt, hogy nem kérdeztek semmit. Így válaszolnom sem kellett...

Miért cipel annyi ember fenyőfát az ünnep előtt hazafelé?

Én: Őszintén mondom, fogalmam sincs.

Két kicsit mélyebb magyarázat:

Pepe: Azért, mert Jézuska nem tud egyedül mindenről gondoskodni, hiszen nagyon sok helyre kell menni Európában, ezért vannak emberek, akiket megkér, hogy segítsenek nekik. Vegyék meg és díszítsék fel a fenyőfát. Beszéltem több osztálytársammal, többeknek szólt a Jézuska. Mondjuk nekünk szerencsére nem…

Rokonkislány (8 éves): Csak a katolikusoknak hoz a Jézuska fát, de a többi gyereknek a szülei is vesznek Karácsonyfát, hogy azok a gyerekek se érezzék rosszul magukat.

Karácsony

Év elején az első szülői értekezleten, amire persze A. ment el (mondjuk nagyon csinosak a tanító nénik, így nem nagyon panaszkodott…), ahol felhívták a figyelmünket az üzenőfüzetre. Amit minden nap meg kell nézni.

Így is tettem.

Elég hamar észrevettem, egy beragasztott papírdarabot, amin a „hiányokat” vezették a tanító nénik. Azaz, hogy mikor mit NEM vitt magával a gyerek az iskolába.

Miután az esetek 99%-ban én pakolom a gyerek iskolatáskáját (igen, tudom, neki kellene), nagyon büszke voltam rá, hogy a hiányokat listázó napló üres maradt jó sokáig.

Aztán egyik este A. pakolta be a gyerek táskáját.

Csak a környezetismeret könyv és füzet maradt itthon.

Amiért Pepe letolást kapott.

Szokás szerint a szívemre vettem. Aminek hangot is adtam. Szerencsére Pepe is jelen volt a szóváltásnál, aki rögtön megvigasztalta a papáját, hogy „nem baj, Papika, ne aggódjál, mindenkivel előfordulhat ez”.

Ebből a történetből tudom, hogy yko-nak tényleg igaza lehet: a gyerekek nem a tökéletességet várják tőlünk.

Igen, az ablak koszos maradt.

Viszont a madarak még élnek!

Boldog Karácsonyt! Jó pihenést!

Karácsonyi…

fáradtság.

Itt ülök a laptopom mellett. Hogy írjak valami vicceset.

A gyerekek alszanak.

A. épp most száll le London felöl. Legalábbis remélem.

Mellettem egy jó nagy bögrényi forralt bor.

Elfáradtam.

És csak a karácsonyi nagytakarításra tudok gondolni.

Csöppet megcsúsztunk idén.

Holnapra maradt a takarítás.

Holnapra, amikor temetés-fa díszítés-születésnapi buli a sorrend.

És még nincs madár és fekete kabát.

Elfáradtam.

Kb. 20 percem lesz takarítani.

Hogy lehet 20 perc alatt kitakarítani egy házat?

Hát.

Felső szint porszívózás: 7 perc.
Portörlés: 2 perc.
WC tisztítás & fürdőszoba: 5 perc.
Alsószínt porszívózás: 7 perc.
Portörlés: 2 perc.
WC tisztítás: 1 perc

Hány percnél tartunk most?

Upsz. Ez már több mint 20.

Pedig még szükségem lesz 5 percre, hogy megmossam az ablakokat.

Azt a kettőt, ami elé a fát fogjuk állítani.

Hogy a karácsonyi képeken látszódjanak, mennyire tiszták.

Mert függönyünk még mindig nincs…

Elfáradtam…

Avalon

Autóvásárláskor a nőkkel szoktak viccelődni, hogy őket csak az érdekli, milyen színű az autó.

Igen, engem ez érdekel. Mert ez a fontos. Vagy nem?

Amikor az előző nekünk-új autónkat vettük, akkor csak egy kérésem volt: ne legyen piros színű. (Lehet, hogy nem így mondtam, hanem úgy, hogy „A.! Haza ne merj állítani egy piros autóval, mert nem fogok bele ülni!”)

Nem, nincs semmi bajom a piros autókkal. Csak bosszantani akartam a férjemet.

