Hogyan mosom meg ZK haját 28 egyszerű (és gyors) lépésben?

1. Kimosom a kádat és feltöltöm meleg vízzel.

2. Leengedem a vizet, miután ZK hisztériás rohamot kapott, mert ő akarta kimosni a kádat fürdés előtt.

3. ZK a zuhannyal kimossa a tiszta kádat.

4. Felmosom a fürdőszobát először.

5. ZK bedugja a dugót, vizet ereszt a kádba.

6. ZK fürdőhabot kér.

7. ZK „úszni kezd háton”.

8. Megfenyegetem ZK-t, hogy kiveszem a kádból, ha még több vizet locsol ki a kádból.

9. Másodszor is felmosom a fürdőszobát.

10. ZK sampont kér. [Ez meglepetés, mert hónapok óta nem engedi, hogy megmossuk a haját. Bevizezni sem szereti. Igen, koszos a haja. Miért kérdezitek?]

11. Csak akkor kaphat sampont, ha a haját elől is bevizezi.

12. ZK kinyitja a csapot, és vizezni kezdi a haját.

13. Felmosom a fürdőszobát harmadszor.

14. Be akarom samponozni ZK haját. Nem hagyja. Maga akarja csinálni.

15. Sampont adok neki. Figyelmeztetem, hogy ne kenje a sampont a szemébe.

16. ZK besamponozza a haját.

17. Ki akarom öblíteni a sampont ZK hajából. ZK nem hagyja.

18. ZK sampont a szemébe keni. Üvölt.

19. Csap alá kényszerítem. Leöblítem a haját és kimosom a szemét. ZK üvölt, csapkodja a vizet.

20. Felmosom a fürdőszobát negyedszer. Átöltözöm.

21. ZK a fürdőhabbal újra megmossa a haját.

22. Újra leöblítem. ZK újra üvölt. Csapkod a lábával.

23. Ötödszörre mosom fel a fürdőszobát.

24. Kiveszem ZK-t a kádból. Üvölt és mutogat, hogy hajat akar szárítani.

25. Bejönnek ZK testvérei. Ők is fürödnének. Nem engedem. Ma már nem fürdik több gyerekek. Utasítom őket, hogy vegyenek pizsamát. Aki ellenkezik, annak nem lesz mese! Elmennek pizsamát húzni.

26. ZK-t megtörlöm, majd saját maga megszárítja a haját. Drukkolok, hogy véletlenül ne ölje meg magát a hajszárítóval.

27. A maradék vizet leengedem a kádból.

28. ZK utasít, hogy szagoljam meg a haját. Napok óta nem érzek szagokat, influenzás vagyok. De ZK haja tiszta. Miskó keresztelője óta először, ami úgy emlékszem szeptemberben volt! Már csak a hajvágás van hátra!

A nagy sült krumpli áttörés

Igyekszem egészségesen etetni a gyerekeimet, ami nem mindig egyszerű feladat.

Pepének volt egy korszaka, amikor párizsin, joghurton és mézes tejen élt.

ZK leginkább édességeket eszik és mézes tejet. Ma megevett néhány falat paradicsomos tésztát: ritka öröm volt.

Bakka eddig mindent megevett (és mézes tejet ivott), de most kezd válogatni.

Étterembe a lehető legritkábban járunk, mert az idegeim nem bírják, ahogy a három gyerek szétszedi a vendéglőt, még mi ebédelni próbálunk. Ennél már csak az rosszabb, hogy az étkezés végén ragaszkodnak hozzá, hogy saját maguk vigyék ki a tányérokat, poharakat a mosogatóhelyiségbe. Elképzelhetitek a pincérek kényszeredett mosolyát…

