Pepe és a mobiltelefon

Pepe: Mikor lehet mobiltelefonom?
Én: 14 éves korodban.
Pepe: Na ne, Mamika!
Én: 14 éves korod előtt nem fogsz mobiltelefont kapni.
Pepe: Miért te hány éves voltál, amikor megkaptad az első mobiltelefonodat?*
Én: Várj csak, hadd számoljam ki… 28 éves. 28 éves.
Pepe: Most viccelsz, Mamika?
Én: Teljesen komolyan mondom!**

* Pepe rengetegszer kérdezi, hogy mikor történt ez vagy az én életemben. Nem fogta fel, hogy(a) én (és a testvéreim) sokkal rosszabbul voltunk földi javakkal ellátva, így az összehasonlításban nagy valószínűséggel ő jön ki győztesen; de ha mégsem így lenne, akkor (b) minden lelkiismeret furdalás nélkül hazudok kozmetikázom a tényeket, amikor a telefonhoz hasonló dolgokkal cseszeget. Nyáron a repüléssel futottunk néhány kört. Mondjuk, az igaz volt, hogy 15 évesen ültem először repülőn. Tény, hogy Pepe nem volt boldog ettől az információtól...

**Ha valaki elárulja a gyerekemnek, hogy a mobiltelefon egy relatíve új találmány, ami a gyerekkoromban még nem létezett akkor NAGYON DÜHÖS LESZEK!

Néhány rövid mondat a madarakról

Jó hír, hogy az elmúlt hetekben sikerült életben tartanunk őket.

Kis koromban nekem is volt egy madaram és emlékszem, tényleg az volt a benyomásom, hogy erősen koszolnak.

Nos, ez valóban így van.

Azonban, ha egészen őszinte akarok lenni, akkor azt is be kell vallanom, hogy a három gyerekem sokkal jobban koszol. De nagyon-nagyon sokkal jobban…

PS: Normális, hogy az egyik madár keresztülfekszik az itatón, hogy a másik ne jusson vízhez? Vagy sikerült szert tennünk egy különlegesen agresszív és rosszindulatú papagájra???

Ma megint hálásak lesztek,

hogy van egy blogom.

Mert roppant hasznos információt fogok Veletek megosztani.

Mondjuk ez megint egy olyan történet, amire nem lehetek büszke, de mindegy…

Tehát:

Ha este 7-kor a leánygyermek (aka Bakka) láza hirtelen felszökik 38 fok fölé, és ezért adtok a fent nevezett leánygyermeknek egy nagyadag rózsaszínű panadol szirupot, ami percek alatt lenyomja a lázát, ami hatására a gyermek megéhezik és vacsorázni óhajt, aminek eredményeképpen eltűnik egy hatalmas kolbászos szendvics és egy nagy adag piros színű kaliforniai paprika, és véletlenül pont a követő éjszaka közepén hányna a gyerek, éppen a szülői ágy közepére, vagy egyéb tetszőleges helyre, akkor, de csak akkor, az említett hányás rózsaszínű lesz. BABARÓZSASZÍNŰ.

Élmény volt.

Milyen érzés az éjszaka közepén a rózsaszín hányást az ágyból kitakarítani?

Nos erről az apróságról nem tudok írni, de gondolom a férjem panaszkodott egy sort ma a munkahelyén…

ZK, megint II.

Az úgy volt, hogy a DM-ben vásároltunk. A három gyerekkel.

Mert elment a józan eszünk.

A gyerekek ölték egymást a kocsiért. Hogy kitolja. Úgy gondoltuk, nem gond, ha nem avatkozunk be a vitájukba.

Végül Pepe szerezte meg a jogot, hogy tolja a cuccokat.

ZK-nak ez nem tetszett.

Lendületet vett.

Jó nagyot.

Neki futott.

Tiszta erejéből tolni kezdte a telepakolt kocsit. A bátyjával együtt.

Neki tolta őket egy fémpolcnak.

Amit felborult.

Rá egy ártatlan vásárlóra.

Hatalmas csattanás.

Ijedtség. Főleg a nő ijedt meg, akire ráborult az állvány az áruval együtt.

Upsz.

A nő nem bőgött. ZK viszont annál inkább. Ügyes taktikus a lányom…

Nagyon kedvesen elnézést kértem.

Vége.

ZK és az ő aranyszívű nagybátyja

Hajnali ¾ 6-kor ZK felkölti nagybátyját, Zolit, aki még próbál visszaaludni, de ¼ 7-kor feladja. ZK ekkor már a reggelijét fogyasztja. Zoli megjelenik a konyhában, és ZK hangos „jó reggelt, hétalvó” felkiáltással fogadja.

Csodálom, hogy a nagybátyja nem szedte le a lányom fejét.

***

Délután a konyhában. ZK nyers tésztát falatozik.

Zoli: ZK, ne egyél nyers tésztát, mert gilisztás leszel.
ZK [nyilván lesajnáló arckifejezéssel]: Bla-bla-bla-bla-bla-bla.

Mondjuk ez jobb válasz, mint a „hülye öreg, mit papolsz” lett volna. Remélem, ezzel még várhatunk néhány évet…

Ajándék ló

Minden évben nagyon figyelek arra, hogy ne azt adjam másoknak, amit én is kapni szeretnék, hanem találjam ki, ami a másoknak vágya.

Idén aztán váltottam: Pár hónapja ellopták az ipod-omat, így gondoltam megfelelő ajándék lesz, ha veszek egyet a férjemnek. Igaz, hogy ő zenét szokott hallgatni, én meg beszélgetős műsorokat, de majd csak megosztozunk a kütyün. Előrelátó módon, olyat vettem, amilyre vágytam: Kicsike és ruhára pattintható. Hogy sportoláshoz lehessen használni. Mert akkor szoktam használni.

Nagyot nevettem, amikor kibontottam az ajándékot, amivel A. kedveskedett nekem. Egy ipod-ot kaptam tőle. Olyat, amilyenre ő vágyott. Sok memóriával. Nagy képernyővel. Hogy jó sok albumnyi zene ráférjen.

Aztán ő is kibontotta az ajándékát. Ő is nevetett.

Először csak félve vetettem fel az ötletemet, de aztán ma hivatalosan is megejtettük a cserét…

Így mindenki boldog.

PS: Úgy tűnik, az új év nem hozta meg a szerencsénket. Telefonáltak a bankból, hogy A. kártyáját illegálisan lemásolták és használták, így a nem-illegális kártyáját is le kellett tiltani. Ma meg összetörték az új autónkat. 2009! Szedd össze magad!

ZK-val dumálok

ZK felmászik az asztalomra, és nézelődni kezd.

ZK [orrspray-re]: Ez a tiéd?
Én: Igen.
ZK: Használod?
Én: Igen.
ZK: Akkor miért nem teszed magasabbra?
Én: Mert különben eléred? És elhasználod az egészet?
ZK: Amire szükségem van, azt bármilyen magasan elérem.

Úgy érzem, idén sem fogok unatkozni…