2008. április 17., csütörtök

Szobatisztaság

Mindig megsértődöm, ha bárki (értsd: anyukám) arra céloz, hogy nem egyformán kezelem a gyerekeket (értsd: a legkisebbiket elhanyagolom), mert én-képem fontos része, hogy a gyerekeim közül egyikkel sem kivételezek (értsd: az elsőszülött fiúval), és mindegyikkel saját igénye és kedvtelései szerint foglalkozom. (A hamis egyenlősditől mindig kiver a víz, de ez már egy más téma…)

Lehetséges, azonban, hogy a következő történettel az anyukám (értsd: a negyedik, legkisebb gyerek) malmára hajtom a vizet.

A téma: hogyan szoktattam szoktatta ZK magát szobatisztaságra.

1. lépés: pelenkába kakil, pisil
2. lépés: szól, hogy pisi-kaki, majd a pelenkába pisil-kakil
3. lépés: szól, hogy pisi-kaki, majd a pelenkába pisil-kakil, majd leveszi magáról a piszkos pelenkát, megtörli magát, majd tisztát húz
4. lépés: szól, hogy pisi-kaki, majd elvonul a WC-re, lerángatja magáról a pelenkát, majd a WC-be pisil-kakil, megtörli magát, tiszta pelenkát húz
5. lépés: nagymamájánál azt mondja, hogy már nem használ pelenkát és elhagyja a pelenkát (anyukájának nem szól); bugyija nincs, így Bakkától szerez magának

Emiatt ma a játszótéren, ahová a nagymamától megyünk, a következő párbeszéd zajlott le.

ZK: Pisi-pisi-pisi.
Én: ZK, játszótéren vagyunk, ide nem pisilhetsz, pisilj a pelenkádba.
ZK [miközben húzza le a nadrágját]: Pisi-pisi-pisi.
Én: ZK! RAJTAD NINCS PELENKA??? GYERE GYORSAN IDE A BOKOR MÖGÉ!!! MIÓTA NEM HORDASZ PELENKÁT??? MIÉRT NEM SZÓLTÁL???

ZK csak vigyorog, azt hiszem sikerült a terve...

2008. április 16., szerda

A tegnap tanulságai

1. Nem kell tovább izgulnom, hogy vajon melyik gyerek fog megbetegedni, míg az apjuk távol van. Bakka beteg. A jó hír, hogy nem felsőlégúti-fertőzése van. A rossz hír, hogy gyomorvírus. A jó hír, hogy Bakka figyelme kissé alábbhagyott, és így nem az autót hányta össze, hanem… de ezt inkább hagyjuk. A rossz hír, hogy Bakkát nem lehet diétáztatni. Az az ötletem, hogy főtt krumplit vacsorázzon, nem aratott sikert. „Azt már nem. Akkor inkább szétrúgom a házat”, mondta Bakka. Végül megegyeztünk egy kis főtt rizsben. Ami mellé kért még csirkehúst, répasalátát és körtét.

2. Nem volt rossz ötlet, hogy A. megmutatta nekem, hogy kell a mosógépben elakadt zoknit eltávolítani a gép lefolyójából. „Szárazon mutatom meg, hogy mit kell csinálnod. Ha viszont elakad a program ésvíz van a gépben, akkor az ki fog folyni. Gyorsan kell csinálnod!”, oktatott A. ZK-val szedtem szét a gépet. Mindketten megdöbbenve figyeltük, ahogy a víz ömlik ki a fürdőszobába. Mint minden váratlan helyzetben, most is leblokkoltam. Végig néztük, ahogy a víz távozik a gépből, majd a „bizbazt” visszatekertem. A jó hír, hogy stratégiailag van tervezve a helyiség, így a víz a feltörölhető irányba folyt, és nem kellett Billyt hívnom, hogy pakolja ki a szárítógépet és mosógépet egy kicsit a folyosóra, míg feltörlök.

3. A gyerekek nem fogták fel, hogy az apjuk három hétig nem lesz itthon. Legalábbis arra következtetek a tegnap este lezajlott alábbi párbeszédből:

Bakka: Megvárhatom ébren a Papát?
Én: Három hét múlva jön.
Bakka: Nem baj.

2008. április 15., kedd

Pepe 6

A ma reggel nem volt kevésbé drámai, mint a 6 évvel ezelőtti, bár most nem a szülőszobán zajlottak az események, hanem a gyerekszobában. Vér nem volt, de sírás, kiabálás, könny igen. A tét pedig nem az volt, hogy megszületik-e az első gyerekünk, hanem, hogy odaérünk-e 9-re az óvodába.