Szóval akkoriban az autóvásárlás miatt kicsit bizonytalanok voltunk (értsd: hónapokig nem tudtunk dönteni), és a férjem rákapott arra, hogy fűtől-fától kölcsönkérje egy-két napra az autóját kipróbálásra. Akkoriban történt, hogy egyik pénteken egy pirosas-bordó színű autóval állított haza. A hároméves Pepe nagyon kiborult: „Papika, megmondta Mami, hogy ne gyere haza piros autóval. Ebből nagy baj lesz…”

Nem, nem lett nagy baj. Sőt annyira megtetszett a típus, hogy később valóban olyat vettünk.

Jó nem pirosat, hanem ezüst-szürkét. Amit később elloptak. Bár azt hiszem, ezt már említettem. Néhányszor.

Szokás szerint ismét teljesen bizonytalanok voltunk, mit is vásároljunk. Több márkának a típusait gondoltuk végig, de aztán valaki mindig lebeszélt az aktuális választásunkról. A választást a megvalósítás részletei tették még bonyolultabbá, amiről, ha akarnék sem tudnék írni, mert nem nagyon figyeltem, miről beszélt a férjem az elmúlt egy hónapban. Mindenesetre kiadtam az utasítást: Nehogy piros legyen!

Történetünk szempontjából most egyébként is elég annyi, hogy a férjem végül kikötött a „pocakos családapák sportos álmánál”. Amiről nem volt ideje senkinek sem lebeszélni minket, mert annyira felgyorsultak az események. És kb. két hete A. kapott egy nagyon jó ajánlatot. Nagyon-nagyon jó ajánlatot. Hülyék-lettünk-volna-elpasszolni-annyira-jó ajánlatot. Illetve kettőt.

Gyorsan kellett dönteni és cselekedni. Amiben alapjáraton sem vagyunk jók. [Micsoda nyelvi lelemény!]

A két autó nagyjából egyforma volt.

Leszámítva a színüket. Az egyik aranymetál volt. Nem szeretnék senkit kiábrándítani, de nem olyan emberek vagyunk, akik szívesen bezsúfolódnak egy aranymetál színű autóban.

Így maradt az avalon színű. Avalon. Milyen szín lehet ez?

Nem mintha szín szerint választanánk autót…

Nem baj, az avalon csak jobb lehet, mint az aranymetál. Nem???

Különben is az Internet-en biztos fent van a színminta.

Nem volt.

Így a férjem megrendelte az avalon színű autót. Gondoltam, van elég baja, nem cseszegetem, kivételesen. De most ő volt az, aki nem bírta a nyomást, hogy úgy vesz egy autót, nem tudja milyen színű. Így pár napra rá [azért nem siette el a dolgot…] bement egy márkakereskedésbe. És közölte az első szembejövő emberrel, hogy azonnal mutasson neki egy avalon színű autót. Mutatott. Megnézte. Majd felhívott: „Nincs baj, Pockom. Szürkés-kékes. Kékesen-szürke. Nem rossz szín, ne izgulj.” Nem mintha izgultam volna, mert az aranymetálnál minden csak jobb lehet. Igaz?

Tegnap este megjött az autó.

Sötét volt már. Így elsőre megállapítottam, hogy ez az avalon szín nem is olyan rossz. Legalábbis, ha koromsötét van.

Ma reggel aztán kimentem világosban is megtekinteni a járművet.

Hogy milyen szín az avalon?

Nehéz meghatározni.

Én talán azt mondanám, ha lenne kék színű hányás, azt bátran hívhatnánk avalonnak…

De most már késő…

PS: Sötétben TÉNYLEG nem rossz!
PPS: Igen, igazából is egy elkényeztetett ribanc vagyok, nem csak megjátszom magam!
PPPS: Ez most tényleg egy fantázia név, ugye? Vagy van valami kultúr(ipar)történeti alapismeret, amiről most tanúbizonyságot tettem, hogy fogalmam sincs???

Az apukám álma

Álltam egy téren egy templom előtt, azt hiszem a Deák-tér lehetett, de ezt nem tudom pontosan. Ott voltál te és Márton. Zoltánt nem tudom, nem derült ki. Aztán jött Anyukám, és azt mondta, hogy ne legyünk szomorúak, mert ő nem halt meg.