Tíz szarvashiba, amit elkövettünk, miközben a gyerekünket síelni tanítjuk

1. Úgy kezdjük a sí-tanítást, hogy lifttel felvisszük a gyerekeket a hegy tetejére.

2. Leindítjuk a hegyről a kanyarodni, fékezni és megállni nem tudó gyereket.

3. Síelni tanítjuk a következő szavak ordibálásával: jobb, bal, merőleges, párhuzamos, súlypont, testsúly, terhelés, ahelyett, hogy azt mondanánk: „Látod azokat a nyuszikat a síléc elején. Igen? Úgy menj, hogy azok a nyuszik egymás felé nézzenek.”

4. Úgy adjuk rá a gyerekre a sí-szemüveget, hogy az lecsúszik. A gyerek nem lát. Azért lejön a hegyről.

5. A liftnél elmagyarázzuk, hogy kell felszállni, de a leszállásról nem ejtünk szót. A kellő pillanatban lelökjük a csákányról a mit sem sejtő gyereket. A lift kezelője szerencsére kimenti a lift alól.

6. A liftnél várakozva kirúgom a gyerek alól a léceit. Hanyatt esik. Szerencsére van rajta bukósisak. Nagyot koppan. Először sírja el magát Pepe a síelés alatt.

7. Bekenjük naptejjel a gyerek arcát, kivéve az orrát. 9-től 4-ig süt a nap. Este jövünk rá csak a hibára, amikor nem érjük, miért lángol vörösen a gyerek orra.

8. Előre síelünk, úgyis jön utánunk a gyerek felkiáltással. Szerencsére egy idegen felsegíti és a lécét is visszasegíti rá, amíg mi a hegyen felfelé próbáljuk megközelíteni a gyerekünket.

9. Ködben elveszítjük a gyerekünket. Erre nincs mentség. Szerencsére egy idő után a lejtő alján megtaláljuk.

10. Azt hittük, hogy pár évig fog tartani, amíg a gyerek annyira megtanul síelni, hogy lehagy minket a lejtőn. Ez fél nap alatt bekövetkezett. (Következmény: Lásd előző pont.)

Mindezek ellenére örömmel jelenthetem, hogy Pepe az első két nap síelést túlélte. Mi is.

Jövő héten nem leszek, …

… mert síelni megyünk!

1995 telén, amikor megismerkedtem A.-val elhatároztuk, hogy elmegyünk síelni. Ő el is ment, de engem egy társadalomtörténet szigorlat itthon tartott. Azt mondtuk, nem baj, majd jövőre. 2000-ben voltunk először közösen síelni. És most (lekopogom fán, mindkét középső ujjammal, mert elfelejtettem melyik kell, alulról-felfelé!!!) megyünk másodszor.

Úgy tűnik, hogy senki sem beteg, így, bár magam sem hiszem még, de valóban útnak indulhatunk holnap. Mivel az utóbbi két hónapban három utat is le kellett mondanunk mindenféle betegség miatt, azon az apróságon is könnyedén túlteszem magam, hogy nemcsak nem tudok síelni, de nem is igazán szeretek hideg, havas hegyen tenni-venni. A jó oldalára koncentrálok a dolognak: utazunk!

Ez jó, mert kicsit tudunk pihenni, bár az egyik gyereket magunkkal visszük.

Ez jó, mert Pepének a betegsége után biztos jót fog tenni a hegyi levegő, és remélem, a síelés azt fogja jelenteni, hogy legalább napi 12 órát fog aludni.

Három gyerek után eggyel utazni meg se kottyan, bár a lányok itthon hagyása azt jelenti, hogy fél nap után már sírunk sírok utánuk... Mindenesetre, hogy ZK az utóbbi időben kullanccsá képezte át magát, őszintén szólva, jól fog esni egy kis távolság. Kb. úgy 54 másodpercig...

Mindenesetre: nincs nyavalygás, pihenésre fel!

PS: A három napra három könyvet viszek magammal, arra az esetre, ha már az első kanyarban kitörném a lábam. Ezt. Ezt. És ezt. Remélem elég lesz, és nem kell német nyelvű kórházi magazinokra fanyalodnom...

