Pay it forward

Láttátok a filmet?

Még mindig kiver a víz, ha visszagondolok rá. És nem a jó értelemben. De nem erről kell akarok szeretnék írni, hanem a játékról. Milyen játékról. Amiről mondjuk itt vagy itt olvashattok.

Szombat este egy öntudatlan pillanatomban jelentkeztem a hólabdára: itt. És mivel nem akarom az amúgy is ingatag karmikus (van ilyen szó?) egyensúlyomat felborítani, és megszakítani a sort, alább következnek a játékszabályok:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Persze kapkodtam és nem vettem észre a „kézzel készített ajándék” alpontot. Tehát a következő alesetek merülnek fel:

1. Messze elkerülitek a kommenteket. (Ez praktikus lehetőségnek tűnik…)
2. Kaptok ajándékot innen vagy innen. És figyelmen kívül hagyom a „saját kézzel” szabályt. Mit nekem a szabályok! Úgyis olyan szabad lélek vagyok. (HAHAHÖHÖ…)
3. A.-val csináltatok valamit. (Ez is elég praktikus, ha az elkövetkező 365 napban nem lép le a férjem…)
4. Magam csinálok valamit saját kezeimmel. És reménykedünk. Hogy nem dől össze a világ…

P.S.: Hirtelen nem is tudom, hogy mi volt az utolsó dolog, amit saját kezemmel csináltam. A mosogatást leszámítva, amit épp most fejeztem be…
PPS: Eszembe jutott: Anyukám nem rég vette elő a gyönggyel hímzett terítőt, amit 16 évesen csináltam. Nem hittem a szememnek, hogy milyen ocsmány kiforratlan volt a technikám…

Úszásoktatás?!

Tegnap egyedül mentem Pepéért az uszodához, a lányokat Papika hozta haza a nagymamától, így volt egy kis időm a fiammal beszélgetni.

Én: Milyen volt az úszóedzés?
Pepe: Jó!
Én: Mit csináltatok?
Pepe: Egész idő alatt játszottunk?
Én: ???
Pepe: Igen, Mamika egész idő alatt játszottunk!
Én: Mit játszottatok?
Pepe: Úszkáltunk a medencében.
Én: Pepe, de hát ez az edzés, az úszástanulás.
Pepe: Nem, az úszástanulás az, hogy ülünk a parton és nézzük, hogy az edző mit mutat!

Most már értem, hogy miért jött ki olyan sokszor szárazon a gyerek az edzésről: Úszni tanult!

Kedves Szomszéd, aki sokat dolgozol, és rengeteg autód van!

Ha a garázsod felől felnézel a szomszéd házra, látsz egy, általában nyitott, ablakot. Nos, az a mi hálószoba ablakunk, ahol általában aludni szoktunk. Az alvás az általában éjszaka van, az éjszaka az mondjuk este 10-től tart 7-ig. Ezért szeretnélek megkérni néhány dologra:

1. Ha éjfélkor hazaérsz, akkor kérlek, ne jelezd hangos dudálással a családodnak, hogy itthon vagy. Szerintem ők is alszanak. Korábban értettem, hogy azért dudálsz, hogy a feleséged kijöjjön kaput nyitni, és neked ne kelljen kiszállni az autóból, de most már van önműködő garázskapud, szerintem használd azt. Vagy csak egy távirányítótok van a kapuhoz? Akkor értem a dudálást, elnézést, hogy szólok. Hogy én is szoktam dudálni, ha hazaérkezek és lusta vagyok kaput nyitni? Honnan tudtad? Azt hittem, nem vagy itthon!

2. Örülök, hogy nincs szükségünk reggelente ébresztőórára, nem, nem a biológiai óránk ébreszt, hanem, jó napokon, az autód távirányítójának a csipogása, rossz napokon, a riasztója. Különben is mi ez a távirányító-csipogás? Miért kell csipognia? Van valamilyen mélyebb pszichológiai jelentése, amiről nem tudok? Hogy a mi házunk is be szokott riasztani hajnalban? Csak akkor, amikor Pepe véletlenül rosszul riaszt ki. Én sosem tévesztem el a kódot!