Gyorséttermekbe sosem viszem őket, hiszen tudjuk, milyen egészségtelen ott a koszt. Helyesbítek. Gyorséttermekbe csak ritkán megyünk, mióta a Super Size Me végén a kivágott jelenetek között láttuk azt, amikor Morgan Spurlock különböző éttermek sült krumplijaival kísérletezett, hogy mennyi idő alatt penészednek meg. Néhány hét végzett mindegyik mintával. Kivéve a McDonald’s sült krumplijával. Az hét hónap múlva is frissnek tűnt, bár kőkemény volt. Sajnos azonban újra helyesbítenem kell. Helyesen úgy hangzik a kijelentés, hogy gyorsétterem drive-thru-jában csak akkor veszünk sült krumplit és narancslevet, ha a gyerekek hisztije már elviselhetetlen. Szinte mindennap elvisz az utunk egy McDonald’s előtt. Naponta próbálkoznak. Ahogy bírunk ellenállunk, bár köztudott, hogy idegeink nincsenek kötélből…

Amire ki akarok lyukadni, az, hogy évek óta hiába próbálom meggyőzni Pepééket, hogy mi is tudunk otthon sült krumplit készíteni, ami talán egy kicsivel jobb is a „boltinál”. Nem hisznek nekünk. Nyilván a vesztüket akarjuk. Mi mást? Hiszen a szüleik vagyunk!

Tegnap azonban megtörtént az áttörés!

Mivel hetek óta nem vásároltam, így a férjem csöppet zavarban volt, mit is készítsen a gyerekeknek ebédre. Virsli volt (kaptunk egy virslifőző-gépet is karácsonyra, így két biciklizés között virslit eszünk 24-e óta…) sült krumplival.

Megették. Repetát is kértek belőle. Azt mondták, hogy ilyen finom krumplit életükben nem ettek. Uzsonnára is azt kérnek. Este is süssünk még. Ne is menjünk többet a McDonald’s-ba. „Maximum évente egyszer” – mondta Pepe. (Remélem nem a születésnapi zsúrjára gondol…)

A férjem nem kóstolta meg a sült tökélyt mert szénhidrát szegény diétán van. Én meg nem mertem, mert gyanúsan barna volt a krumplik belseje.

Mondtam, hogy régen vásároltam!

Karácsonyi randomata

Azt hiszem, mindenki irigykedhet, hogy nem velem és a gyerekeimmel tölthette a Karácsonyt. A férjem új munkát keres: bár nagyon szeret minket, szeretne egy kicsit többet utazni, néhány vasárnapot és ünnepnapot reptéri magányban tölteni…

23-án díszítettük a fát. A gyerekek bicikliket kaptak ajándékba, amiket egy hatalmas dobozba rejtett a Jézuska. A dobozt a férjem szállította haza, persze ment a könnyebb ellenállás irányába és a munkahelyéről hozott egyet (28-án vissza is vitte!). A doboz oldalán hatalmas céges jelzések díszelegtek, nyilván Pepe egy pillanat alatt összerakja a képet a Cég és a Jézuska kapcsolatáról… [Nem vette észre, mert csak az egyik oldalon engedtem kicsomagolni a dobozt.] A doboz nagy volt. A gyerekek nem is vettek tudomást róla 24-én. „Ez biztos nem a miénk, hanem Papikájé vagy Mamikájé”, mondta Pepe.

Íme a doboz:

A fánk gyönyörű volt, és kivételesen nem is ferde. Minden évben ferde, valamit elnézett idén A. Én díszítettem, ha megnézzük a csúcsdíszünket, ami a kifinomultság magasiskolája, nyilvánvaló, hogy miért nem design blogom van:


Díszítés után persze előjött a masszív szorongásom:

Én: Mi lesz, ha a gyerekek kiábrándulnak belőlünk az ajándékok miatt?
A.: Ez a jó az egészben: maximum Jézuskából ábrándulhatnak ki.

Nem, nem ábrándultak ki, bár Pepével különösen jó együtt karácsonyozni. 24-én este a következő kifogásokat és kéréseket fogalmazta meg:

1. Miért nem kaptam meg a piros korongcsapatot? [Kapott két zöldet, fehéret, feketét, de úgy tűnik, hogy a piros a kulcscsapat, amit viszont nem kapott a Jézuska sehol…]

2. Reménykedtem, hogy elhozza a Jézuska a pókember jelmezt. [A jelmez tiszta műszál, amire Pepe viszont allergiás…]

3. Elmegyünk a kisboltba Pokemont venni? [NEM!!!]

4. Miért kaptunk ilyen sok ruhát és ilyen kevés játékot? [Tessék???]

5. Miért kaptak a lányok egy nagy várat [sátrat], én csak két kicsi tranformers? [CSAK!!!]

6. Mikor jön újra a Jézuska? [Nem szokásom kínozni a gyerekeimet, de a fentiek után, boldogan mondtam, hogy EGY ÉV MÚLVA!!!]

