ZK: Mamika, szerintem a tavalyi karácsony sokkal jobb volt.
Én: Jobb, mit mi?
ZK: Hát az idei.
Én: ???
ZK: Mert tavaly nem írtunk levelet a Jézuskának, és ezért nem tudtuk mit fogunk kapni.
Én: És gondolod idén azt kapod, ami a listán van?
ZK: Igen, persze. Miért?
Több mindent is tudtam volna válaszolni, de visszatartottam magam...
2011. december 21., szerda
2011. december 20., kedd
Jézuska
Megírták a gyerekek a levelet. Illetve Pepe írta. Amiből aztán nagy balhé is lett, mert nem számoltam bele a napi 10 mondatos gyakorlásába. PEGIG TÖK SOKAT ÍRTAM, MAMIKA.
Hát, szerényebbnek kellett volna lenni.
Szerencsére mindent tudtam értelmezni rajta, bár Pepe helyesírása még hagy kivetni valót, mondjuk tudtam is, hogy mit szeretnének. Így nem volt nehéz rájönni, hogy az AÓR BRIDZS, az Tower Bridge.
Bakkával viszont bajban voltam, mert fogalmam sem volt, mi az a Vénusz Légy Csapó. (Megijedtem, hogy valami erotikus eszköz, mert amikor a gyerekek azt játszották, hogy x-szel kellett szavakat mondani, akkor Bakka röhögve sorolta a szex-szel kapcsolatos szavakat.) Aztán a barátnőm felvilágosított, hogy valami légyevő növény, amit jutányos áron lehet kapni a New Gardenben. És hogy nagy divat mostanában.
Ha divat, akkor természetesen kell nekünk is. Bár az uram kicsit kibukott, hogy állatmentes övezetünkben a madár és a nyúl után egy légyevő növény is fog érkezni. A. praktikussága persze rögtön azt kérdezte tőlem, honnan fogunk legyet szerezni. De letorkolltam: Nem ehet olyan sokat egy ilyen növény, hogy ne tudjunk annyi legyet beszerezni. Meg majd locsoljuk.
A gyerekek persze önelégülten vették tudomásul, hogy elvitte a Jézuska a levelet. És mivel lemaradt pár dolog beszéltek aztán a nagyszülői Jézuskákkal is. Meg Ági nénivel a játékboltban, mert úgy tűnik, nem szeretnek semmi a véletlenre bízni.
Mert persze fogalmuk sincs semmiről.
És az sem feltűnő, hogy minden sarkon karácsonyfa-vásár van.
Pepe aztán ma reggel félrevont.
Pepe: Mama, te ugye cimborálsz a Télapóval*?
Én: Már miért cimborálnék?
Pepe: MAMA!
Én: Jó, rendben, cimborálok.
Pepe: Akkor el tudnád intézni, hogy Papának és a lányoknak szánt ajándékom a fa alá kerüljön?
Mondtam neki, hogy persze. És visszatartottam magamat, hogy megkérdezzem: ÉS ÉN NEM KAPOK SEMMIT?!
Nekem is kellett volna levelet írnom…
* Fogalmam sincs, miért Télapó, miért nem Jézuska.
Hát, szerényebbnek kellett volna lenni.
Szerencsére mindent tudtam értelmezni rajta, bár Pepe helyesírása még hagy kivetni valót, mondjuk tudtam is, hogy mit szeretnének. Így nem volt nehéz rájönni, hogy az AÓR BRIDZS, az Tower Bridge.
Bakkával viszont bajban voltam, mert fogalmam sem volt, mi az a Vénusz Légy Csapó. (Megijedtem, hogy valami erotikus eszköz, mert amikor a gyerekek azt játszották, hogy x-szel kellett szavakat mondani, akkor Bakka röhögve sorolta a szex-szel kapcsolatos szavakat.) Aztán a barátnőm felvilágosított, hogy valami légyevő növény, amit jutányos áron lehet kapni a New Gardenben. És hogy nagy divat mostanában.
Ha divat, akkor természetesen kell nekünk is. Bár az uram kicsit kibukott, hogy állatmentes övezetünkben a madár és a nyúl után egy légyevő növény is fog érkezni. A. praktikussága persze rögtön azt kérdezte tőlem, honnan fogunk legyet szerezni. De letorkolltam: Nem ehet olyan sokat egy ilyen növény, hogy ne tudjunk annyi legyet beszerezni. Meg majd locsoljuk.
