2012. május 16., szerda

A tover bridzs

Pepe: Tudom már hogy leszek ötös angolból.
Én: Tényleg? És hogy?
Pepe: Szerinted?
Én: Öööö megtanulod az új szavakat?
Pepe: Nem.
Én: Együtt tanulunk a dolgozatra?
Pepe: Nem.
Én: Megveszem a tankönyvetek tanári kötetét és előre kinézzük belőle a dolgozatot?
Pepe: Nem!
Én: Nem??? Akkor nem tudom. Hogyan?
Pepe: Szorgalmi feladatokat fogok csinálni!
Én [kicsit aggódva]: Hurrá! Nagyon jó!

Aggódtam, mert csak két dolog van, amit az iskolával kapcsolatban a gyerekek lelkére kötöttem. 1) Minden körülmény között tisztelettel bánjanak a tanáraikkal*. 2) Szorgalomból csak ötösük lehet.** Azt, hogy a szülő nem segíthet a házi feladatban, azt nem.

De vissza a párbeszédhez:

Én [kicsit aggódva]: Hurrá! Nagyon jó!
Pepe: Segítesz?
Én: Persze. Miben?

Végül is aztán mégsem volt nehéz a helyzet. Nemcsak azért meg kirázok egy „poverpojnyt” (Pepe) előadást a kisujjamból, hanem azért is, mert Pepe már ki is találta, mit akar csinálni.

Pepe: A tover bridzsről fogok kiselőadást tartani.
Én: Angolul?
Pepe: Igen.

Gyorsan átfutottam, mit is tanultak idén angolból, és rájöttem, nem lehetetlen a feladat. Így a nyelvi hiányosságok [Pepe a tanult dolgokat egyáltalán nem tudta alkalmazni. Mondjuk a szavakra sem emlékezett, pedig szódolgozat volt néhány az év során…] csak a kisebbik problémát jelentették, a nagyobbik az volt, hogy a gyereknek csak halvány fogalma volt mi is az a poverponty.

Vasárnap estére megfeszített munkával össze is rakott pár slide-ot, de persze rögtön beleesett a nyelvtanulók gyakori hibájába, hogy nem azt mondta, amit tudott, hanem azt, amit gondolt és akart. Így egy laza múlt idejű passzív szerkezettel gondolta kezdeni az előadását. MERT NYILVÁNVALÓ, HOGY A HÍD TERVEZŐIVEL KELL KEZDENI.

Aztán persze alább adta. És maradtunk olyan egyszerű dolgoknál, hogy hol van a híd, meg hány éves, meg milyen színű.
Mivel, ahogy arra már fent utaltam, azt nem kötöttem a gyerekek orrára, hogy ne engedjék soha meg, hogy szüleik csinálják meg a házi feladatot***, Pepe által összegereblyézett dolgokból tényleg csak pár pillanat volt, míg megcsináltam az előadást.

Pepe: Hű, de ügyes vagy, Mamika. Látom, nem először csinálsz ilyet.
Én: Én? Hogy nem először? Ebből élek, Pepe!

Persze aztán izgatottam vártam, mit fog a tanár szólni hozzá. Hogy megdicsér-e?

Hát, nem dicsért meg, csak egy jót lökött oda…

* Saját tapasztalatból tudom, mennyire jól esik ez a tanárnak.
** Motivációkutatóként mi mást mondhatnék?
*** Igen, van, hogy megcsináljuk. Sőt múltkor amikor rohantunk, és Bakka sokat szöszölt a leckéjével, az olvasás feladatát gyorsan kiadtam Pepének…

2012. május 2., szerda

Eljött az én időm?

Az ovis szülőnapi-ünnepség miatt kicsit feszült a helyzet itthon. A. nem tudja olyan egyszerűen megoldani, hogy kedd este 5-kor itthon legyen. De szerencsére egy kisebb hisztivel meg tudtam győzni: Idén az apukák is mondanak verset a gyereküknek, csak nem hiányozhat róla! Aztán tegnap jött a hír, hogy lehet, hogy nem is kedden lesz az ünnepség, hanem csütörtökön. Na erre már végképp kibukott a férjem, akinek repülőjegyet, szállodai szobát, megbeszélések sorozatát kell a héten igazítani az ünnepséghez. Hogy konstruktív legyek, megint összevesztem vele.

Én: Tök fontos nekem és ZK-nak is.
A. [emelt hangon]: MEGMONDTAM, HOGY OTT LESZEK. ELSŐ SZÁMÚ FELADAT A JÖVŐ HÉTRE.
Én: Jó, jó. Rendben van. Szeretlek. Imádlak. Sosem hagynálak el, tudod csak Bruce Willis* miatt.
A.: Akkor most kellene valamit csinálnod, mert most van Magyarországon.
Én: IGEN TUDOM. DE MIT???

DE MIT???

