Mikulás-kupa volt decemberben a helyi uszodában. Pepe három számban lett tökéletesen utolsó. Már azt sem mondhatom, hogy elegánsan fuldoklik úszás helyett. Csak fuldoklik. Bakka viszont fél tucat magán-úszásóra hatására gyönyörűen úszik. Nagyon jó helyezést ért volna el 25 méteres hátúszásban, ha félpályánál nem állt volna le és nézett volna körül, mennyi van még hátra. Egyébként az edzője ragaszkodott hozzá, hogy induljon a versenyen. Mert hogy az edzésen olyan kényelmes szokott lenni Bakka. És kíváncsi volt rá, hogy versenyhelyzetre hogyan reagál. Nos, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a versenyhelyzetre IS kényelmesen reagál a lányom.
Ezt az egészet meg azért írtam le, hogy elmondhassam Pepe heti edzésprogramjába változása állt be, mert őt is elküldtem Bakkával úszni. Ennek eredményeképpen viszont Pepe szerdánként itthon készíti el a házi feladatát. Így múlt szerdán láttam, hogy pecázós feladatok segítségével kezdték gyűrni a kombinatorikát.
Hű, mondom, kombinatorika. A kedvencem.
Pepe két perc alatt végzett a leckével. Majd beybladezni kezdett.
Hogy nem tudjátok mi az a bayblade?
Tekintsétek magatokat szerencsésnek!
Egy kis fémvacak ez a bayblade, ami pörgetni kell és harcolni vele. A kulcs, hogy egy vacak mennyi ideig tud pörögni. Legalábbis Pepe szerint.
És ahogy játszani kezdett, én kiabáltam is: Menjél le a pincébe pörgetni, mert nagyon hangos.
Pepe nem engedelmeskedett. Szó szót követett. És kiderült, hogy a fiam nem játszik, hanem tudományos munkát végez.
Ügyesen kiszámolta, hogy a rendelkezésére álló készletből hányféleképpen tud bayblade harcosokat összerakni (3x3x2 volt a megoldása), majd mindegyiket egyesével megpörgette és a pörgési időket ügyesen feljegyezte egy kis papírra. Mert kiakarta deríteni, melyik kombináció pörög a legtovább.
Miután ellenőriztem, hogy jól kombinált-e (jól), előugrott belőle a statisztikus és felvilágosítottam a fiamat, hogy egy mérés nem mérés, legalább háromszor pörgessen vackokként. És hogy másodpercbe jegyezze fel az eredményeket. És hogy excel-be vagy spss-be rögzítsük az adatokat, hogy tudjunk t-tesztet vagy varianca-analízist készíteni.
Hogy a fiam mit csinált?
Lemenekült pörgetni a pincébe.
Úgyhogy végül is elértem, amit eredetileg akartam.
2012. január 9., hétfő
2012. január 6., péntek
Elmaradt bejegyzések
Karácsony előtti hetekben állandóan mondogattam a gyerekeknek, ha nem lesznek jók, nem fognak semmit kapni. Persze ettől egyáltalán nem viselkedtek jobban. Aztán ZK ki is fejtette: „Mamika, nekem a Jézuska még sosem okozott csalódást, szerintem idén sem fog.”
Mit mondhattam erre?
Olyat, ami nem hangzik még az én számból sem túlságosan fenyegetőnek.
***
Hogyan öljük meg a férjünket Karácsonykor? Ajándékozzunk neki görkorcsolyát!
Karácsonykor sokszor bajban vagyok, mit is kapjon az uram. Nem könnyű ajándékot venni. A munkájához nem kell semmi. A hobbijaihoz nem értek. De idén elég egyszerű volt: Kapott mozdonyos legót és görkorcsolyát. Ez utóbbit több ok is motiválta. Egyrészt az én Jézuska-levelemben volt görkorcsolya, és gondoltam, ha A.-nak is van, együtt görkorcsolyázhat a család. Milyen idilli lesz. Másrészt, fiatal korában A. nagy görkorcsolyás volt. Nagyon sokat korizott és nagyon jól. A gimibe is görkorival járt.
És igazam is lett. A görkorcsolyáknak örült a legjobban. 24-én este még nem próbálta ki, a gyerekekre kellett figyelnie, akik a havas kertben bicikliztek, de 25-én reggel pizsamában ment ki görkorizni a teraszunkra. Kicsit gyakorolt, aztán hívott, hogy nézzem meg a tudományát.
Szerintem nem az elmúlt évek száma, és nem is a felszedett kilók tömege, hanem a teraszunk burkolata okozta, hogy a második kanyarban egy hatalmasat esett. Maga az esés is nagyon félelmetes volt, tudjátok, amikor lassított felvételben látjátok az eseményeket, de a helyzetet súlyosbította, hogy esés közben a fejét beverte a betonfalba.