A gyerekek persze önelégülten vették tudomásul, hogy elvitte a Jézuska a levelet. És mivel lemaradt pár dolog beszéltek aztán a nagyszülői Jézuskákkal is. Meg Ági nénivel a játékboltban, mert úgy tűnik, nem szeretnek semmi a véletlenre bízni.
Mert persze fogalmuk sincs semmiről.
És az sem feltűnő, hogy minden sarkon karácsonyfa-vásár van.
Pepe aztán ma reggel félrevont.
Pepe: Mama, te ugye cimborálsz a Télapóval*?
Én: Már miért cimborálnék?
Pepe: MAMA!
Én: Jó, rendben, cimborálok.
Pepe: Akkor el tudnád intézni, hogy Papának és a lányoknak szánt ajándékom a fa alá kerüljön?
Mondtam neki, hogy persze. És visszatartottam magamat, hogy megkérdezzem: ÉS ÉN NEM KAPOK SEMMIT?!
Nekem is kellett volna levelet írnom…
* Fogalmam sincs, miért Télapó, miért nem Jézuska.
2011. december 14., szerda
Politika
Hallom a rádióban, hogy az egyik politikus azzal vádolja a másikat, hogy az bedugta az emberek fülébe a mézesmadzagot, amire aztán az emberek rá is haraptak.
Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam az információt, de nem rossz…
Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam az információt, de nem rossz…
2011. december 6., kedd
Mikulás
Bakka és Pepe már sejti, hogy mi az ábra, de azt a politikát folytatják, hogy inkább nem kérdeznek semmit. ZK-ról nem tudtam, mit gondoljak, egészen ma reggelig. Amikor is nyilvánvalóvá vált a bőség zavara.
Ugyanis:
1. Jött a Mikulás a templomban. Pepe bábjátékát mentünk megtekinteti a templomba, amikor felbukkant Szent Miklós. Minden gyereknek hozott ajándékot, aki mondott egy verset. ZK az egyik elsőként énekelt. Akkora csomagot kapott, hogy Pepe is végigállta az addigra nem kicsi sort… És előadott egy ballagásra íródott műdalt. De mindegy. A csomag volt a lényeg.
2. Vasárnap reggelre itthonra is jött a Mikulás.
3. Hétfőn az idősek otthonába is jött a Télapó, ahová ZK azért ment, mert egy „darabot adtunk elő az öregeknek”.
4. Ma reggel, amikor Pepét bekísértük az iskolába az ajtóban Mikulás fogadott, krampuszokkal és angyalokkal, akiktől szaloncukrot kapott ZK.
5. Az oviba ma délelőtt látogatott egy Mikulás. Ahol szintén kaptak ajándékot a gyerekek.
És ezek után, talán érthető ZK kérdése, ami nem az volt, hogy létezik-e a Mikulás. Mert erre az előbbiek fényében csak igen lehet a válasz, hanem:
ZK: Mamika, te mindegyik Mikulásban hiszel?
Én: Igen, persze.
ZK: Hát nem tudom, Mamika, szerintem az iskolában nem az igazi Mikulás volt.
Én: Hanem?
ZK: Hát szerintem egy felsős fiú öltözött be.
Ugyanis:
1. Jött a Mikulás a templomban. Pepe bábjátékát mentünk megtekinteti a templomba, amikor felbukkant Szent Miklós. Minden gyereknek hozott ajándékot, aki mondott egy verset. ZK az egyik elsőként énekelt. Akkora csomagot kapott, hogy Pepe is végigállta az addigra nem kicsi sort… És előadott egy ballagásra íródott műdalt. De mindegy. A csomag volt a lényeg.
2. Vasárnap reggelre itthonra is jött a Mikulás.
3. Hétfőn az idősek otthonába is jött a Télapó, ahová ZK azért ment, mert egy „darabot adtunk elő az öregeknek”.
4. Ma reggel, amikor Pepét bekísértük az iskolába az ajtóban Mikulás fogadott, krampuszokkal és angyalokkal, akiktől szaloncukrot kapott ZK.
5. Az oviba ma délelőtt látogatott egy Mikulás. Ahol szintén kaptak ajándékot a gyerekek.
És ezek után, talán érthető ZK kérdése, ami nem az volt, hogy létezik-e a Mikulás. Mert erre az előbbiek fényében csak igen lehet a válasz, hanem:
ZK: Mamika, te mindegyik Mikulásban hiszel?
