Mi leszel, ha nagy leszel?

Középhosszú vita után sikerült megbeszélnem a gyerekekkel, hogy ki mi lesz, ha felnő.

Íme:

Pepe: Elméleti fizikus
Bakka: Irodalmár
ZK: Képzőművész

Rengeteg jó dolog jut eszembe erről, de az első és legfontosabb, hogy az apjuk nem fogja megismerni a feleslegesség érzését, mert élete végéig eltarthatja majd a csemetéit…

Basszus, nem hiszem el, hogy ez igaz…

Bár nem vagyok különösen hiú, de fotogén sem. Az eredmény az, hogy utálom, ha fényképeznek.

Amikor egy bölcs asszonynak panaszkodtam, hogy mennyire utálom a rólam készült képeket, mert annyira ronda vagyok rajtuk, akkor azt mondta, hogy ez még a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy ugyanazt a képet pár év múlva nagyon jónak fogom látni, mert olyan jól néztem ki rajta.

És ez most megtörtént.

Igen, nem hallogattam tovább, elmentem új útlevelet csináltatni.

Határozottan emlékszem, hogy tíz éve mennyire ki voltam bukva, hogy milyen ronda lett az igazolványképem.

Most meg?

Tök jónak látom. A RÉGI KÉPEMET.

A mostani meg? Tragédia! És ez nem vicc. Az első változaton olyan ronda voltam, hogy amikor kinyomtatták, akkor a nő ragaszkodott hozzá, hogy csináljanak újat. NEHOGY VISSZADOBJÁK A KÉRELMEMET.

Jó, lehet, hogy nem azt mondta, hogy ronda vagyok, hanem, hogy rosszak a fényviszonyok.

De úgy érzem ebben a kérdésben nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem, hogy én mit hallok.

ANNYIRA RONDA VAGYOK, HOGY AZ ÚTLEVÉL KÉRELMEMET VISSZADOBHATJÁK!!!

Örülhetek, ha a határon átengednek.

És, ha azt kérdezitek, miért utazom olyan helyre, ahová útlevél kell, akkor azt mondom, hogy TELJESEN igazatok van. Én is ezt kérdezem magamtól!

MIÉRT???

Folt a becsületemen…

illetve a fenekemen. Péntek este van. Bulizunk. A magunk szerény módján, azaz a büféasztal körül ácsorgunk.

Barátnőm, akivel nem vagyok olyan viszonyban, hogy fogdossa a fenekemet: Nem akarlak megbántani, de van egy fehér folt a fenekeden.
Én odamegyek a férjemhez, akivel olyan viszonyban vagyok, hogy fogdoshatja a fenekemet: Van egy fehér folt a fenekemen. Kérlek töröld le.
A.: Nincs semmilyen folt a fenekeden.
Én, visszamegyek a barátnőmhöz: Nincs folt a fenekemen a férjem szerint.
Barátnőm: De van.

Mostantól nem írom ki, de képzeljétek, hogy oda-vissza megyek a két személy között.

Én: Folt van a fenekemen.
A.: Gyere, megnézem alaposabban! Nincs.

Barátnőm: De van!

Én: A. ne szórakozz már, van egy folt a fenekemen.
A.: JA EZ? Gyere letörlöm.

Barátnőm: Még mindig ott van.

Én: Még mindig ott van.
A.: Tényleg? Tényleg! Gyere, letörlöm.
i
Barátnőm: Még mindig látszik.

Én: Még mindig látszik.
A.: Nem látom.
Barátnőm: De ott van.
A.: Ez itt?
Barátnőm: Igen.
A.: Ez nem látszik.
Barátnőm: De igen.
Én: Ne szórakozzatok már velem!
A.: Gyere letörlöm. Így jó?
Barátnőm: Még mindig látszik.

Én: Na jól van már! És ha így lehúzom a pulóveremet?
Barátnőm & A. egyszerre és megkönnyebbülve: AKKOR NEM LÁTSZIK!
Én: Szuper, de inkább leülök…

De nem ezért nem táncoltam. Hanem azért mert nem szeretek táncolni, mondtam a mellettem ülő lánynak, aki hobbiszinten táncol. Ja, és az állatokat sem szeretem, tettem hozzá, mert tudtam, hogy ugyanaz a lány szabadidejében kóbor kutyákat ment meg.

Miért üvöltözöm a gyerekeimmel?

ZK: Megmoshatom a hajamat?
Én: Tegnap mostál hajat, nem kell mindennap hajat mosni! Ne mosd meg a hajadat ma!
ZK [kicsit hangosabban]: Megmoshatom a hajamat?
Én: Ne mosd meg!
ZK: [kicsit hangosabban]: Megmoshatom a hajamat?
Én: NE. MOSD. MEG. A. HAJADAT.

***

Konyha. Vacsorát főzünk. ZK beleiszik a fekete teámba.

Én: Jajjaj. Az fekete tea volt. Megint nem fogsz tudni elaludni. Miért ittál bele?

Míg így lamentálok, Bakka is meghúzza.