Elterült. Csukott szemmel feküdt, amikor fölé értem.
Én: Jól vagy?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Fel tudsz kelni?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Hívjak mentőt?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Később jobban leszel?
ÉS VÉGRE IGENT INTETT.
És így is lett. Felkászálódott. És csak pár napig fájt a feje.
De még életben van!
***
Nem sok szó esett nyulunkról. Nagyon ügyesen beilleszkedett a családunkban. És a kezdeti nehézségek után, már el is tudjuk látni élelemmel. Gyerekkori olvasmányélményeinkből „táplálkozva” próbáltunk adni neki répát, retket, zellert, de egyiket sem ette. Karácsonyra aztán kapott egy nagy fej salátát, és azt szépen megette. Úgyhogy azóta szemlátomást szépen gyarapszik. Sajnos viszont az ok, amiért a gyerekek nyulat kaptak, nem vált be. Ők simogatni, babusgatni akarják. De a nyúl ezt nem nagyon tűri. Kicsit több mint egy hónap alatt sikerült eljutnunk odáig, hogy a nyúl morog és karmol, ha a gyerekek kézbe akarják venni. Ha meg kiengedik őt, akkor nem tudják befogni. Mert az nemcsak a mesebeli nyúlra igaz, hogy gyors. És hogy cikkcakkban fut. Nagyon vicces, ahogy ugrál vagy ahogy két lábon állva kémleli mi is lehet a TV alatti dobozban. És ami még jobb, édesen a nyúl WC-be végzi a dolgát.
Egy szó, mint száz, megszerettem. Olyan okos, ahogy a könyveimet nézegeti! Az anyukám már negyedik unokájának kezeli, és amikor pakolja ki a gyerekeknek szánt ajándékokat, mindenkinek azt, amit legjobban szeret, akkor nekem szokta adni a zacskó retek levelet, mert anyukám ügyesen megfigyelte, hogy a nyuszika azt nagyon szereti.
És a nyuszikánk olyan ügyes, hogy egy mozdulattal fel tudta borítani a karácsonyfánkat. Mert ügyesen észrevette, melyik a fát tartó szerkezet kiengedő gombja. És arra ügyesen ráugrott.
Egy élmény!
Mit mondhattam erre?
Olyat, ami nem hangzik még az én számból sem túlságosan fenyegetőnek.
***
Hogyan öljük meg a férjünket Karácsonykor? Ajándékozzunk neki görkorcsolyát!
Karácsonykor sokszor bajban vagyok, mit is kapjon az uram. Nem könnyű ajándékot venni. A munkájához nem kell semmi. A hobbijaihoz nem értek. De idén elég egyszerű volt: Kapott mozdonyos legót és görkorcsolyát. Ez utóbbit több ok is motiválta. Egyrészt az én Jézuska-levelemben volt görkorcsolya, és gondoltam, ha A.-nak is van, együtt görkorcsolyázhat a család. Milyen idilli lesz. Másrészt, fiatal korában A. nagy görkorcsolyás volt. Nagyon sokat korizott és nagyon jól. A gimibe is görkorival járt.
És igazam is lett. A görkorcsolyáknak örült a legjobban. 24-én este még nem próbálta ki, a gyerekekre kellett figyelnie, akik a havas kertben bicikliztek, de 25-én reggel pizsamában ment ki görkorizni a teraszunkra. Kicsit gyakorolt, aztán hívott, hogy nézzem meg a tudományát.
Szerintem nem az elmúlt évek száma, és nem is a felszedett kilók tömege, hanem a teraszunk burkolata okozta, hogy a második kanyarban egy hatalmasat esett. Maga az esés is nagyon félelmetes volt, tudjátok, amikor lassított felvételben látjátok az eseményeket, de a helyzetet súlyosbította, hogy esés közben a fejét beverte a betonfalba.
Elterült. Csukott szemmel feküdt, amikor fölé értem.
Én: Jól vagy?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Fel tudsz kelni?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Hívjak mentőt?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Később jobban leszel?
ÉS VÉGRE IGENT INTETT.
És így is lett. Felkászálódott. És csak pár napig fájt a feje.
De még életben van!
***
Nem sok szó esett nyulunkról. Nagyon ügyesen beilleszkedett a családunkban. És a kezdeti nehézségek után, már el is tudjuk látni élelemmel. Gyerekkori olvasmányélményeinkből „táplálkozva” próbáltunk adni neki répát, retket, zellert, de egyiket sem ette. Karácsonyra aztán kapott egy nagy fej salátát, és azt szépen megette. Úgyhogy azóta szemlátomást szépen gyarapszik. Sajnos viszont az ok, amiért a gyerekek nyulat kaptak, nem vált be. Ők simogatni, babusgatni akarják. De a nyúl ezt nem nagyon tűri. Kicsit több mint egy hónap alatt sikerült eljutnunk odáig, hogy a nyúl morog és karmol, ha a gyerekek kézbe akarják venni. Ha meg kiengedik őt, akkor nem tudják befogni. Mert az nemcsak a mesebeli nyúlra igaz, hogy gyors. És hogy cikkcakkban fut. Nagyon vicces, ahogy ugrál vagy ahogy két lábon állva kémleli mi is lehet a TV alatti dobozban. És ami még jobb, édesen a nyúl WC-be végzi a dolgát.
Egy szó, mint száz, megszerettem. Olyan okos, ahogy a könyveimet nézegeti! Az anyukám már negyedik unokájának kezeli, és amikor pakolja ki a gyerekeknek szánt ajándékokat, mindenkinek azt, amit legjobban szeret, akkor nekem szokta adni a zacskó retek levelet, mert anyukám ügyesen megfigyelte, hogy a nyuszika azt nagyon szereti.
És a nyuszikánk olyan ügyes, hogy egy mozdulattal fel tudta borítani a karácsonyfánkat. Mert ügyesen észrevette, melyik a fát tartó szerkezet kiengedő gombja. És arra ügyesen ráugrott.
Egy élmény!
2012. január 4., szerda
Táskák II.
Valójában egy igazi női táskáról lesz szó. Csak a tegnapi címet elhamarkodtam.
A gyerekek biciklit kaptak a Jézuskától. Pepe biciklijén dupla váltó volt. Bakka biciklijén egy kosár volt. ZK biciklijén egy kistáska. Ez már eleve jól mutatja a különböző igényeket a bicikli design területén a fiú és lány nemű gyermekeink között. De most nem ez a téma, hanem az, hogy ZK legjobban a bicikliről levehető kistáskának örült. Amivel aztán rögtön el is vonult.
Használatba vette.
Karácsony három napja alatt nem is tűnt fel nagyon a táska. Volt elég csillogó dolog, ami elterelje a figyelmemet.
Amikor 27-én útnak indultunk, feltűnt, hogy ZK ölében ott a táska, és úgy szorongatja, mint a rosszul látó öreg nénik, akiknek a táska fogantyúja adja a külvilággal szemben a biztonságot. (Lásd a gyerek anyját az első ülésen…)
Bécsben Magritte kiállításra ítéltem a családomat. Kiszállásnál rá is szólok ZK-ra, hagyja az autóban a táskáját.
ZK: Nem hagyhatom itt.
Én: Miért is nem?
ZK: Mert az egész életem benne van.
Hát, súlyra lehet, hogy stimmel…
Tegnap aztán kipakoltam, lássam, mi van a táskában. Íme a lista:
1. fényképezőgép (Igazi, mert a kért játék-fényképezőgép dupla árban volt. Mikor kibontotta a csomagot, ZK így kommentálta: „Tudtam, hogy Pepe lusta lesz beírni a levélbe, hogy JÁTÉK.”)
2. kézkrém (Grapefruit illat. Bodyshop leárazás.)
3. parfüm (Zara)
4. cukortasakok (hotelből csórta a gyerek)
5. zsebkendő (piszkos)
6. hajgumik
7. ceruza, hegyező, füzet (Wienerwald reklámajándék)
8. mobiltelefon (ZK: A mama régi telefonja, de nincs benne telefonálási kártya. De lehet rajta játszani, nézd.)
9. filctollak
10. lufi
11. múzeumbelépő (müncheni Vadászmúzeum)
12. hajcsatok
13. hajráf
14. morzsi
Szóval ezt hurcoljuk Karácsony óta. Pénz nem volt nála, mert igazi nő. De azért szeretjük. És a biciklinek is örült.
Egy picit.
A gyerekek biciklit kaptak a Jézuskától. Pepe biciklijén dupla váltó volt. Bakka biciklijén egy kosár volt. ZK biciklijén egy kistáska. Ez már eleve jól mutatja a különböző igényeket a bicikli design területén a fiú és lány nemű gyermekeink között. De most nem ez a téma, hanem az, hogy ZK legjobban a bicikliről levehető kistáskának örült. Amivel aztán rögtön el is vonult.
Használatba vette.
Karácsony három napja alatt nem is tűnt fel nagyon a táska. Volt elég csillogó dolog, ami elterelje a figyelmemet.