3. Értem, hogy a munkádhoz szerszámokra van szükségedet, de ha fél 6-kor elkezded a létrát bepakolni az autódba, és véletlen leejted, akkor a robajra BIZTOS felébredünk, akkor is, ha a csipogást/riasztást véletlenül át is aludtunk, így nem kell hangosan szidalmazni a létrát. Felesleges. Már ébren vagyunk. Hogy este áthallatszik, hogy altatom a gyerekeket? (MINDENKI ÁGYBA! MOST! AZONNAL!) Mikor szoktál hazajönni? Azt hittem, hogy éjfélkor, amikor már alszunk!

4. Örülök, hogy csinosítod a kertet, de jó lenne, ha a mi növényeinket nem permeteznéd le gyomirtóval. Így valahogy kevésbé néznek ki jól. Hogy az nem díszbokor, hanem gyom? Amire a feleséged allergiást? Nem tudtam, elnézést!

5. Örülök, hogy hetente tisztítod az autóidat, és az is meg kell mondanom, hogy a vendégeink is egészen elámultak, jó értelemben persze, amikor látták, milyen alapossággal fényesítetted a legújabb autód rendszámtábláját, de, ha kérhetlek, azt a hangos mosó-ízét, amiből úgy jön ki a vízsugár, hogy ölni lehetne vele, NE akkor használd, amikor aludni akarunk. Segítek: Ha sötét van, általában aludni akarunk!

6. Köszönöm a kérdésedet, tökéletesen működik a hűtőszekrényünk, amit megjavítottál!

7. Ezek után rá is térek a lényegre, a legfontosabb kérdésre: Átmehetünk kipróbálni a medencéteket? Illetve, csak a gyerekek szeretnék! Átküldhetném őket? Nem, nem tudnak úszni. Miért?

Jó-szomszédi-üdvözlettel… stb.

Tisztító

A lányok kaptak pár hónapja egy-egy királylányos ruhát a papájuktól. Nem, nem a Disney-verziót, hanem olyat, ami fel is lehet venni. Az utcára, úgy értem.

A hétvégén viselték is. Itt. A lovagteremben. Bakka: „Csak azt nem tudom, hogy hol vannak a lovagok?”

A ruhák enyhén koszosak lettek.

Semmi gond, kimosom őket.

Öööö. Selyemből vannak. Nem mosom ki. Megyek velük a tisztítóba.

Az egész tisztítókérdés az egyik kedvenc témám, amikor arról van szó, hogy Magyarországon miért nem működnek úgy a szolgáltatások, ahogy kellene elképzelem:

Nincs más választásom, beletörődtem, hogy minden tisztítós cégénél ELŐRE kell fizetnem. Függetlenül az eredménytől.

Akkor is csak bólintok, amikor közlik velem, hogy nyakkendőre nem tudnak garanciát vállalni. Nem, a pénzt nem adják vissza, ha foltosan kapom vissza. Hiszen megpróbálták kitisztítani!

Azt azonban furcsállottam, amikor fizetés után a tisztító alkalmazottja utánam szólt, egy ruhadarabot lobogtatva, hogy „tudja, hogy ez a folt nem fog kijönni”. Én: „Pedig bevallom én ebben reménykedtem.” Tisztítós: „Én is csak úgy tudom kimosni, ahogy Ön otthon.” Elnézést kérek a sorban mögöttem állóktól, hogy visszakértem a 260 forintomat…

Hol is tartottam? Ja, a ruháknál.

Biztos, hogy volt már szó róla, hogy kemikália fóbiás vagyok. Jó nem főzök saját szappant, de próbálom a lehető legkevesebb kemikáliát használni a háztartásban, így az a lehetőség, hogy vegytisztítassam a lányok ruháit, nem igazán nyerte meg a tetszésemet.

De nem csüggedünk, mert van BIOTISZTÍTÁS.

Fogalmam sincs, hogy mit jelent, mert semmit sem tudok róla, leszámítva, hogy jóval többe kerül, mint a hagyományos vegytisztítás, de kétség kívül jól hangzik.

