Kajás Bakka macskája. Azért nevezte el Kajásnak, mert a cica nagyon szeret enni.
Igen, macskája van Bakkának.
És hogy lehet, hogy A. még nem költözött el itthonról? (Bár ma elment edzésre, és még nem jött haza…) Mert köztudott volt a családban, ha négylábú állat jön, akkor a kétlábú uram megy.
Mert Bakka a kedvence? Mert Bakkának mindent elnéz? Mert Bakka bármikor az ujja köré csavarhatja?
Nem.
Ennél sokkal egyszerűbb a magyarázat.
A gyerekek nagyon vágytak egy macskára. Főleg Pepe, aki megőrjített a könyörgésével. De végre: itt is van a macska! Ha hívjuk, jön. Ha kérjük, hogy nyávogjon, akkor nyávog. Ha kell dorombol.
És mindenki nagyon boldog.
Főleg én, mert 1) a macska szobatiszta; 2) a gyerek nem nyávognak tovább, hogy kell nekik egy macska.
Mindenki tökéletesen elégedett.
Hogy miért nem lesz mégsem kép a macskáról a blogon?
Hát mert Kajás egyenlő Pepével. Őt nevezték ki a gyerekek macskává. És ő boldogan vállalta a feladatot.
Mert szegény ember vízzel főz…
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 30., hétfő
Önállósodás II.
Ma megint Pepét fogom tömjénezni. Bár nincs egy perce sem, hogy leszúrtuk, mert mellett esett egy hatalmasat a testvére, és ő [Pepe] meg sem moccant, hogy segítsen. Mondjuk ZK úgy üvöltött, hogy sejtettük nagy baj nem lehet.
Eddig jutottam az írásban, amikor majd majdnem félbeszakadt ez a bejegyzés, mert a férjem meztelenül flangál a lakásban.
Én: Meztelenül fogsz szekrényt szerelni? Mert akkor jövöknézni segíteni.
A.: NEM! Csak átöltözöm éppen.
Szóval szombaton délben hazajöttünk. Ettől aztán annyira depressziós lettem, hogy már kora délután inni kezdtem. Aztán A. is csatlakozott, amikor rájött, hogy nyár eleje óta senki sem szerelt polcokat a lányok szekrényébe, így nem tudjuk a ruháikat kipakolni. Egyéb szekrényük még nincs, így a játékaik eleve még dobozban vannak…
Úgyhogy elkezdődött a maratoni szerelés, pakolás, mosás, rendrakás.
Pepe késő délutánig tudta elfoglalni magát. Aztán kért, hogy adjak neki feladatokat.
ADTAM.
Délután 6 és este 10 között a következő dolgokat csinálta:
1. Vacsora saját magának és a két húgának. (Valami tojásétel volt, miután a spagettiről lebeszéltem.)
2. Elmosogatott.
3. Kiporszívózta a nagyszobát és az étkezőt.
4. Szőnyeget rakott le az étkezőbe.
5. Újra elmosogatott.
6. Felporszívózta a lépcsőházat.
7. Vasalt egy órát.
8. Segített az apjának polcot szerelni.
Aztán még segített volna, de én már nem engedtem. Egy kicsit azért tartok a gyerekvédelemi hivataltól.
PS: Ma azzal szórakozott az egyetlen, drága fiacskám, hogy tökéletesítse a víztakarékos mosogatási technikáját. Mit mondjak? Nem várom a kamaszkorát, amit nyilván a számítógép előtt fog tölteni a szobájába zárkózva…
Eddig jutottam az írásban, amikor majd majdnem félbeszakadt ez a bejegyzés, mert a férjem meztelenül flangál a lakásban.
Én: Meztelenül fogsz szekrényt szerelni? Mert akkor jövök
A.: NEM! Csak átöltözöm éppen.