* Benne van a nem létező házassági szerződésünkben, hogy Bruce Willis miatt elhagyhatom a férjemet és a gyerekeimet. Bár lehet, hogy lekéstem róla, most, hogy Lucia a szomszédja lesz…
PS: És akkor még nem is tudta, hogy lehet, hogy a csütörtök péntek lesz.
PPS: Azt, hogy megtanulta-e a versét, még nem mertem megkérdezni.

2012. április 10., kedd

A bejegyzés, amelyben úgy teszek, mintha még blogolnék…

Három jó hírünk van mára:

1. ZK-t felvették az iskolába. 1.b-s lesz, mint idén a nővére. Sajnos a legjobb barátnőjéről és a férjéről* még nincs hír.
2. ZK hivatalosan is átlépte a hathónapos gyógyszermentes időszakot, így, ha vissza is a jön a JIA, akkor már új betegségként kell kezelni.
3. ZK cisztája eltűnőben van. Nagyon kell keresni a térdében, ha érezni akarjuk, ami szintén klassz változás a hatalmas púphoz képest, ami még pár hete ott éktelenkedett a lábán.

* ZK férje, nem a barátnőé. És tudom, hogy még kicsi, hogy TÉNYLEG férjhez menjen, de én már összeboronáltam őket.

2012. március 21., szerda

Pepe 10 éves lesz hamarosan

Ő már szerintem az órákat számolja. Mi meg azon tűnődünk, mi is lehetne számára a legmegfelelőbb ajándék.

Pár hónapja Pepének új órát illesztett az órarendbe: számítástechnikát. Ennek eredményeképpen elkezdett érdeklődni a számítógépek iránt.

És elkezdett bóklászni az interneten is. Nem szóltam még neki, hogy vissza tudjuk nézni, hogy miket nézeget az információs szuperstrádán, mert elég egyértelmű a dolog.

Számítástechnika órára való készül ürügyén ugyanis plants vs. zombies játékot játszik. Órákon át.

Aztán hétvégén az okos-telefonomon is keresgélt dolgokat.

Vajon mi lehet az? Tegnap reggel a google history-m így nézett ki:

people
facebook
maggie mason
helikopter kamerával
helikopter
helikopteres játékok
kamerás helikopter
kamerás helikopter 31990 forintert
blogspot
pályi andrás

Egyrészt megnyugodtam, hogy egyelőre nem pucér néniket nézeget. Másrészt, meg azt hiszem arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy mit is szeretne a gyerek születésnapjára...

2012. március 14., szerda

Itt az ideje, hogy a szerda délután már hétvége legyen…

Én: És mi volt az ünnepségen?
Bakka: A hatodikosok csinálták.
Én: Miről szólt?
Bakka: Hát egy hatodikos fiú volt az apuka, egy hatodikos lány az anyuka. Volt egy gyerekük. Nem igazi. Csak egy plüss. És akkor az apukának el kellett mennie a csatába. És két osztálytársam elsírta magát, mert lehet, hogy az apuka [itt Bakka jelzi a levegőben az idézőjeleket] meg fog halni a csatába'. És akkor jött az apuka apukája. Nem az eredeti apuka, hanem annak az apukája. És két tábor volt. És az egyik táborba átment egy küldött. [Itt Bakka megáll a mesélésben.]
Én: És?
Bakka: Utána már csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn.
Én: Tessék?
Bakka: Se kép se hang. Csak arra emlékszem, hogy megyek fel a lépcsőn.

Úgy tűnik a lányom elaludhatott az ünnepség alatt.

Mondjuk jobb, mintha sírt volna…

2012. március 13., kedd

Nőnek a gyerekek…

Csomó minden miatt nagyon jó, hogy nőnek a gyerekek.

Mert tudják már magukat szórakoztatni:

Szombat este, amikor már megnéztünk a férjemmel a hálószobánkba zárkózva jó csomó Modern Family részt, két Mad Men részt és a Die Hard 4. részét is:

Én: Szerinted rendben vannak a gyerekek?
Férjem: Kaptak reggelit, ebédet ÉS VACSORÁT is. Nagy bajuk nem lehet.

Nem is volt, de hogy mit csináltak, azt nem tudjuk…

***

De az is lehet, hogy junkiek lesznek!

Tegnap este, amikor Bakka nem érezte jól magát, elég volt annyit mondanom neki, hogy vegyen ki egy gyógyszert a gyógyszeres dobozból. Aztán persze eszembe jutott, hogy bár Bakka nagyon ügyesen olvas, de azért jobb, ha utána küldtem Pepét, segítsen a gyógyszer nevét elolvasni. A gyógyszer hatására Bakka két perc alatt jobban lett. Pepe viszont rosszabbul. Neki is kell gyógyszer.

***

De már önállóak!

És amikor ZK éjszaka hányt, akkor fel sem keltem. Csak kikiabáltam neki, hogy mosson fogat.