Néhány tanács államvizsgázóknak

Tudom, hogy nem kért senki tanácsot tőlem, de azért összefoglalom a tapasztalataimat… (És tudom, hogy kellene egy hasonló lista „néhány tanács államvizsgáztatóknak” címmel is…

1. Ha az államvizsga része a szakdolgozatod védése is, akkor praktikus vizsga előtt a dolgozatodat átolvasnod. Nem fogja magát jól kivenni, ha azt mondod, hogy nem emlékszem, hogy erről vagy arról a témáról írtam-e.
2. Ha a bíráló kérdéseket is csatolt a bírálatához, akkor nagy a valószínűsége, hogy azokat a kérdéseket fel is fogja tenni neked a vizsgán. Valami választ ki kellene gondolnod rájuk.
3. Ha X. Y. egyik regényéről írtad a szakdolgozatodat, akkor biztos, hogy meg fognak kérdezni, hogy az író melyik más műveit ismered. Sose, ismétlen sose valld be, hogy egyiket sem. Vizsga előtt nézd meg, hogy a wikipedia mit ír a szóba jöhető könyvekről és magabiztosan sorold fel a címeket, de nehogy azt mondd, hogy „bár nem olvastam, de tudok róluk beszélni, beszéljek?”! Ha végképp nem tudsz a regénnyel kapcsolatos kérdésre válaszolni, mondd azt, hogy, nagyon régen olvastad, nem emlékszel pontosan.
4. A szaktárgyi vizsgához az előre megadott tételek közül kell húznod. Se ezen a tényen, se a kihúzott tétel címén ne lepődj meg.
5. Jól gondold meg, hogy visszaadsz-e egy tételt, mert kínos lesz, ha a második húzás még rosszabbnak tűnik, mint az első tétel, és ezért a korábbit vissza kell kérned.
6. Azoknál a tételcímeknél, ahol egy költő a téma, biztos, hogy meg fogják kérdezni, hogy melyik versét olvastad. Tudom, hogy ha az ember izgul, bizonyos agyterületeihez nehezebben tud hozzáférni, de öt év angol szak után nagyon kínos, ha egyetlen Shelley vers sem jut eszedbe. (Segítek: Ode to the West Wind egy elég híres verse.)
7. A folyamatos beszéd mindig jó taktika, pláne, ha a témánál maradsz. Nagyon másról nem érdemes beszélni.
8. Ha a vizsgáztató kijavít, sose mondd, hogy nincs igaza, pláne akkor ne, ha valójában igaz van, és te emlékszel rosszul.
9. Sose mondd előre, hogy ez-vagy-az az elmélet három részből áll, amelyek a következők… mert kínos, ha a harmadik dolog nem jut eszedbe.
10. Ha semmi sem jut eszedbe, akkor is próbálj valamit mondani, mert különben nem fogsz tudni átmenni a vizsgán!

Helyzetjelentés I.

Hosszú tanakodás után A. elfogadott egy új állást. Szakmai kihívás, érdekes feladat, és a többi „maszlag”, egyetlen hátránnyal: sokat kell utaznia. (Bár a nagynéném ezt, na végre megjött a férjed esze és talált magának egy ilyen állást, felkiáltással fogadta a hírt…) Nyilván, hogy kinek mi a sok utazás az változó, de a munkaidő 40 százaléka soknak tűnik, még akkor is, ha eddig is utazott A. vagy 20 százalékot. Mindenesetre én biztattam, hogy majd tartom a frontot itthon. Ezen mindenki röhög aki ismer, de nem értem miért.

Ma reggel elutazott A.. Az első útja egy laza 4 napos csehországi kiküldetés. Semmiség. Tartom a frontot. Hogyan?

1. Tegnap egyedül tankoltam! (Értsd: Behajtottam a benzinkúthoz, odaadtam egy kedves fiatalembernek a slusszkulcsomat, majd a boltban a lányokkal megnézegettük a hercegnős újságokat, majd egy kedves lánynak átnyújtottam a férjem bankszámlájához tartozó bankkártyát. Pofon egyszerű.) Hogy mikor tankoltam utoljára önállóan? Pontosan tudom: 2005 elején, amikor A. Kínában dolgozott. De miért?

2. Este 11-kor, amikor A. csomagolni kezdett, segítőkészen megkérdeztem tőle, hogy hány inget akar magával vinni. Négyet? Egy darab nem lesz elég? Ugyanis pontosan 1 darab mosott és vasalt inge volt. Szerencsére találtam még két tisztát, de vasalatlant, így csak egyet kellett kimosnom.

3. Nyilván nagyon nehéz három gyereket egyedül, de erről per pillanat nincs szó, mert Pepe tegnap óta a nagyszülői szanatóriumban üdül. Igen, az arcüreggyulladás ráment a fülére. Rendes anyaként vittem neki tiszta ruhát. Tegnap este hazatelefonált, hogy az apjától elbúcsúzzon. Elmondta, hogy tervezett egy új repülőgépet. Remélem sikerül a terveket a NASA-nak eladnunk, és ezen meggazdagodnunk, alaposan.

4. Hogy mi van a két lánnyal? Jól vannak, ma adom le őket a másik nagymamánál. Ott lesznek csütörtök délutánig, mert ezen a héten nekem is dolgoznom kell.

Simán tartom a frontot! Bár még kellene néhány pótnagymama, hogy azt a kettőt, akiket a vérszerinti rokonság köt a gyerekeimhez (értsd: vigyázban állva várják, hogy mikor mit kell segíteni), tehermentesíteni tudjuk.