Szóval szombaton délben hazajöttünk. Ettől aztán annyira depressziós lettem, hogy már kora délután inni kezdtem. Aztán A. is csatlakozott, amikor rájött, hogy nyár eleje óta senki sem szerelt polcokat a lányok szekrényébe, így nem tudjuk a ruháikat kipakolni. Egyéb szekrényük még nincs, így a játékaik eleve még dobozban vannak…
Úgyhogy elkezdődött a maratoni szerelés, pakolás, mosás, rendrakás.
Pepe késő délutánig tudta elfoglalni magát. Aztán kért, hogy adjak neki feladatokat.
ADTAM.
Délután 6 és este 10 között a következő dolgokat csinálta:
1. Vacsora saját magának és a két húgának. (Valami tojásétel volt, miután a spagettiről lebeszéltem.)
2. Elmosogatott.
3. Kiporszívózta a nagyszobát és az étkezőt.
4. Szőnyeget rakott le az étkezőbe.
5. Újra elmosogatott.
6. Felporszívózta a lépcsőházat.
7. Vasalt egy órát.
8. Segített az apjának polcot szerelni.
Aztán még segített volna, de én már nem engedtem. Egy kicsit azért tartok a gyerekvédelemi hivataltól.
PS: Ma azzal szórakozott az egyetlen, drága fiacskám, hogy tökéletesítse a víztakarékos mosogatási technikáját. Mit mondjak? Nem várom a kamaszkorát, amit nyilván a számítógép előtt fog tölteni a szobájába zárkózva…
2010. augusztus 26., csütörtök
Önállósodás
Pepét igyekszem önállóságra szoktatni, mert nem szeretem azokat a pasikat, akiket még az esküvőjük után is ki kell kísérni a WC-re. És a feneküket is ki kell törölni. Úgyhogy állandó téma nálunk, mit csinálhat egyedül és mit nem.
Íme, ahogy a lista áll 2010. augusztusában:
Amiket önállóan csinálhat, anélkül, hogy egészségtelenül izgulnék:
1. Vásárlás a kisboltban.
2. Egyedül biciklizés a duna-parti bicikliúton.
3. CD/DVD/TV/Wii/laptop bekapcsolása. (Mondjuk ezeknél nem izgulok, csak örülök, hogy meg tudja csinálni, mert nekem már nem mindegyik megy.)
4. IKEA kisasztal összeszerelés. (Ez sokkal könnyebben ment, mint vártam.)
5. Kakaó készítése.
6. Egyedül itthon maradni.
Amit nem akar önállóan csinálni, bár nagyon szeretnénk:
1. Olvasás.
2. Rendrakás.
3. Füzet felcímkézés.
Amit önállóan akar csinálni, de nem engedjük, még:
1. Egyedül menni az iskolába. 4 kilométerre van, így a gyaloglás kiesik. A biciklizést túl veszélyesnek tartjuk. Így aztán jött a roller. KI VOLT AZ HÜLYE, AKI EZT EMLÍTETTE NEKI. Ja, én, bocs. Most ezért azon dolgozik, hogy megengedjük, hogy busszal járjon.
Amit önállóan akar csinálni, de még nem tudja:
1. MAMIKA EGYETLEN SÜTIRECEPTET SEM TUDOK MÉG ELKÉSZÍTENI! (Mit is mondjak, Pepe? HÁT HAJRÁ!)
Íme, ahogy a lista áll 2010. augusztusában:
Amiket önállóan csinálhat, anélkül, hogy egészségtelenül izgulnék:
1. Vásárlás a kisboltban.
2. Egyedül biciklizés a duna-parti bicikliúton.
3. CD/DVD/TV/Wii/laptop bekapcsolása. (Mondjuk ezeknél nem izgulok, csak örülök, hogy meg tudja csinálni, mert nekem már nem mindegyik megy.)
4. IKEA kisasztal összeszerelés. (Ez sokkal könnyebben ment, mint vártam.)
5. Kakaó készítése.
6. Egyedül itthon maradni.
Amit nem akar önállóan csinálni, bár nagyon szeretnénk:
1. Olvasás.
2. Rendrakás.
3. Füzet felcímkézés.
Amit önállóan akar csinálni, de nem engedjük, még:
1. Egyedül menni az iskolába. 4 kilométerre van, így a gyaloglás kiesik. A biciklizést túl veszélyesnek tartjuk. Így aztán jött a roller. KI VOLT AZ HÜLYE, AKI EZT EMLÍTETTE NEKI. Ja, én, bocs. Most ezért azon dolgozik, hogy megengedjük, hogy busszal járjon.
Amit önállóan akar csinálni, de még nem tudja:
1. MAMIKA EGYETLEN SÜTIRECEPTET SEM TUDOK MÉG ELKÉSZÍTENI! (Mit is mondjak, Pepe? HÁT HAJRÁ!)
2010. augusztus 25., szerda
Egy beszélgetésem a hatéves Ádámkával…
Ádámka [aki Pepe bakugán újságját* nézi teljes odaadással]: Te tudod ezeknek a bagukánoknak a nevét?
Én: Ádámka, őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy hívják őket.
Ádámka: Miért nem tudod?
Én: Mert engem egyáltalán nem érdekelnek a bagukánok.
Ádámka: Akkor téged mi érdekel?
Én: A klasszikus magyar regények.
Ádámka: De a bakugánok is magyarok!
Erre az érvre persze nem tudtam, mit mondani, bár nem győzött meg…
* Most erre az újságra nem térek ki, bár Pepe hetente panaszkodik, miért csak havonta jelenik meg…
Én: Ádámka, őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy hívják őket.
Ádámka: Miért nem tudod?
Én: Mert engem egyáltalán nem érdekelnek a bagukánok.
Ádámka: Akkor téged mi érdekel?
Én: A klasszikus magyar regények.
Ádámka: De a bakugánok is magyarok!
Erre az érvre persze nem tudtam, mit mondani, bár nem győzött meg…
* Most erre az újságra nem térek ki, bár Pepe hetente panaszkodik, miért csak havonta jelenik meg…
2010. augusztus 24., kedd
Gond van a nevemmel…
Új hivatalos iratok kellenek nekem és több közeli hozzátartozómnak is, így elhatároztam, hogy végre végére járok a névváltoztatási terveimnek.
Igen, mert évek óta tervezgetem, hogy megváltoztatom a nevemet.
Magyarázom.
Tegyük fel, hogy Szabó Daniellának hívnak.
Tegyük fel.
Hozzámegyek Kovács Lajcsihoz feleségül.
Úgy gondolom, hogy íme a lehetőség, hogy a Daniellából Danit csináljak, mert 1) senki sem hív Daniellának, mindenki Daninak; 2) utálom, ha Daniellának hívnak. Mert úgyis felveszem a férjem nevét, de nem Kovácsné Szabó Daniellaként vagy Kovács Lajcsinéként, hanem Kovács Daniellaként. Így egy kosszal elintézem a keresztnevemet is.
Hogy miért vettem fel a férjem nevét? Mert gyerekeket tervezünk és szeretném, ha ugyanúgy hívnának, mint a gyerekeimet.
Rendben. Persze a keresztnév dolgot lusta vagyok elintézni.
De mindegy.
Kovács Daniellának hivnak, kovacsdani@yahoo.com emailcímmel.
A gond csak az, hogy a szakmai életemben mindenki, mi is az álnevem?, Szabó Daniként ismer.
Semmi gond.
Simán tudom kezelni a dolgot. Ha dolgozom, akkor Szabó Dani vagyok, különben pedig Kovács Dani.
Leszámítva az emailcímemet. Azt viszont dolgozzák fel a levélküldők.
És minden jól ment, amíg az egyetemen nem vezették be az elektronikus ügyintézést, ahol a névválasztást nem kívánságműsorként kezelték, hanem csak a személyiben lévő nevet hajlandóak használni.
Persze senki sem tudta, hogy Kovács Daniella az tulajdonképpen Szabó Dani, hacsak nem voltunk előtte email kapcsolatban. És a legtöbb leendő diákommal nem szoktam előzetesen levelezni. (És ez másnak is probléma lehet, mert több ismeretlen nevű egyén jelent meg az intézet levelezőlistáján. Több nőnek vagy több neve, na.)
De semmi gond. Szépen lassan megtanulta mindenki.
Aztán nyár elején felgyorsultak az események, és Bakka meghallotta, hogy valakinek Szabó Daniként mutatkozom be. És teljesen kiborult. Mert „Mamika, téged Kovács Daninak hívnak”. És, hogy nem csak hirtelen elhatározásból hisztizett azt bizonyítja az a tény, hogy amikor legközelebb a füle hallatára Kovács Daniként mutatkoztam be, akkor utólag, nem a helyszínen! mert a gyerekem velem ellentétben nyilvánosan nem aláz, mondta, hogy mennyire örült neki.
Tehát tényleg kell valami megoldás, ha azt akarom, hogy a gyerek is örüljön és nekem se kelljen a publikációs listámat újrakezdenem.
És akkor jött szikra: Kovács Szabó Daninak fogom átneveztetni magamat.
Igaz, hogy a nem álneveim két eléggé ritka vezetéknév, de nem baj. Kötőjel nélkül meglesznek egymással.
És a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt.
VOLNA.
Ha nem jövök rá, hogy az új nevem monogramja így WC-SK lett.
Amit, ítéljetek el kedves olvasóim, de nem tudok felvállalni.
És így a névváltoztatási projekt ismét leállt…
Igen, mert évek óta tervezgetem, hogy megváltoztatom a nevemet.
Magyarázom.
Tegyük fel, hogy Szabó Daniellának hívnak.
Tegyük fel.
Hozzámegyek Kovács Lajcsihoz feleségül.
Úgy gondolom, hogy íme a lehetőség, hogy a Daniellából Danit csináljak, mert 1) senki sem hív Daniellának, mindenki Daninak; 2) utálom, ha Daniellának hívnak. Mert úgyis felveszem a férjem nevét, de nem Kovácsné Szabó Daniellaként vagy Kovács Lajcsinéként, hanem Kovács Daniellaként. Így egy kosszal elintézem a keresztnevemet is.
Hogy miért vettem fel a férjem nevét? Mert gyerekeket tervezünk és szeretném, ha ugyanúgy hívnának, mint a gyerekeimet.
Rendben. Persze a keresztnév dolgot lusta vagyok elintézni.
De mindegy.
Kovács Daniellának hivnak, kovacsdani@yahoo.com emailcímmel.
A gond csak az, hogy a szakmai életemben mindenki, mi is az álnevem?, Szabó Daniként ismer.
Semmi gond.
Simán tudom kezelni a dolgot. Ha dolgozom, akkor Szabó Dani vagyok, különben pedig Kovács Dani.
Leszámítva az emailcímemet. Azt viszont dolgozzák fel a levélküldők.
És minden jól ment, amíg az egyetemen nem vezették be az elektronikus ügyintézést, ahol a névválasztást nem kívánságműsorként kezelték, hanem csak a személyiben lévő nevet hajlandóak használni.
Persze senki sem tudta, hogy Kovács Daniella az tulajdonképpen Szabó Dani, hacsak nem voltunk előtte email kapcsolatban. És a legtöbb leendő diákommal nem szoktam előzetesen levelezni. (És ez másnak is probléma lehet, mert több ismeretlen nevű egyén jelent meg az intézet levelezőlistáján. Több nőnek vagy több neve, na.)
De semmi gond. Szépen lassan megtanulta mindenki.
Aztán nyár elején felgyorsultak az események, és Bakka meghallotta, hogy valakinek Szabó Daniként mutatkozom be. És teljesen kiborult. Mert „Mamika, téged Kovács Daninak hívnak”. És, hogy nem csak hirtelen elhatározásból hisztizett azt bizonyítja az a tény, hogy amikor legközelebb a füle hallatára Kovács Daniként mutatkoztam be, akkor utólag, nem a helyszínen! mert a gyerekem velem ellentétben nyilvánosan nem aláz, mondta, hogy mennyire örült neki.