Leszámítva azt az aprócska tényt, hogy, ahogy megtudtam ma délelőtt egy cipőtalpaló palitól, aki nemcsak a cipőket, hanem a mosodát is felügyelte, selyemruhát definíció szerint nem lehet biotisztítani.

HMMM.

Maradtak azért lehetőségeim:

1. Paranoiás vagyok. Semmi gond nem lesz, ha a ruhákat vegytisztítatom, majd itthon jól kiszelőztetem belőlük a kemikáliákat.
2. Kidobom a piszkos ruhákat, reménykedve, hogy a lányok megfeledkeznek róluk.
3. Kimosom kézzel őket. (Ez durva lenne…)
4. Beteszem gépbe a ruhákat. (Van valami selyemgubós program rajta…)

Igen, a 4-est fogom választani (ahogy legyőzöm a lustaságomat és kimegyek a ruhákért a kocsiba). De arra gondoltam, hogy csinálok az egyik ruhával próbamosást. Mondjuk ZK-jéval, ha az tönkremegy, sebaj, Bakkáét kikemikáliáztatom, Bakka hordja még idén, jövőre meg ZK örökli.

A kérdés csak az, hogy ki fogja megmondani ZK-nak, hogy tönkretettem az ő ruháját???

Én nem merem.

Megy mindkettő a mosásba…

Itt a nyár!

Ami azt jelenti, hogy elkezdődöttek Pepe úszóedzései.

Ami azt jelenti, hogy vasárnap este a metroszexuális kisfiam felpróbálta a felszerelést (Pepe: Hogy áll a szemüveg rajtam? Papika: Fordítva, Pepe!):

Ami, azt gondoltam, azt jelenti, kezdődik a szokásos nyavalygás:

1. Miért kell úszni tanulnom?
2. Milyen ajándékot kapok, ha járok?
3. Miért kell úszni tanulnom, amikor tudok már úszni?
4. Hol fogsz állni, amikor bemegyek?
5. Hol fogsz állni, amíg bent vagyok?
6. Hol fogsz várni, amikor kijövök?
7. Milyen ajándékot kapok, ha járok?
8. Miért a karikások közé raktak?
9. Miért nem a deszkások vagy profik csoportjába?
10. Miért kell tempózás közben levegőt venni?
11. Milyen ajándékot kapok, ha járok?

És jönnek az én szokásos kérdéseim:

1. Miért nem lehet egy gyereket GYORSAN megtanítani úszni?
2. Miért jön ki szárazon a gyerek az ÚSZÓedzésről?
3. Miért nem mehet be a szülő nézni, hogy milyen édes a gyereke edzés közben?
4. Miért ragaszkodik a gyerek, hogy úszószemüveget viseljen?
5. Hová tűnik a gyerek alsónadrágja az edzés alatt?
6. Miért kell az épület ELŐTT levenni a cipőnket?
7. Ha otthon hagyom a váltócipőinket, akkor miért kell 90 másodpercenként WC-re menni a gyerekeknek?
8. Miért nem vagyok képes mezítláb bemenni egy iskolai WC-be?
9. Miért van kakaógép a bejáratnál ÉS az emeleten is?
10. Miért kell a gyereknek úszni tanulnia?

A meglepetés persze az, hogy idén nincsenek Pepének kifogásai, hanem csak mondja (és mondja):

1. A második legprofibb csoportba kerültem.
2. Deszka nélkül úsztam ma.
3. Az egész medencét végig kellett úsznom.
4. A felénél kinéztem, hol tartok, de simán leúsztam.
5. Andrea néni a világ legjobb edzője.
6. Egész nyáron lesznek edzések?
7. Csak három hétig?
8. Szeptembertől járhatok megint?
9. Igen? Még meggondolom, hogy járok szeptembertől.

Az edzések lebonyolítása kicsit más, mint tavaly volt. A szülők az uszoda ELŐTT várhatják a gyerekeket. Az óvónő, ahogy meglát engem, kiengedi Pepét az épületből.