Én: Igen, persze.
ZK: Hát nem tudom, Mamika, szerintem az iskolában nem az igazi Mikulás volt.
Én: Hanem?
ZK: Hát szerintem egy felsős fiú öltözött be.
2011. november 30., szerda
Tökre izgulok…
pedig egy rendes szerdán semmi okom nem lenne izgulni. Kutatónapom van. Itthon kell dolgoznom. Ennyi.
De ma Pepe áthívta magához az egyik osztálytársnőjét. Tudjátok, akinek a képe a mobiltelefon háttérképe.
Én: Mit akartok csinálni?
Pepe: Beszélgetni.
Nem tudom, milyen arcot vághattam, de rögtön jött a szokásos gyerek-kérdés: MÁR AZT SEM SZABAD, MAMIKA?!
Hetekig ellenálltam, de aztán kénytelen voltam beadni a derekamat, hétfőn úgy délután fél 6 körül. Pepének nincsenek kommunikációs problémái: néhány perc múlva már telefonált is. Az osztálylistáról okosan kikereste a kislány mamájának a telefonszámát, és már hívta is, hogy a részleteket letárgyalja. Az anyuka aztán velem is akart beszélni. Én viszont tökre nem merek idegenekkel telefonálni, de szerencsére Papika itthon volt és helytállt.
Így ma délelőtt elég keveset dolgoztam. De rendet raktam az egész házban. Pepe szobájában is. Elraktam Pepe összes gyakorlófüzetét, nehogy azt gondolja a kislány, hülye a fiam. Lemosakodtam, hajat mostam, és rendes ruhát vettem. (A kutatónap sikerességének az előzőek nem feltételei.) Elpakoltam a konyhában mindent, beleértve a nassolnivalókat, mert a kislánynak súlyos ételallergiája van. Mit csináltam még? Kipucoltam az állatokat. Elraktam a szétdobált törülközőket és a tiszta ruhát is. A vasalnivalót kivittem a garázsba. (Tudom, tudom, de egy szakdolgozatot mindenképpen el kellett bírálnom.) Szellőztettem alaposan, pedig az ebédemet (paradicsomos káposzta) már meg sem mertem melegíteni...
Már csak hajat kell szárítanom, és meg tudni a kislány vezetéknevét. Hogy az iskolában le tudjam őket hívni. Még sem mondhatom, hogy Pepét és barátnőjét várják a portánál.
Remélem, jó benyomást fogunk tenni…
De ma Pepe áthívta magához az egyik osztálytársnőjét. Tudjátok, akinek a képe a mobiltelefon háttérképe.
Én: Mit akartok csinálni?
Pepe: Beszélgetni.
Nem tudom, milyen arcot vághattam, de rögtön jött a szokásos gyerek-kérdés: MÁR AZT SEM SZABAD, MAMIKA?!
Hetekig ellenálltam, de aztán kénytelen voltam beadni a derekamat, hétfőn úgy délután fél 6 körül. Pepének nincsenek kommunikációs problémái: néhány perc múlva már telefonált is. Az osztálylistáról okosan kikereste a kislány mamájának a telefonszámát, és már hívta is, hogy a részleteket letárgyalja. Az anyuka aztán velem is akart beszélni. Én viszont tökre nem merek idegenekkel telefonálni, de szerencsére Papika itthon volt és helytállt.
Így ma délelőtt elég keveset dolgoztam. De rendet raktam az egész házban. Pepe szobájában is. Elraktam Pepe összes gyakorlófüzetét, nehogy azt gondolja a kislány, hülye a fiam. Lemosakodtam, hajat mostam, és rendes ruhát vettem. (A kutatónap sikerességének az előzőek nem feltételei.) Elpakoltam a konyhában mindent, beleértve a nassolnivalókat, mert a kislánynak súlyos ételallergiája van. Mit csináltam még? Kipucoltam az állatokat. Elraktam a szétdobált törülközőket és a tiszta ruhát is. A vasalnivalót kivittem a garázsba. (Tudom, tudom, de egy szakdolgozatot mindenképpen el kellett bírálnom.) Szellőztettem alaposan, pedig az ebédemet (paradicsomos káposzta) már meg sem mertem melegíteni...