Nyilván tőlem tanulta a harácsolást és elégedetlenséget, mert amikor kibontottam az ajándékomat egyáltalán nem voltam boldog. Három gyerek után nem rózsakvarc fülbevalóra számítottam, hanem brillre? igazgyöngyre? Mindenesetre mielőtt leszúrhattam volna A.-t, ő gyorsan megkérdezte, hogy szerintem milyen kő van benne. Tudtam: rózsakvarc. Valóban rózsakvarc volt. Rózsakvarc, amit nyáron a gyerekeim gyűjtögettek az Alpokban. Katula ékszerész csiszolta meg. Ritkán áll el szavam ajándéktól. Most megtörtént!

Biciklik. Hatalmas öngólt lőttünk. Praktikus ajándék a kerékpár, mert a gyerekek nagyon örülnek neki. Mi úgy gondoltuk, hogy simán le fogjuk tudni beszélni őket arról, hogy kipróbálják. Nem sikerült. 24-én, 25-én és 26-án is, hóban-fagyban bicikliztek. Bakkának ez az első kontra nélküli kerékpárja. Kicsit sajnáltam, mert elfelejtettünk szólni neki, hogyan fékezzen. A jeges leejtőn A. hiába rohant utána nem érte utol… Hatalmasat repült, de meglepetésre minden gond nélkül visszaült rá. Nagy a hercegnős bringa vonzereje!!! Igen, mi vagyunk az a család, akik síbox és síléc helyett, az autónk tetején kerékpárral közlekedtünk az ünnepek alatt. Jövőre szánkót kapnak, és ha egy kis szerencsém van, nem lesz hó!!!

A gyerekeimet sikerült hosszú évek munkájával beidomítanom, hogy nincs ünnep … na mi nélkül? … szép ruha és fotózás nélkül. Minden mennyből az angyal után már maguktól álltak be a fotózáshoz, akkor is, ha nem volt a közelben fényképezőgép. És, hogy a kicsit is megemlítsem, igen, tudom, hogy ideje lenne levágni a haját…


PS: Jó hír, hogy a futócipő, amit kaptam kicsi. A rossz, hogy blokk nélkül is ki lehet nagyobbra cserélni…

PS2: Vagy nekem, vagy a férjemnek el kell végeznünk a történelem szakot. Pepe történelmi atlaszt kapott ajándékba, a kérdései felére 99 szazélékára nem tudunk válaszolni...

Karácsony

December 22-én ülünk az autóban, megyünk a Vörösmarty tér felé. Eredetileg Betlehemet nézni és mézeskalácsot enni, de aztán inkább kolbász lett belőle és fagyoskodás. És hiszti a H&M-ben pókemberes jelmezért, Hello Kitty-s hajcsattért, de most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy gondoltam az autóban összezárva jó alkalom adódik, hogy hergeljem a családomat az ünnepek alkalmából. Igen, kicsit feszültek vagyunk, de mit várhatok három gyerekkel…

Én: Ki mit kér Karácsonyra a Jézuskától?

Mindenki szavába folytatom is:

Én: Én kérek egy órát, egy táskát, ruhákat, krémeket, fürdőszereket, könyveket, filmeket, CD-ket. Mit is kérek még? Új telefont. Ja, azt tegnap kaptam. Akkor még sok jó könyvet. Ja, és ékszert Katulától.

Pepe: Én kérek egy földgömböt. Magyarország térképet. Korongos játékot. Legó kikötőt daruval. Azt külön kell megvenni hozzá. Transformereket. Pókemberes nadrágot. És és és… Több nem jut eszembe.

Én: Bakka és te mit kérsz?

Bakka: Vájat.

Én: És Papika, te mit kérsz?

Papa: Egy papucsot.