És tök büszke voltam, mert visszakiabált, hogy minden rendben a WC-be hányt.

És akkor visszakiabáltam, hogy húzza le a WC-t ÉS mosson fogat.

És aludtam tovább.

Aztán reggel amikor szemüveg nélkül kibotorkáltam a fürdőszobába és ráültem a WC-re, akkor már tudtam, hogy a lehúzás mellé azt is kiabálnom kellett volna, hogy az ülőkét is törölje le.

Mert reggelre már rászáradtad.

2012. március 7., szerda

A következő dolgok miatt aggódom aktívan…

Aktívan, azt jelenti, hogy nincs a napnak órája, hogy ne gondolnék az adott problémára.

1. Jön a Gyámügy és/vagy a Gyerekjóléti Szolgálat. Az optimista férjem szerint ez csak üres fenyegetőzés volt az önkormányzat részéről, de én azt mondom, ha üres is a fenyegetőzés, akkor is jogos alapon idegeskedem emiatt. Illetve, ha tényleg csak üresen fenyegetőztek, akkor szólhatnának, mikortól sztornó a dolog.

2. ZK beiskolázása. A tavalyi Bakkával kapcsolatos fiaskó után, rákészültünk a dologra. Minket nem érhet meglepetés. A beiratkozás még hetekkel arrébb van, de a cirkusz már február közepe óta zajlik. Lásd például előző pont. Vagy az a tény, hogy még nincs is beiratkozás, de már a második tanító nénit kapjuk. Néhány óráig azt gondoltam, meg tudom oldani, hogy a három gyerek két iskolába járjon, annak ellenére, hogy A. külföldön dolgozik. Tudok én egyszerre két helyen is lenni. Nem gond. De aztán lebeszéltem magamat erről a megoldásról. Marad a B-terv. Utolsó vérig tartó küzdelem. Mondjuk remélem, nem mi fogunk vérezni…

3. A habilitációm. Jött egy levél az egyetemről, hogy harmadik bírálót jelöltek ki. Nos, tudjuk, mit jelent a harmadik bíráló: Az egyik korábbi elkaszálta a munkámat. Időközben kiderült, hogy csak az adminisztrátor akarhatja a halálomat, mert a kétértelmű fogalmazás azt takarja, hogy az egyik bíráló nem vállalta a feladatot. Újabb izgalom: Nagy baj, ha az új bíráló cikkeinek a címét sem értem?! Miről fogunk beszélgetni???

4. Jön a tavasz. Miért ok ez aggodalomra? Mert beindultak a hangos szomszédok. Főleg egy család van, akiket láthatatlanul is utálok. Mondjuk a hangjukat ismerem, mert este 8-tól 11-ig a kertben üvöltöznek. A terv? Hát nem is tudom. Bombát dobok a házukra? Vagy kiküldöm este a saját gyerekeimet a kertbe játszani?

5. Tanulmánykötet. Beleegyeztem, hogy társulok egy Szingapúrban élő kutatóval, hogy szerkesztünk együtt egy kötetet. Csak azért egyeztem bele, mert már régóta szeretnék elutazni Szingapúrba. De a kötetet nem fogom tudni megcsinálni. Visszamondani már nem lehet. Izgulni viszont teljesen hasztalan tökéletesen jól lehet emiatt is.

6. Ki lesz Pepe új osztályfőnöke? Melyik osztálytársai maradnak? Sokan mennek el? Az összes jó tanuló? MI LESZ A FIAM JÖVŐJÉVEL?

7. Pepe elsőáldozása. Tavaly egy utazás miatt lecsúsztunk a dologról, idén mindenképpen mennénk. Gond? Nem találom a gyerek misenaplóját. Amit a pap bácsinak le kell majd adni. Mondjuk az igazi probléma nem az, hogy nem találom a misenaplót, hanem az, hogy nem vezetjük. Mondjuk még ez sem lenne baj, csak a múlt héten váratlanul elkapott a hittant tanító néni az iskolában. Nem voltam felkészülve mentálisan a találkozásra és, nos, erre nem vagyok büszke, de hirtelen nem jutott eszembe más, mint hogy azt hazudjam, hogy meg van a misenapló és nemcsak megvan, hanem minden rendben is van vele… Az már biztos, hogy én a pokol tüzén fogok megégni, de a gyerekemet még megmenteném…

8. Tegnap előtt ZK véletlenül kirúgta a derekamat. Én feküdtem, a gyerek ugrott. És úgy tűnik, hogy az egyébként sem túl stabil porckorongom is mozdult. Azóta nemcsak lehajolni nem tudok, de ma reggel zoknit és cipőt venni sem sikerült rendesen. Már mindenféle gyógyszert összeettem, de mozogni még mindig csak nagyon nehezen tudok. Bár percileg ez izgat a legkevésbé. Lásd fentieket…