Már csak hajat kell szárítanom, és meg tudni a kislány vezetéknevét. Hogy az iskolában le tudjam őket hívni. Még sem mondhatom, hogy Pepét és barátnőjét várják a portánál.
Remélem, jó benyomást fogunk tenni…
2011. november 22., kedd
Néhány szám:
1 alkalommal mulasztottam el nyilvánosan születésnapot köszönteni, mióta blogot írok. BOCSÁNAT ZK!
Mert, 1 napja született ZK, 6 éve.
1 nyulat kapott ajándékba. Nem plüsst. Nem húst. (Pedig az utóbbira lett volna igény…)
3 kupica pálinkát ittam örömömben. De nem ez akadályozta a blogolást, hanem, hogy A. autójában maradt a laptopom.
Születésnapja előtti estéjén hatalmas hisztit csapott ZK. Pepe azt mondta, örül, mert ez az utolsó 5 éves hisztije. Nem az volt. 3 hisztijéről gondoltuk, hogy az lesz az utolsó 5 éves hisztije.
De a legfontosabb: Régen nem írtam, ZK reumájáról. Nem azért, mert titkolózni akartam volna, hanem mert nem volt igazán mit írni. Nyáron gyógyszert feleztünk, aztán szeptember 30-án elhagytuk a gyógyszert. Így a legfontosabb szám ma az 52-es. Ennyi napja nem kap gyógyszert ZK. SEMMIT. Tudom, hogy ez a betegség nem múlik el, hanem csak visszahúzódik, de több mint 2 év intenzív gyógykezelés után, annyira jó volt ez az 52 nap.
Még sok ilyen 52 napot kívánok, ZK!
Mert, 1 napja született ZK, 6 éve.
1 nyulat kapott ajándékba. Nem plüsst. Nem húst. (Pedig az utóbbira lett volna igény…)
3 kupica pálinkát ittam örömömben. De nem ez akadályozta a blogolást, hanem, hogy A. autójában maradt a laptopom.
Születésnapja előtti estéjén hatalmas hisztit csapott ZK. Pepe azt mondta, örül, mert ez az utolsó 5 éves hisztije. Nem az volt. 3 hisztijéről gondoltuk, hogy az lesz az utolsó 5 éves hisztije.
De a legfontosabb: Régen nem írtam, ZK reumájáról. Nem azért, mert titkolózni akartam volna, hanem mert nem volt igazán mit írni. Nyáron gyógyszert feleztünk, aztán szeptember 30-án elhagytuk a gyógyszert. Így a legfontosabb szám ma az 52-es. Ennyi napja nem kap gyógyszert ZK. SEMMIT. Tudom, hogy ez a betegség nem múlik el, hanem csak visszahúzódik, de több mint 2 év intenzív gyógykezelés után, annyira jó volt ez az 52 nap.
Még sok ilyen 52 napot kívánok, ZK!
2011. november 14., hétfő
A szürke kardigán esete
Rögtön azzal kezdem, hogy megszakítjuk adásunkat Bakkáról. Aki percekkel ezelőtt kapott hisztériás rohamot. Még jó, hogy csak hisztériás rohamot kapott, és nem halt meg, mert egy fémkulcsot dugott be a konnektorba.
A 7 éves okos nagylányom.
Éppen az apjával beszéltem, amikor a két másik gyerek, bőgve, jelentette, hogy megrázta Bakkát az áram. Gyorsan letettem a telefont: Bocs, mennem kell, megrázta Bakkát az áram.
Jó, hogy a férjem nem kapott rögtön szívrohamot.
Miután megnyugtattam Bakkát és elmagyaráztam neki, hogy semmit sem szabad a konnektorba dugni, azt kérdezte a lányom: Úgy érted, Mamika, semmi fémet?
NA EKKOR MÁR KIABÁLTAM. ÚGY ÉRTEM A SEMMIT, BAKKA, HOGY SEMMIT.
De vissza az eredeti történethez.
Szóval szombaton vendégségbe öltöztek a lányok. Bakka elhatározta, hogy a szürke kardigánját veszi. ZK csatlakozott hozzá, és felvette a saját, Bakkától örökölt, szürke kardigánját.