Úgy véltem, hogy nem múlhat el a gyerek születésének napja egy apró ajándék nélkül, és annyira vágyott egy zöld bionicle-re („ami 7 pluszos, Mamika”) (tudom, tudom, de messziről jövünk), hogy ma reggel megkapta.

Mivel nem számoltam?

Azzal például, hogy amikor izgalmában kiönti a doboz tartalmát a már egyébként sem egészen rendezett gyerekszobában, biztos, hogy egy darab el fog veszni.

Azzal sem számoltam, hogy elveszett darab ide vagy oda, ÉN úgysem fogom tudni összerakni, pláne a reggeli rohanás közben.

Mit mondjak?

Boldog volt a fiam születésnapjának reggele.

Mióta visszaértünk az óvodából viszont nagy lépést tettem előre: kész a robot. Igaz, még egy bizbaz hiányzik róla, szerencsére nem létfontosságú. Mindenesetre megpróbálom megkeresni, míg Pepe hazaér...

Boldog születésnapot!!!

PS: Lehet, hogy többre megyünk, ha játék helyett reggelit kaptak volna a gyerekek?

2008. április 14., hétfő

Papának

Hogy legyen mit nézegetnie, míg a csomagokat várja...

Bakka: Engedjétek az igazi művésznőt!


PS: Mindent rendben van, leszámítva, hogy ZK lezuhanyozott az esőben a lyukas ereszcsatorna alatt. Felöltözve.

PPS: Minden rendben van, leszámítva, hogy bezártam magam az autóba, ami aztán a mozgást érzékelve beriasztott. Igen, egy idő után ki tudtam kapcsolni a vijjogást.

PPS: Voltam tüdőszűrésen!!!

2008. április 13., vasárnap

???

2005-ben sokáig haboztunk, hogy A. elfogadjon-e egy hosszabb (nekünk hosszabb) külföldi kiküldetést. Végül hosszú tanakodás után úgy gondoltuk, hogy belevágunk, annak ellenére, hogy Bakka alig múlt fél éves. Az ajánlat elfogadása után, A. külföldi tartózkodása alatt a következő dolgok történtek velem.

1. Munkát kaptam.
2. Terhes lettem. (A hivatalos verzió szerint ez még a férjem elutazása előtt történt, nem a távolléte alatt…)
3. Visszavertünk egy betörési kísérletet. (Jó, az anyukám. Nagyon bátran felkapcsolta a villanyt, amikor hallotta, hogy a zárnál matat valaki. Nem mert ki menni, csak reggel konstatáltuk, hogy a zárat kívülről szétszedték…)
4. Karamboloztam az egyik autónkkal.
5. A másik autónk az autópályán megállt alattam.
6. Nem tudom, hogy hány ér van egy szívben, de az apukáméban hármat lecseréltek.

Kíváncsian várom, hogy mi fog az elkövetkező három hétben történni, míg A. járja a világot…

Jó, megfeszülve dolgozik, hogy kenyeret adjon a szánkba!

PS: Mielőtt valaki sajnálna: a szeretők nagymamák már glédában állnak, hogy segítsenek. Szerencsére a hét napjait még számon tudom tartani, így elkészítettem a beosztást...
PPS: Azért panaszkodhatom majd, Internet, igaz?
PPPS: Akit illet: Köszönök mindent!!!

Csöppet feszült a hétvégénk...

... pedig buli van!

A tökéletes születésnapi-kép még várat magára.


Bakka: Kezdek szomorú lenni!
Én: Miért?
Bakka: Mert mennek el a vendégek.
Én: Pedig én most kezdek jobb kedvre derülni...

Igen, csak viccelek! Tényleg!!!
Örülünk, hogy itt voltatok! Jól éreztük magunkat!!!

2008. április 11., péntek

Versenyszellem

Pepe szívesen versenyzik bármiben, bárkivel, feltéve, ha ő nyer. Tegnap úgy érezte, hogy nem veszíthet sokat, ha a lányokat kihívja egy gyorsasági-görkorcsolya versenyre.

Pepe: Ki versenyzik velem görkorcsolyázásban?
Én: Senki. Tudod, hogy te vagy az ügyesebb, nem versenyezhetsz a lányokkal.

Egy jelentkező azért akadt:



Én: ZK, nem akarod, hogy a másik korcsolyádat is feladjam?
ZK: Nem.
Én: Miért nem?
ZK: Csúszik.
Én: Ezzel nem tudok vitatkozni!