Minden érdekelt félnek, köszönök mindent.

Ahogy tudok, jövök vissza.

Vezeték nélküli egér és én...

... belátom, nem vagyunk egymásnak teremtve. Sajnálom!

A probléma ott kezdődik, hogy már azt sem tudom, hogy vezeték nélküli egér, vagy vezetéknélküli egér. Ez utóbbi megoldást aláhúzza a gépem pirossal, de nem vagyok benne biztos, hogy az a rossz.

Miután feltettem az Internet-re, hogy szeretnék egy vezeték nélküli egeret, kaptam is a névnapomra egyet. (A névnapom novemberben van, így egy idő óta már fut az alábbi történet.)

Nem vagyok egy IT szakértő, ezt tudjuk, de úgy véltem, hogy egy egér nem fog ki rajtam, csak tudom majd használni. De nem tudtam. Nem tudtam. NEM TUDTAM. Nem tudtam használni az egeremet.

A férjemnek persze nem ezt mondtam, hiszen, mint tudjuk a házasságok fele végződik válással, gondoltam dolgoznom azon, nehogy miattam csússzon el ez az arány és legyen kevesebb. Tehát megvádoltam A.-t, hogy olcsó, rossz egeret vett nekem, ami használhatatlan. Ezt a vádat tagadta, azzal védekezett, hogy egy tökéletesen jól működő középkategóriás egeret kaptam tőle. Majd elhadarta, hogy bekapcsolás előtt mindig nézzem meg, hogy az egér vevője megfelelően van-e csatlakoztatva a számítógéphez.

Rendben.

Továbbra sem működött rendesen az egér. Az elhúzódó vita során a férjem felvilágosított arról, hogy 1) eltörtem a vevőegységet, amikor melléerőltettem a pendrive-omat. 2) Nem vagyok elég türelmes a vezeték nélküli egeremhez, mert nem várom meg azt a pár másodpercet, amíg megtalálják egymást a géppel.

Az első vádat elismertem, mondjuk ez nem befolyásolta az egér működését, mert valójában nem tört el, csak elhajolt az a kis bizbasz. A második meglátást viszont jobb lett volna, ha A. megtartja magának, mert ezzel csak felingerelt. A gyerekek nem igazán értették, hogy milyen egeret szeret jobban A. mint engem, és milyen egér oldalára állt az apjuk velem szemben. És mi az Mamika, hogy ká-egér?, kérdezték. (Igen, mindig a gyerekek előtt veszekszünk. Miért?

Minden esetre tegnap miután lenyugodtam, kértem, hogy képezzen ki a vezeték nélküli egér használatára.

Megtörtént. Tehát a férjem szerint így kell használni az egeremet:

1. Kikapcsoljuk a gépet.
2. Ellenőrizzük, hogy minden résztvevő fél működő képes-e.
3. Bekapcsoljuk a gépet.
4. Miután az egér nem működik, fejünkhöz kapunk, hogy persze biztos kifogyott az elem az egérből.
5. Egérbe új elem.
6. Kikapcsoljuk a gépet.
7. Ellenőrizzük, hogy minden résztvevő fél működő képes-e.
8. Bekapcsoljuk a gépet.
9. Miután az egér nem működik, kikapcsoljuk-bekapcsoljuk az egeret.
10. Megrázzuk az egeret.
11. Ellenőrizzük a vevőegységet.
12. Megrázzuk az egeret.
13. Az egér nem működik továbbra sem.
14. A vevő egység felett nyomkodjuk az egér különböző gombjait, amik továbbra sem működnek.

Több heti vita után tehát végre megszületett a konszenzus: a vadonatúj vezeték nélküli egér nem működik. 21. század ide, 21. század oda, belenyugszom, hogy az egeremet és a gépemet egy kis zsinórocska köti össze.

Nincs több mondanivaló mára, Internet, köszönöm, hogy meghallgattál! Jól esett!

Mi történik, ha Bakkát egyedül hagyjuk alvásidőben?

Csütörtökön Dédinél ebédeltünk. A lányokat előre megetettük, hogy ne zavarjanak aztán az ebéd közben. Bakka meg is evett mindent és ment ZK-val játszani. Innen elvesztettem a fonalat, mert arra kellett koncentrálnom, hogy minél több rántott csirkét tömjek magamba. Egy idő múlva aztán ZK visszatért az asztalhoz. Bakka nem. Mert ő elaludt a TV alatt. Milyen jó, hogy mindenhová visszük a bakkát, így legalább meg tudott ágyazni magának...

PS: Elég feszült itthon a hangulat, így nem mertem leszúrni a férjemet, hogy milyen rossz képet csinál az új telefonom. Bocs!

Mi történik, ha ZK-t egyedül hagyjuk néhány tubus temperával?

Ez: