mit is kívánhatnék Neked a hatodik születésnapodra?
Hogy te mit kívántál az egyértelmű volt: egy bikinit. Erről sikerült a húgodat is meggyőznöd, így az elmúlt hetekben másról sem folyt a szó, mint a bikiniről. Meggyőződésed volt, hogy kapsz egy bikinit a születésnapodra. Mert kértél egyet. És még azt szoktad meg, hogy amit kérsz, az teljesül is. Tegnap este, amikor bevallottam Neked, hogy nem is tudom, mi az a bikini, nem tartottál a világ legviccesebb anyukájának.
Ma reggel aztán nagy volt az öröm, amikor kibontottad a csomagodat. És nem csak a bikinit kaptad meg, hanem „tudod-Mamika-olyan-lábujjközös-papucsot” is.
És délelőtt, amikor az uszodába lementünk, már pontosan tudtam, mit akarok neked hatodik születésnapodra kívánni: Azt hogy életed végéig érezd magad olyan jól egy szál bikiniben, mint ezen a születésnapodon. És ezt komolyan kívánom neked. Főleg annak fényében, hogy a héten bejelentetted, néhány napot fogyókúrázni fogsz, mert ezentúl jobban akarsz figyelni az egészségedre. Szerencsére aztán gyorsan elfelejtetted ezt az ötletedet.
Boldog születésnapot!
És tényleg jó ötlet volt ez a bikini dolog, mert gyönyörűnek látlak benne Téged.
Szeretlek,
Mamika
PS: Amikor először voltunk ebben a szállodában, fél éves lehettél, és a mosdóban fürdettelek. Fénykép is van róla. Köszönöm, hogy megengeded, hogy egy fotó kedvéért újra belepréseljelek abba a mosdóba! Mert különben észre sem venném, mekkorát nőttél. Mert, hogy a nyolc éveseknek való fürdőruha éppen jó rád, az nyilván nem mutatja ezt…
2010. július 25., vasárnap
2010. július 23., péntek
Off-line
lett volna a mai bejegyzés címe. De ahogy látom, nemcsak lett volna, hanem tényleg az is.
Mert holnap nyaralni megyünk. És hosszas töprengés után, úgy döntöttem, csak kibírom, ha itthon hagyom a laptopomat.
A.: Azért én elhozom az enyémet. Biztos, ami biztos.
Szóval arról írtam volna, nagy okosan, hogy miért nem fogok egy hétig errefelé járni.
De reggel, amikor felkeltünk a következő dolgokkal kellett szembesülnöm.
Dolog 1: 1 db sántítás.
Dolog 2-3: 2 db hasfájás.
Dolog 4: 1 db hányinger.
Dolog 5-6: 2 db szédülés.
Dolog 7: 1 db torokgyulladás.
Persze ebbe a listába az uramat nem kell beleszámolni, mert 1) ő hajnalban sunyi módon elment dolgozni; 2) ő az egyetlen a családunkban, aki képes diszkréten beteg lenni.
Nagyon úgy tűnik, hogy MEGINT nem én fogok csomagolni...
Mert holnap nyaralni megyünk. És hosszas töprengés után, úgy döntöttem, csak kibírom, ha itthon hagyom a laptopomat.
A.: Azért én elhozom az enyémet. Biztos, ami biztos.
Szóval arról írtam volna, nagy okosan, hogy miért nem fogok egy hétig errefelé járni.
De reggel, amikor felkeltünk a következő dolgokkal kellett szembesülnöm.
Dolog 1: 1 db sántítás.
Dolog 2-3: 2 db hasfájás.
Dolog 4: 1 db hányinger.
Dolog 5-6: 2 db szédülés.
Dolog 7: 1 db torokgyulladás.
Persze ebbe a listába az uramat nem kell beleszámolni, mert 1) ő hajnalban sunyi módon elment dolgozni; 2) ő az egyetlen a családunkban, aki képes diszkréten beteg lenni.
Nagyon úgy tűnik, hogy MEGINT nem én fogok csomagolni...
2010. július 22., csütörtök
Fogak
Érdekes érzés, amikor a gyerekek abba a korba lépnek, amikor már a saját hasonló koromból vannak emlékeim.
A fogváltás pedig már ilyen.