Nos azt hiszem, hogy világos, hogy kik lesznek azok a családtagjaim, akik szívből fognak tudni örülni az ünnepeknek, és élvezni az ajándékokat. És kik lesznek azok az egyének, akik elégedetlenek lesznek, és azon fognak gondolkozni, hogy mit nem kaptak meg, amit pedig szerettek volna.

Úgy gondolom, hogy egy olyan olvasóm van, akit nem ismerek személyesen (szia Jakab Kata!), neki és családjának boldog Karácsonyt kívánok. A többiekkel úgyis találkozunk előbb vagy utóbb, nekik majd szóban!

die ärzte made my christmas

Hi Daniella!

the die ärzte management is extra nice, so please send your unused tickets along with a print of this eMail to the adress stated below.
Please also let us know which concert you wanna attend in 2008 and the management will put you on the guestlist for this show or send you tickets as soon as the unused tickets are here.

All the best
Alex

ZK beszél…

Pepe jóval elmúlt két éves, amikor elkezdett beszélni és egészesen sokáig tartott míg eljutott mondatokig. Bakka két évesen már teljes mondatokkal szórakoztatott minket. Mivel állandóan beszélnek, nem igazán várjuk, hogy ZK is csatlakozzon a kórushoz. Néhány szót mond, amit mindenki ért: Mama, Papa, Pipi, Katika, Emma, nem, én, kaka [ez a focistát is jelenti!], jó, aha [végre!!!]. Vannak szavak, amiket legtöbben ki tudnak találni: Vau-vau. Hápi. Hat-hét-hat. [Hiszen számolni is tud! Hány éves vagy ZK? Hat-hét, jön a válasz.] Hinta-alinta. Aztán jönnek azok, amit csak mi értünk: Ádi (Ági), Ija (Zsiga), Kaka (Kata). Hip-hop (Kérlek Mamika, emeljél fel.) Azt hiszem ennyi a lista.

A héten azonban megtörtént az áttörés. ZK kimondta az első olyan szókapcsolatokat, amik már mondatnak tekinthetők. Íme a lista:

ÉN NEM!!! [Ehhez nem fűzök kommentárt. Aki ismeri ZK-t tudja, hogy ezt komolyan kell venni, bármi ellen is tiltakozik. Egyébként az öltözködésről volt éppen szó.]

Ezt ide. [Mondta mindezt a telefonba a nagymamájának. Közben egy nagy adag gyurmát mutatott és a farmnadrágja zsebét, amibe az egészet sikerült bedolgoznia.]

Emma kaka. [Valamiért berágott a nővérére és ezt vágta a fejéhez. Bakka persze felháborodott, és kezdte letarolni a húgát, verbálisan és fizikailag is. Én meg arra gondoltam, hogy lehet, hogy nem jó ötlet a lányoknak közös szobát tervezni…]

Izgalmas éveknek nézünk elébe!

Pepe megírta levelét

Íme:



Betűhív átírás:

KORONGOSA

KORONGPAT

FEKETE

VILÁGOS

ZÖLD

PIROS

[Most ne menjünk bele mi is ez a mágneses-korongos játék, mert a világ legnagyobb hülyesége… Pepe rajong érte: „Ha meghalok, a koporsómba rakjátok be a korongokat is!”]

Javaslatomra a lábtörlő alá rakta be, onnan biztos elviszi a Jézuska.

Másnap reggel persze ment megnézni, mi történt a levelével. Jézuska és az angyalok sem jártak felénk, mert a levél még ott volt. [Tudom, botrányos szülők vagyunk. Teljesen elfelejtkeztünk róla, hogy kivegyük onnan.]

Pepe: Miért nem vitte el?

Én: Nem tudom, lehet, hogy nem volt rá ideje.

Pepe: Biztos Pettsonéknál volt.

Én: Biztos.

[Kicsit később.]

Pepe: Maradj fenn éjjel jó sokáig, vagy egész éjjel.

Én: Jó, egész éjjel fennmaradok. [Én? Ha-ha!]

Pepe: Ha látod a Jézuskát vagy egy angyalt, akkor add neki oda a levelemet.

Én: Rendben.

Pepe: És ha nem viszik el a levelemet, akkor vegyétek meg ti a korongokat!