Először örülök, hogy kisfiamat újra a körünkben üdvözölhetjük. Aztán Pepe leült a padra és elkezdte a bekészített ételt-italt fogyasztani:

Bakka és ZK: Mamika, mit csinál Pepe?
Pepe: Eszem és iszom.
Én: Eszik és iszik.
Bakka és ZK: Mi miért nem kapunk semmit, Mamika?
Én: Azt gondoltam, hogy Pepe bent eszi meg az uzsonnáját, így nektek nem készültem semmivel.
Bakka: HOGY KÉPZELTED EZT, MAMIKA???

Ez hétfőn volt. És mivel azok közé a bölcs emberek közé tartozom, akik a saját hibájukból tanulnak (vagy nem ők a bölcsek?), így ma délután teljesen máshogy alakult a dolog. Íme:

16.45: Megérkezünk az uszoda elé. Megállunk azon a ponton, ahol Pepe kért, hogy várjuk. Lányok elkezdenek körbe-körbe rohangálni.
16.47: ZK: Inni, Mamika. Én: Itt a víz! A kulacsban! Amit nem felejtettem otthon!
16.48: Bakka [teátrálisan fogja a torkát]: ZK szomjan halok, add ide a kulacsot!
16.51: Bakka befejezi az ivást.
16.52: Bakka: Van itt valami ennivaló? Én: VAN! Hoztam epret és szőlőt! Kértek?
16.53: A lányok elkezdenek fogyasztani.
16.58: Leteszik a gyümölcsös edényt a földre, hogy tudjanak körülötte rohangálni.
17.01: Kijön Pepe az épületből. Átvonulunk a kert egy másik pontjára, ahol elfogyasztja az uzsonnáját.
17.03: Két ovis csoport özönlik ki az épületből. Az egyik kislány átvágtat a lányok epres tálján.
17.04: Kidobom az összetaposott eperdarabokat, közben megkérem Pepét, hogy fogja kézben a tálat.
17.05: Bakka sikítozni kezd: PÓK! PÓK! PÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓK! Én: NEM PÓK! CSAK AZ EPERLÉ FOLYIK LE A LÁBADON. EPERLÉ! GYERE IDE, LETÖRLÖM!
17.06: Pepe kezéből kiesik az eper. Felszedjük a földről a gyümölcsöt. Kicsit koszosat megesszük. Nagyon koszosat kidobom.
17.10: Elhagyjuk a terepet.

Indulunk megvalósítani a délután második fénypontját, a fagyizást, ami már egy másik, hasonlóan érdekes történet…

A LISTA

Az év végi hajrában el is felejtettem írni arról, hogy múlt hétfőn hazajött a lista. Bocsánat, A LISTA.

Hogy milyen lista, kérdezitek?

Az a lista, amelyen Pepe leendő tanítói felsorolták, hogy mit is kell FELTÉTLENÜL beszereznünk szeptember 1-ig.

Erről a listáról szeretnék írni.

[Kb. fél óra telt el az utolsó mondat bepötyögése óta. Ennyi időbe telt, amíg a listát LISTÁT megtaláltam.]

Pepe, akit próbálok a fogyasztói társadalom hasznos tagjává nevelni, persze rögtön nagy izgalomba jött, hiszen a LISTA az jelenti, hogy VÁSÁRLÁS. VÁSÁRLÁS. VÁSÁRLÁS.

Míg nem kezdhetjük el a különböző üzleteket járni, addig is a LISTA felolvastatásával üti el Pepe az időt.

Nem mindent ért. Én sem. De legalább van miről beszélgetnünk…

A füzetek után, például, számok állnak. Fogalmam sincs, mit jelentenek, de nyilván egyértelmű lesz majd.

Füzettartó???

Hogy fog az a sok ceruza a tolltartóba beférni???

A hegyező ZÁRT legyen. Mindenképpen.

Mi a különbség a famentes rajzlap és a műszaki rajzlap között?

Origami hajtogatólap??? (Ezt a szövegszerkesztőm is aláhúzza pirossal! Rosszul írtam?)

1 doboz számolókorong. Na ezt tudom mi. Emlékszem is, hogy nekünk is volt. Mondjuk arra nem emlékszem, hogy használtuk is volna… A tanító nénik letették a nagyesküt, hogy Pepéék fogják. A kérdés az az, hogy hány dobozt vegyek belőle, hogy szeptemberre maradjon egy használható készlet?