Ahogy visszaemlékszem a saját tapasztalataimra, két iskola létezett a mozgó fogakkal kapcsolatosan.
Voltak olyan gyerekek, a gyengék, de türelmesek, akik addig nem nyúltak a mozgó fogukhoz, amíg azt tényleg csak egy hajszál tartotta, és magától is kifordult.
És voltak a kemény, belevaló és meglehetősen türelmetlen gyerekek, mint például én is, akik ahogy érezték, hogy mozog egy foguk, ki is húzták.
Bakka az első három fogával az első csoportba tartozott. Amivel semmi gondom nem nincs, egyébként. A napokban azonban elfogyott a türelme egy újabb mozgó fogával szemben.
Bakka: Nem tudtam rendesen beleharapni a kukoricába.
Én: És Kati kihúzta neked?
Bakka: Dehogyis. Fogtam egy zsebkendőt és saját magam kihúztam.
PS: Jó, hogy pár napja a fésülködéssel dicsekedtem…
A fogváltás pedig már ilyen.
Ahogy visszaemlékszem a saját tapasztalataimra, két iskola létezett a mozgó fogakkal kapcsolatosan.
Voltak olyan gyerekek, a gyengék, de türelmesek, akik addig nem nyúltak a mozgó fogukhoz, amíg azt tényleg csak egy hajszál tartotta, és magától is kifordult.
És voltak a kemény, belevaló és meglehetősen türelmetlen gyerekek, mint például én is, akik ahogy érezték, hogy mozog egy foguk, ki is húzták.
Bakka az első három fogával az első csoportba tartozott. Amivel semmi gondom nem nincs, egyébként. A napokban azonban elfogyott a türelme egy újabb mozgó fogával szemben.
Bakka: Nem tudtam rendesen beleharapni a kukoricába.
Én: És Kati kihúzta neked?
Bakka: Dehogyis. Fogtam egy zsebkendőt és saját magam kihúztam.
PS: Jó, hogy pár napja a fésülködéssel dicsekedtem…
2010. július 21., szerda
Eddig bírtam...
Eddig visszatartottam magamat és nem idéztem Pepe naplójából. De most ennek vége.
Íme a mai bejegyzés.
2010. 7. 21. Szerda
Tanulság
A tanulságot tanuld meg.
Nincs jobl dolog mint esöbe a tocsákba ugrálni.
Gabiékkal voltunk fagyizni.
***
És, ha már Gabit említettük, rá is térnék, hogy miért irigylem Gabit.
Mert amikor a pocsolyákban ugrálnak a gyerekek és a sáros vízzel játszanak az ömlő esőben, akkor ő nyugodt marad. Hadd játszanak!, mondja.
Mondjuk könnyen beszél, mert az ő gyerekei illedelmesen állnak a járda szélén, csak az enyémek tombolnak…
Íme a mai bejegyzés.
2010. 7. 21. Szerda
Tanulság
A tanulságot tanuld meg.
Nincs jobl dolog mint esöbe a tocsákba ugrálni.
Gabiékkal voltunk fagyizni.
***
És, ha már Gabit említettük, rá is térnék, hogy miért irigylem Gabit.
Mert amikor a pocsolyákban ugrálnak a gyerekek és a sáros vízzel játszanak az ömlő esőben, akkor ő nyugodt marad. Hadd játszanak!, mondja.
Mondjuk könnyen beszél, mert az ő gyerekei illedelmesen állnak a járda szélén, csak az enyémek tombolnak…
2010. július 20., kedd
Ki legyen az első?
A nyár nagy részét együtt töltöm a gyerekeimmel. Mert nem hisznek a táborokban. Igazából nem bánom, mert tudom, hogy a nyarak, amit a gyerekeim velem akarnak tölteni, meg vannak számlálva. És ez a szám nem nagyon nagy.
Mindenfélét csinálunk együtt. De főleg azon vitatkozunk, hogy mikor ki legyen az első. Nyilván minden családban máshogy van, az én tapasztalataim szerint az jár a legkevesebb sírással-rívással, ha hatalmi szóval döntöm el a vitát. De még így is, sokszor beleszaladunk parttalan szócsatákba.