Tehát tényleg kell valami megoldás, ha azt akarom, hogy a gyerek is örüljön és nekem se kelljen a publikációs listámat újrakezdenem.
És akkor jött szikra: Kovács Szabó Daninak fogom átneveztetni magamat.
Igaz, hogy a nem álneveim két eléggé ritka vezetéknév, de nem baj. Kötőjel nélkül meglesznek egymással.
És a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt.
VOLNA.
Ha nem jövök rá, hogy az új nevem monogramja így WC-SK lett.
Amit, ítéljetek el kedves olvasóim, de nem tudok felvállalni.
És így a névváltoztatási projekt ismét leállt…
2010. augusztus 23., hétfő
Invito, olló!
Fél órája üvöltözik ZK, hogy hol az olló. Hogy keressem meg. Hogy hozzam oda neki. Hogy „abban a zacskóban van, tudod, Mamika”.
Ez megy hónapok óta. Keressem a gyerekeknek a különböző dolgokat. Ollót. Ceruzát. Kártyát. MINDENT!
És pár napja arról beszélgettünk Pepével, hogy melyik Harry Potter varázslatra lenne IGAZÁN szükségünk.
Elsőként az invito varázslatot választottuk. Amelyik a kezünkbe repíti a keresett tárgyat. (A második a zsugorító varázslat volt, hogy ZK-t össze tudjuk zsugorítani, szükség esetén, hogy ne legyen olyan pokoli nehéz a cipelése. De ez most nem tartozik ide.)
És arról beszélgettünk, milyen jó lenne, mert a gyerekek csak kiabálnák, hogy „invito, olló” és már meg is lenne az olló.
Persze számomra nyilvánvaló, hogy ez a varázslat csak álom, és nem működhet.
Mert bármibe fogadom, hogy a gyerekeim nem „invito, olló”-t kiáltanának, hanem „invito, Mamika, keresd meg az ollót”-t.
És repülnöm kellene.
Szokás szerint.
Ez megy hónapok óta. Keressem a gyerekeknek a különböző dolgokat. Ollót. Ceruzát. Kártyát. MINDENT!
És pár napja arról beszélgettünk Pepével, hogy melyik Harry Potter varázslatra lenne IGAZÁN szükségünk.
Elsőként az invito varázslatot választottuk. Amelyik a kezünkbe repíti a keresett tárgyat. (A második a zsugorító varázslat volt, hogy ZK-t össze tudjuk zsugorítani, szükség esetén, hogy ne legyen olyan pokoli nehéz a cipelése. De ez most nem tartozik ide.)
És arról beszélgettünk, milyen jó lenne, mert a gyerekek csak kiabálnák, hogy „invito, olló” és már meg is lenne az olló.
Persze számomra nyilvánvaló, hogy ez a varázslat csak álom, és nem működhet.
Mert bármibe fogadom, hogy a gyerekeim nem „invito, olló”-t kiáltanának, hanem „invito, Mamika, keresd meg az ollót”-t.
És repülnöm kellene.
Szokás szerint.
2010. augusztus 19., csütörtök
Miért szoktam kiabálni a gyerekeimmel?
Első rész az ezerből.
Bakka: Bevizezhetem a hajam?
Én: Nem. Tegnap mostál hajat, ma nem kell.
Bakka: Bevizezhetem a hajam?
Én: Nem.
Bakka: Bevizezhetem a hajam?
Én: Nem.
Bakka: Bevizezhetem a hajam?
Én: Nem.
Bakka: Mamika, kérdeztem valamit! Bevizezhetem a hajamat?
Én: NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM.
Bakka: Bevizezhetem a hajam?
Én: Nem. Tegnap mostál hajat, ma nem kell.
Bakka: Bevizezhetem a hajam?
Én: Nem.
Bakka: Bevizezhetem a hajam?
Én: Nem.
Bakka: Bevizezhetem a hajam?
Én: Nem.
Bakka: Mamika, kérdeztem valamit! Bevizezhetem a hajamat?
Én: NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
