Na

Csak azért sikítoztam a Déli pályaudvarnál a mozgólépcsőn, mert éppen akkor telefonált A., hogy a Belga elfogadta a vételi ajánlatunkat: Nagyon úgy tűnik, hogy fogunk venni egy méregdrága barlangot. A jó hír, hogy van hozzá egy kis faház is.

De megvan az irányítószámom, a dombom, a panorámám.

És egy dizájn fürdőszobánk+WC-nk, ahol SENKIT SEM FOGOK ENGEDNI SZARNI…

Az elmúlt hét tanulságai

1. Ha nem akarom, hogy a közvetlen környezetem csesztessen, akkor naponta kell frissítenem ezt a blogot.

2. Ahogy jönnek mennek a családban a betegségek, úgy képzem magam. Kitanultam a gastroenterológiát, amikor arra volt szükség. Aztán a második terhességem alatt genetikussá képeztem magam. A gyerekgyógyászat evidens. A különböző vakcinákról is sokkal többet tudok, mint amire kíváncsi lennék. Mindezek után most nagyon úgy tűnik, hogy nem fogom megúszni egy kiadósabb immunológiai tréninggel.

3. A hangszálgyulladás egy elég cool dolog. Kicsit mondjuk furcsa volt, amikor mondat közben elment a hangom. Persze a családom képtelen volt alkalmazkodni a helyzethez, hogy nem tudok üvöltözni.

4. Amit én rendnek képzelek a háztartásomban, a teljesen megállja a helyét a nagymintás összehasonlítás alapján is. De sokkal lazább lehetnék. Legalábbis azok alapján, amit láttam, meg kell erősítsem azt a tényt, hogy kuplerájban [no pun intended] is lehet élni.

5. Watercress=zsázsa. Angolul nem tudok. Mondjuk ezt már tudtam. De most legalább a környezetem számára is tudtam bizonyítani…

6. Tökre nem gerjedek a hatalomra. Ezen mondjuk egy kicsit kiábrándultam, mert azt már tudtam, hogy a pénz nem izgat fel, de még ez is... (Na ezt majd kifejtem részletesebben...)

Ez az igazi tragédia!

Szóval az van, hogy bankkölcsönt fogunk felvenni az új házunk vásárlásához. Az egész ügylet csak a tervezés fázisban van, de már beszélünk róla, tervezgetünk, számolgatunk. Őrült konzervatívan közelítjük meg a problémát, és elég hosszú ideig tartott míg eljutottunk addig a kompromisszumig, hogy ha húsz évre annyi pénzt kérünk kölcsön, amennyit öt év alatt vissza tudunk fizetni, akkor nem bukhatunk nagyon nagyot az ügyleten.

És akkor számolgatok tovább. ÉS TELJESEN BEIJEDEK.

Én: Te, fogunk mi húsz évre kölcsönt kapni?
A. [az örök optimista]: Persze, miért ne kapnánk?
Én: MERT HÚSZ ÉV MÚLVA NYUGDÍJAS LESZEK MÁR!
A.: Már miért lennél húsz év múlva nyugdíjas? Addig legalább harminc év még.
Én: SZÁMOLJ MÁR UTÁNA! HÚSZ ÉV MÚLVA NYUGDÍJAS LESZEK!
A. [számol]: Nem leszel húsz év múlva nyugdíjas, csak huszonhárom év múlva. De ne izgulj, addig biztos magasabb lesz a nyugdíjkorhatár!
Én: HÚSZ ÉV MÚLVA NYUGDÍJAS LESZEK!

Hát ezért volt a drámai cím…

Ez a kísérlet is azt hiszem befuccsolt…

ZK megint nem bírta tovább két napnál gyógyszer nélkül: fájdalmai vannak. A. ma visszazavart a gyerekkel az orvoshoz. Aki most már kimondta, hogy atipikus JIA-val állunk szemben. Megmozgatta ZK lábait, és nem tartja indokoltnak a laza kétéves MTX-kúra megkezdését. Megvárjuk, míg kellően begyullad az ízület. Panadollal tartjuk a frontot.

Azt hiszem, abba kell hagynom a blogolást…

mert eladtuk a házunkat a fejünk felől. És megyünk a híd alá. És ott nem lesz internet-kapcsolat. Addig meg azért nem tudok írni, mert bújom az ingatlankereső-oldalakat…

Mellébeszélés

Mi csinál Pepe, ha agyon akarja ütni a lányokat, de nincs itthon egy valamirevaló buzogány sem? Elkéri a lányok egyik rózsaszín csillagát, amit a HALÁL VÉGZETES CSILLAGÁVÁ alakít át. Ezt aztán elég a lányok után dobni…

Megvitatandó kérdés: Ki használhatja a halál végzetes csillagát ebben a családban?

Pepe szerint csak ő…

Mi az a három dolog, amiért percileg aggódom

1. Jó hipochonderhez méltóan a saját egészségemért. A szemizom-gyulladásom van. Nem, nem voltam szemésznél, ügyesen egyedül diagnosztizáltam. Miért?
2. Újra leállunk.
3. Na, ezt privát. Mire az egyik barátnőm megkérdezte: Váltok? Nem, nem válunk…