Nem hallottam, Bakka mit mondott ZK-nak, de a kicsi keserves sírással jött oda hozzám. Bakka követte. ZK könnyek között magyarázza, mit mondott Bakka neki: Azt mondta, Mamika, hogy rajta sokkal jobban állt ez a kardigán.
Keserves sírás ZK részéről.
De rögtön Bakka is rákezdi. Keservesen zokog. Hogy mindig csak ZK-t hallgatjuk meg. Hogy ZK mindig árulkodik. Hogy ZK-nak mindig mindent elhiszünk, mindegy, hogy mi és hogyan történt. Hogy őt (Bakkát) sosem hallgatjuk meg. Hogy ő mindig a háttérbe szorul. És keserves zokogás.
Nos, amire Bakka panaszkodik, abban van valami. Nehéz a helyzete, mert ő a legkevésbé erőszakos a testvérek közül. Így hagytam a hiúságában sértett ZK-t bőgni, és bezárkóztam Bakkával a gyerekszobába.
Ölelgettem. Puszilgattam. Bocsánatot kértem tőle, ha úgy érzi nem hallgatom meg, jobban fogok igyekezni. Megígértem, hogy nem fogok többet felülni húga csalárd árulkodásainak.
Pár perc alatt sikerült Bakkát megnyugtatnom.
Miután megnyugodott, megkértem ugyan mondja már el, mitől borult így ki ZK, mit mondod neki?
Nos, Internet, akarsz fogadni?
Idézem, Bakkát: „Csak azt mondtam neki, Mamika, hogy rajtam jobban állt az a kardigán.”
Nem volt több kérdésem.
Egy szürke kardigánról volt szó. Teljesen egyszerű szabással. Van egyáltalán valaki akinek nem áll jól?
A 7 éves okos nagylányom.
Éppen az apjával beszéltem, amikor a két másik gyerek, bőgve, jelentette, hogy megrázta Bakkát az áram. Gyorsan letettem a telefont: Bocs, mennem kell, megrázta Bakkát az áram.
Jó, hogy a férjem nem kapott rögtön szívrohamot.
Miután megnyugtattam Bakkát és elmagyaráztam neki, hogy semmit sem szabad a konnektorba dugni, azt kérdezte a lányom: Úgy érted, Mamika, semmi fémet?
NA EKKOR MÁR KIABÁLTAM. ÚGY ÉRTEM A SEMMIT, BAKKA, HOGY SEMMIT.
De vissza az eredeti történethez.
Szóval szombaton vendégségbe öltöztek a lányok. Bakka elhatározta, hogy a szürke kardigánját veszi. ZK csatlakozott hozzá, és felvette a saját, Bakkától örökölt, szürke kardigánját.
Nem hallottam, Bakka mit mondott ZK-nak, de a kicsi keserves sírással jött oda hozzám. Bakka követte. ZK könnyek között magyarázza, mit mondott Bakka neki: Azt mondta, Mamika, hogy rajta sokkal jobban állt ez a kardigán.
Keserves sírás ZK részéről.
De rögtön Bakka is rákezdi. Keservesen zokog. Hogy mindig csak ZK-t hallgatjuk meg. Hogy ZK mindig árulkodik. Hogy ZK-nak mindig mindent elhiszünk, mindegy, hogy mi és hogyan történt. Hogy őt (Bakkát) sosem hallgatjuk meg. Hogy ő mindig a háttérbe szorul. És keserves zokogás.
Nos, amire Bakka panaszkodik, abban van valami. Nehéz a helyzete, mert ő a legkevésbé erőszakos a testvérek közül. Így hagytam a hiúságában sértett ZK-t bőgni, és bezárkóztam Bakkával a gyerekszobába.
Ölelgettem. Puszilgattam. Bocsánatot kértem tőle, ha úgy érzi nem hallgatom meg, jobban fogok igyekezni. Megígértem, hogy nem fogok többet felülni húga csalárd árulkodásainak.
Pár perc alatt sikerült Bakkát megnyugtatnom.
Miután megnyugodott, megkértem ugyan mondja már el, mitől borult így ki ZK, mit mondod neki?
Nos, Internet, akarsz fogadni?
Idézem, Bakkát: „Csak azt mondtam neki, Mamika, hogy rajtam jobban állt az a kardigán.”
Nem volt több kérdésem.
Egy szürke kardigánról volt szó. Teljesen egyszerű szabással. Van egyáltalán valaki akinek nem áll jól?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