Tükör. (Élei szabadok legyenek!? Miért kell?)

Kis vászonzsák? Az anyukáknak kell megvarrni???

Pepe kedvence: jól tapadó tornacipő.

Yamaha szoprán furulya. (Utálni fog a fiam, hogy ének-zene tagozatra írattam???)

A furulya az utolsó tétel, így innen újra szoktuk kezdeni. És megint újra. És megint.

És aztán Pepe újra és újra megkérdezi, mikor kezdjük a vásárlást. Én újra és újra visszakérdezek: Ki fog a garázsba kiköltözni, hogy ezt a sok holmit tárolni tudjuk???

Előre elnézést kérek!

Több szál mentén is fel lehetne göngyölíteni a hétvégénket, de, ha visszagondolok az elmúlt két napra, a melegre, és, hogy állandóan itattam a gyerekeket, akkor két választásra tudtam leszűkíteni a beszámolót.

1. Lefényképezem a gyerekek kulcsaitkulacsait.
2. Elmesélem, hogy az elmúlt két napban hova pisiltünk-kakiltunk.

Melyiket szeretnétek? Ha az 1-est, akkor szerintem ne olvassátok tovább…

1. Zamárdi strand (szombat délelőtt)

Baloldali bokor (ZK, pisi)
Mobil WC (Bakka, pisi, ekkor kellett először átöltöznöm, mert a nagyja a szoknyámra ment.)
Jobboldali bokor (Pepe, pisi)
Balatonpart, lépcsősor utolsó előtti foka (ZK, kaki. Akkor tudtam, hogy baj van, amikor hallottam, hogy valaki megkérdezi tőle: „Mit csináltál, kislány?” Először azt hittem, hogy a lépcsőbe bevágta a száját és vérzik. NAIV VAGYOK! ZK persze gondos volt, mert a művelet előtt levette magáról a fürdőruháját, hogy az ne legyen piszkos…)

2. Szigetvári vár (szombat délután)

Jobbra első bokor (Papika, pisi, Bakka pisi, Pepe pisi)
Jobbra második bokor (ZK pisi; ez után neki kellett átöltöznie…)
Nyilvános WC (Mamika, pisi. Nem Zrínyihez méltó hely... )

3. Villány (szombat este)

Wunderlich pincészet WC-je (Bakka pisi, ZK pisi. Itt kell kitérnem arra, hogy hősiesen megakadályoztam, hogy a gyönyörűen rendben tartott kertben pisiljenek a gyerekek!)

4. Virágos (szombat este - vasárnap délelőtt)

Virágos panzió egyik szobája (Mindenki pisi-kaki különböző variációkban, de a legemlékezetesebb az volt, amikor Bakka magára zárta a fürdőszobát. Kulcsra. Szellőző nem volt, ahol a kulcsot ki tudta volna adni, így a karbantartást kellett riasztanom.)
Virágos panzióval szemben villanyoszlop (Pepe pisi)
Virágos panzióval szemben fa (Pepe pisi)
Virágos templomkertje (ITT NEM PISILT SENKI!!!)
Virágos templomkerttől balra, 50 méterre az erdő felé (Bakka pisi)

5. Siklósi vár (vasárnap délelőtt)

Sem a Várban, sem Kanizsai Dorottya kertjében nem pisilt senki, mert NEM VOLT NYILVÁNOS WC.
Siklósi vár parkolója, nyilvános WC (Pepe pisi, Bakka próbálkozott pisivel, de nem sikerült. Nem tartottam megfelelő módon a nyilvános WC felett…)

6. Kaposvár Rippl-Rónai Villája (vasárnap délben)

A múzeum WC-je (Papika, Mamika, Bakka pisi. Életre szóló élmény volt. Nem, nem a WC, hanem a múzeum. Mindenkinek ajánlom!!!)

7. Zamárdi strand (vasárnap délután)

SENKI SEHOVÁ!

8. Az autóban az M7-esen hazafelé a vasárnap délutáni dugóban

Műanyag pohár (ZK, pisi)

Sokat szidtuk a pelenka korszakot, de azért nem volt az olyan rossz! Mindenkitől utólag is elnézést kérek!