Én: BAKKA EZT MOST TÉNYLEG NEM ÉRTEM. MIÉRT KELLETT BELEINNOD NEKED IS, AMIKOR MOST PANASZKODTAM, HOGY A HÚGOD NEM FOG TUDNI ELALUDNI???

***

Két WC van a lakószintünkön. Bakka mégis bekakilt a bugyijába. Mert ZK nem engedte oda a WC-hez. Gondolom, mindkettőhöz egyszerre. Emiatt már a szemem sem rebben. Utasítom Bakkát, hogy mossa meg a fenekét, mielőtt csatlakozik ZK-hoz a kádba.

Bakka: Hol mossam meg? ZK fürdik.
Én: A másik kádban.
Bakka: Rendben, de ott nem tudom kinyitni a zuhanyt.

Kinyitom neki. Áll a kádban a hátsóját mossa. Majd elgondolkozik valamin.

Én: Bakka kifelé jön a víz.
Bakka: Tessék?
Én: Bakka, kifelé locsolod a vizet a kádból.
Bakka: Mi van, Mamika?
Én: BAKKA. VÍZ. KÁD. FIGYELJ, MIT CSINÁLSZ!

És ez csak a ma este volt.

Tudom, hogy türelmesebbnek kellene lennem. De nem megy…

ÉS. ÉS. ÉS.

És most jövök a fürdőszobából. Bakka jelenti: „véletlenül meglökdöstem ZK-t, ő meg visszaköpdösött. Így vizes lett a hajunk. Megmossuk. Jó, Mamika? ”

Mit mondhatnék erre???

Zuhany-szex

Régi házasok módjára.

A. [anyaszült meztelenül]: Gyere kísérletezzünk a fürdőszobában!
Én: Fú, tényleg? Biztos vagy benne? Én is vetkőzzek?

Aztán pillanatokon belül kiderült, hogy nekem nem kell vetkőznöm. Csak azt kellett figyelnem, hol ereszt a zuhanykabinunk, miközben az uram zuhanyozik…

Megoldás: Két helyen is. DE HOGY EKKORA LYUKAT HOGY NEM VETTÜNK ÉSZRE???

Csukás István: Nyár a szigeten

Pepe: Csukás István él még?
Én: Ezen én is gondolkoztam, de azt hiszem, igen. Miért?
Pepe: Esküszöm, megölöm.
Én: Miért is?
Pepe: Mert ahogy a paprikás krumpli készítését ecseteli! Csorog a nyálam!
Én: Éhes vagy? Nem vacsoráztál?
Pepe: Vacsoráztam, de ahogy ez a Csukás István leírja!!!
A GYEREK APJA, AKINEK ÉPP A BESZÉLGETÉS ELŐTT MONDTAM, HOGY ANNYIRA SZERETEM, HOGY NEM IS TUDOM SZAVAKBA ÖNTENI: Csinálhatunk hétvégén paprikás krumplit!
Pepe: HURRRÁÁ!
Én: Bográcsozni akartok február végén?
A GYEREK APJA, AKI NÉHA LASSAN KAPCSOL: Bográcsban? Ki beszél itt bográcsról?
Pepe: Hurrá! Bográcsozni fogunk a kert sarkában!
Én: Szerinted, hol főznek a gyerekek nyáron a szigeten?
A GYEREK APJA: Ja, Pepe bográcsozni biztos nem fogunk.

Aranypénz...

Pepe újra a pénzügyi korszakát éli. Volt már egy ilyen szakasza az életének. Ötéves lehetett, amikor hetekig azzal zaklatott, hogy van-e elég pénzünk ennivalóra. Nem értem, hogy miért pont emiatt volt kibukva, hiszen mindenki tudja, utál enni Pepe. Vagyis nem utál, hanem unja az evést. Aminek eredményeképpen nagyon kevés pénzből lehet kihozni a kosztját. De elkanyarodtam…

Szóval Pepe nagyszüleinek mutogatja a régi pénzérméit. A legrégebbi darabok 1948-ból valók, a többi meg, amit az én régi pénztárcámból szedegetett össze. Régi ötvenfilléresek és ilyenek. A nagyszülei gondolom az elvártak megfelelően viselkedtek, mert Pepe feltette A KÉRDÉST.

Pepe: Van nektek aranypénzetek?
Anyósom: Igen, Pepe van.
Pepe: És nekem adjátok?
Anyósom: Igen, majd minden unoka kap egyet 18 éves korában. Az érettségire.
Pepe [kis gondolkodás után]: Én most 9 éves vagyok. Az pont fele a 18-nak. Nem kaphatnám meg azt az aranypénzt most?
Anyósom: Nem. Csak az érettségidkor kaphatod meg a pénzt.
Pepe [további kis gondolkodás után]: És mi van, ha nem tart ki addig az életetek ?
Anyósom: Majd írunk végrendeletet, és abba beleírjuk, hogy az aranypénz az unokáké. DE AKKOR IS CSAK ÉRETTSÉGIKOR FOGOD MEGKAPNI…