Tegnap orvoshoz készültünk. Nem, senki sem beteg, csak új gyerekorvost választottunk és gondoltuk egy füst alatt megmutatunk neki néhány részletet a gyerekekből. A vita arról szólt, hogy ki legyen az első az orvosi vizsgálatnál.
Íme az érvek:
ZK: Én járok dokihoz. [De ez most nem az a doki, ZK!]
Bakka: Én sosem voltam még első semmiben. [Ez nagyjából igaz, és retrospektív mondhatom, hogy tegnap az orvosnál sem ő jött először.]
Pepe: Én leszek az első, mert nekem van a legsúlyosabb bajom. Fütyifelvonulásom van. [Az aggódó olvasókat megnyugtatom, hogy Pepének NINCS fütyifelvonulása.]
Nos, ki volt az első?
Nem árulom el. Csak annyit mondok, hogy hipochonder pasikkal nem lehet mit kezdeni…
Mindenfélét csinálunk együtt. De főleg azon vitatkozunk, hogy mikor ki legyen az első. Nyilván minden családban máshogy van, az én tapasztalataim szerint az jár a legkevesebb sírással-rívással, ha hatalmi szóval döntöm el a vitát. De még így is, sokszor beleszaladunk parttalan szócsatákba.
Tegnap orvoshoz készültünk. Nem, senki sem beteg, csak új gyerekorvost választottunk és gondoltuk egy füst alatt megmutatunk neki néhány részletet a gyerekekből. A vita arról szólt, hogy ki legyen az első az orvosi vizsgálatnál.
Íme az érvek:
ZK: Én járok dokihoz. [De ez most nem az a doki, ZK!]
Bakka: Én sosem voltam még első semmiben. [Ez nagyjából igaz, és retrospektív mondhatom, hogy tegnap az orvosnál sem ő jött először.]
Pepe: Én leszek az első, mert nekem van a legsúlyosabb bajom. Fütyifelvonulásom van. [Az aggódó olvasókat megnyugtatom, hogy Pepének NINCS fütyifelvonulása.]
Nos, ki volt az első?
Nem árulom el. Csak annyit mondok, hogy hipochonder pasikkal nem lehet mit kezdeni…
2010. július 19., hétfő
Eddig jól állunk. Legalábbis azt hiszem.
Már nem is tudom, hogy kanyarodtunk ide, de néhány napja a strandon megkérdeztem a 4 és fél évest az alábbi témáról.
Én: És ZK, te hány csúnya szót tudsz?
ZK: Kettőt.
Én: Mik azok?
ZK: Seggfej és kurva.
Aztán kellett egy kicsit ordibálni Pepével, aki vállalkozni akart, hogy tanítson még néhányat a húgának...
Én: És ZK, te hány csúnya szót tudsz?
ZK: Kettőt.
Én: Mik azok?
ZK: Seggfej és kurva.
Aztán kellett egy kicsit ordibálni Pepével, aki vállalkozni akart, hogy tanítson még néhányat a húgának...
2010. július 16., péntek
Pepe ír
Tavaly nyár azzal telt, jó csak többek között, hogy Pepével gyakoroltam az olvasást. Borzalmas volt. Nyaggattam, ő ellenkezett. Hisztiztem, ő ellenkezett. Kérleltem, ő ellenkezett. Fenyegetőztem, ő alkudozni kezdett.
Persze, amikor szeptemberben az első olvasás dolgozata csillagos ötös lett, akkor örömtáncot járt. Jó azért, mert megígértem neki, hogy ötös dolgozat után elhagyhatjuk a napi negyed óra gyakorlást. Mert negyed óra gyakorlásért ment az egynyári hiszti.
Idén nyárra az írás jutott. Mivel az olvasás esetében akkor sikerült áttörnöm, amikor pénzt ígértem neki egy-egy kiolvasott könyvért (már nem kap érte pénzt; és sietnem kell a fiamhoz ma délután, hogy még elkapjuk a könyvtáros nénit zárás előtt, mert, és most idézem Pepét, „nem maradhatok könyv nélkül a hétvégére, Mamika, ÉS AZ ÚSZODÁSAT MÁR KIOLVASTAM”), úgy gondoltam, az írás esetében nem szarakodom, magasról indítok, annak ellenére, hogy idén nem kapott hisztérikus rohamot a fiam, amikor mondtam neki, hogy minden nap kell írnia a naplójába hét sort, amit hetente egy sorral növelünk. (Azért hét sort, mert tizet akartam eredetileg naponta, de alkudozni kezdtünk. De azt hiszem, a heti plusz egy sorral nem jöttem ki rosszul a buliból…) Úgy tűnik, tudja a fiam, hogy az írás fontos. Pedig még a sulykolást el sem kezdtem.
Keresztlányom: Nekem rajzból lett a legrosszabb a jegyem.
Pepe: Jó neked.
Keresztlányom: Miért?
Pepe: Mert nekem írásból. És az írás mindenhová kell, a rajz meg nem. Milyen szakmát kaphatok írás nélkül?
Hol is tartottam? Ja igen, a magas indításnál.
Én: Pepe adok neked 10000 forintot, ha egy oldalt leírsz hibátlanul.
Pepe: Á, Mamika, az nekem úgy sem sikerülne.
És a fiam legnagyobb megdöbbenésemre nem vette fel a kesztyűt. Megint őt idézem: „Mert már romokban az önbizalmam, Mamika.”
Pár napra rá.
Keresztlányom: Képzeld, Pepe, ha hatodikban kitűnő leszek, kapok majd egy lovat. [Ellenőrizetlen info egy elsős kislánytól.]
Pepe:Nem túlzás ez egy kicsit?
Lányaim: NEM. NEM. JAJ, DE JÓ.
Pepe: Én inkább egy macskát kérnék.
Mellékszál, de teljesen. A napokban hallom, hogy a gyerekeim tanácskoznak, mit is kérjenek a Jézuskától idén. A konszenzus az volt, hogy tavaly a macska nem jött be, idén kutyával fognak próbálkozni… Mellékszál vége.
Majd kis gondolkozás után Pepe rájött, hogy a lóért vissza kell vágni valamivel.
Pepe: Én pedig kapok 10000 forintot, ha egy oldalt leírok hibátlanul.
Keresztlányom [aki dicséretes ötös írásból]: Nem túlzás ez egy kicsit, Pepe?
Ezen Pepe elgondolkozhatott, mert módosította a tervét: Most még nem ír le egy oldalt hibátlanul, de edzeni fog rá.
Így hát edzünk.
Hogy Pepét lelkileg segítsem a hegymeneti csatában, magyarázni szoktam neki, hogy a helyesírás egy változó rendszer.
Meg is mutattam neki Kemény Zsigmond regényét, ahol a kettős mássalhangzókat még máshogy duplázták, mint ma.
Aztán megmutattam az összes helyesírási és elválasztási hibát Gergő és az álomfogó című könyvben. (Mondjuk valaki átolvashatta volna, mielőtt kiadják.) (Pepe megjegyzése: Ez az író vagy agyatlan vagy nem járt második osztályba.)
És Pepe hiszti nélkül gyakorol. És keresett 100 forintot, mert le tudta írni hiba nélkül az erős szót. És most a könnyű-vel és veszélyes-sel próbálkozik, mert azok is érnek egy-egy százast.
És közben persze magáévá tette azt az ideát, hogy a helyesírás egy változó rendszer. És elkezdődtek a viták, aminek eredményeképpen napok óta nem tudjuk családilag meggyőzni Pepét, hogy a kisebb-et egy s-sel és két b-vel írjuk.
Pepe: Nem, Mamika, egy s és egy b.
Én: Dehogyis.
Pepe: De igen. A legújabb helyesírási szabályzat szerint így tanultuk…
És így most én leteszem a nagyesküt, hogy ez az utolsó gyakorlós nyarunk. A harmadik osztály tananyagának egyetlen eleméért sem leszek hajlandó fizetni…
Persze, amikor szeptemberben az első olvasás dolgozata csillagos ötös lett, akkor örömtáncot járt. Jó azért, mert megígértem neki, hogy ötös dolgozat után elhagyhatjuk a napi negyed óra gyakorlást. Mert negyed óra gyakorlásért ment az egynyári hiszti.
Idén nyárra az írás jutott. Mivel az olvasás esetében akkor sikerült áttörnöm, amikor pénzt ígértem neki egy-egy kiolvasott könyvért (már nem kap érte pénzt; és sietnem kell a fiamhoz ma délután, hogy még elkapjuk a könyvtáros nénit zárás előtt, mert, és most idézem Pepét, „nem maradhatok könyv nélkül a hétvégére, Mamika, ÉS AZ ÚSZODÁSAT MÁR KIOLVASTAM”), úgy gondoltam, az írás esetében nem szarakodom, magasról indítok, annak ellenére, hogy idén nem kapott hisztérikus rohamot a fiam, amikor mondtam neki, hogy minden nap kell írnia a naplójába hét sort, amit hetente egy sorral növelünk. (Azért hét sort, mert tizet akartam eredetileg naponta, de alkudozni kezdtünk. De azt hiszem, a heti plusz egy sorral nem jöttem ki rosszul a buliból…) Úgy tűnik, tudja a fiam, hogy az írás fontos. Pedig még a sulykolást el sem kezdtem.
Keresztlányom: Nekem rajzból lett a legrosszabb a jegyem.
Pepe: Jó neked.
Keresztlányom: Miért?
Pepe: Mert nekem írásból. És az írás mindenhová kell, a rajz meg nem. Milyen szakmát kaphatok írás nélkül?
Hol is tartottam? Ja igen, a magas indításnál.
Én: Pepe adok neked 10000 forintot, ha egy oldalt leírsz hibátlanul.
Pepe: Á, Mamika, az nekem úgy sem sikerülne.
És a fiam legnagyobb megdöbbenésemre nem vette fel a kesztyűt. Megint őt idézem: „Mert már romokban az önbizalmam, Mamika.”
Pár napra rá.
Keresztlányom: Képzeld, Pepe, ha hatodikban kitűnő leszek, kapok majd egy lovat. [Ellenőrizetlen info egy elsős kislánytól.]
Pepe:Nem túlzás ez egy kicsit?
Lányaim: NEM. NEM. JAJ, DE JÓ.
Pepe: Én inkább egy macskát kérnék.
Mellékszál, de teljesen. A napokban hallom, hogy a gyerekeim tanácskoznak, mit is kérjenek a Jézuskától idén. A konszenzus az volt, hogy tavaly a macska nem jött be, idén kutyával fognak próbálkozni… Mellékszál vége.
Majd kis gondolkozás után Pepe rájött, hogy a lóért vissza kell vágni valamivel.
Pepe: Én pedig kapok 10000 forintot, ha egy oldalt leírok hibátlanul.
Keresztlányom [aki dicséretes ötös írásból]: Nem túlzás ez egy kicsit, Pepe?
Ezen Pepe elgondolkozhatott, mert módosította a tervét: Most még nem ír le egy oldalt hibátlanul, de edzeni fog rá.
Így hát edzünk.
Hogy Pepét lelkileg segítsem a hegymeneti csatában, magyarázni szoktam neki, hogy a helyesírás egy változó rendszer.
Meg is mutattam neki Kemény Zsigmond regényét, ahol a kettős mássalhangzókat még máshogy duplázták, mint ma.
Aztán megmutattam az összes helyesírási és elválasztási hibát Gergő és az álomfogó című könyvben. (Mondjuk valaki átolvashatta volna, mielőtt kiadják.) (Pepe megjegyzése: Ez az író vagy agyatlan vagy nem járt második osztályba.)
És Pepe hiszti nélkül gyakorol. És keresett 100 forintot, mert le tudta írni hiba nélkül az erős szót. És most a könnyű-vel és veszélyes-sel próbálkozik, mert azok is érnek egy-egy százast.
És közben persze magáévá tette azt az ideát, hogy a helyesírás egy változó rendszer. És elkezdődtek a viták, aminek eredményeképpen napok óta nem tudjuk családilag meggyőzni Pepét, hogy a kisebb-et egy s-sel és két b-vel írjuk.
Pepe: Nem, Mamika, egy s és egy b.
Én: Dehogyis.
Pepe: De igen. A legújabb helyesírási szabályzat szerint így tanultuk…
És így most én leteszem a nagyesküt, hogy ez az utolsó gyakorlós nyarunk. A harmadik osztály tananyagának egyetlen eleméért sem leszek hajlandó fizetni…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