Amikor 27-én útnak indultunk, feltűnt, hogy ZK ölében ott a táska, és úgy szorongatja, mint a rosszul látó öreg nénik, akiknek a táska fogantyúja adja a külvilággal szemben a biztonságot. (Lásd a gyerek anyját az első ülésen…)
Bécsben Magritte kiállításra ítéltem a családomat. Kiszállásnál rá is szólok ZK-ra, hagyja az autóban a táskáját.
ZK: Nem hagyhatom itt.
Én: Miért is nem?
ZK: Mert az egész életem benne van.
Hát, súlyra lehet, hogy stimmel…
Tegnap aztán kipakoltam, lássam, mi van a táskában. Íme a lista:
1. fényképezőgép (Igazi, mert a kért játék-fényképezőgép dupla árban volt. Mikor kibontotta a csomagot, ZK így kommentálta: „Tudtam, hogy Pepe lusta lesz beírni a levélbe, hogy JÁTÉK.”)
2. kézkrém (Grapefruit illat. Bodyshop leárazás.)
3. parfüm (Zara)
4. cukortasakok (hotelből csórta a gyerek)
5. zsebkendő (piszkos)
6. hajgumik
7. ceruza, hegyező, füzet (Wienerwald reklámajándék)
8. mobiltelefon (ZK: A mama régi telefonja, de nincs benne telefonálási kártya. De lehet rajta játszani, nézd.)
9. filctollak
10. lufi
11. múzeumbelépő (müncheni Vadászmúzeum)
12. hajcsatok
13. hajráf
14. morzsi
Szóval ezt hurcoljuk Karácsony óta. Pénz nem volt nála, mert igazi nő. De azért szeretjük. És a biciklinek is örült.
Egy picit.
2012. január 3., kedd
Táskák I.
Nyolc darab táska sorakozott az ajtó mellett ma reggel:
1. Pepe iskolatáskája.
2. Pepe tornazsákja.
3. Pepe úszás holmija.
4. Bakka iskolatáskája.
5. Bakka tornazsákja.ű
6. Bakka úszás holmija.
7. ZK ovis váltóruháját tartalmazó katicás hátizsák.
8. ZK judozsákja.
Egy zsák, mint száz, beindult az új szezon.
BUÉK!
(Az iskolatáskákon és a katicás hátizsákon kívül mindegyik decathlonos kishátizsák. Különböző színekben. Most azon tűnődöm itthon magányosan, hogy a megfelelő színekben vajon a megfelelő holmi került-e.)
1. Pepe iskolatáskája.
2. Pepe tornazsákja.
3. Pepe úszás holmija.
4. Bakka iskolatáskája.
5. Bakka tornazsákja.ű
6. Bakka úszás holmija.
7. ZK ovis váltóruháját tartalmazó katicás hátizsák.
8. ZK judozsákja.
Egy zsák, mint száz, beindult az új szezon.
BUÉK!
(Az iskolatáskákon és a katicás hátizsákon kívül mindegyik decathlonos kishátizsák. Különböző színekben. Most azon tűnődöm itthon magányosan, hogy a megfelelő színekben vajon a megfelelő holmi került-e.)
2011. december 21., szerda
Ez a gyerek most optimista vagy pesszimista?
ZK: Mamika, szerintem a tavalyi karácsony sokkal jobb volt.
Én: Jobb, mit mi?
ZK: Hát az idei.
Én: ???
ZK: Mert tavaly nem írtunk levelet a Jézuskának, és ezért nem tudtuk mit fogunk kapni.
Én: És gondolod idén azt kapod, ami a listán van?
ZK: Igen, persze. Miért?
Több mindent is tudtam volna válaszolni, de visszatartottam magam...
Én: Jobb, mit mi?
ZK: Hát az idei.
Én: ???
ZK: Mert tavaly nem írtunk levelet a Jézuskának, és ezért nem tudtuk mit fogunk kapni.
Én: És gondolod idén azt kapod, ami a listán van?
ZK: Igen, persze. Miért?
Több mindent is tudtam volna válaszolni, de visszatartottam magam...
2011. december 20., kedd
Jézuska
Megírták a gyerekek a levelet. Illetve Pepe írta. Amiből aztán nagy balhé is lett, mert nem számoltam bele a napi 10 mondatos gyakorlásába. PEGIG TÖK SOKAT ÍRTAM, MAMIKA.
Hát, szerényebbnek kellett volna lenni.
Szerencsére mindent tudtam értelmezni rajta, bár Pepe helyesírása még hagy kivetni valót, mondjuk tudtam is, hogy mit szeretnének. Így nem volt nehéz rájönni, hogy az AÓR BRIDZS, az Tower Bridge.
Bakkával viszont bajban voltam, mert fogalmam sem volt, mi az a Vénusz Légy Csapó. (Megijedtem, hogy valami erotikus eszköz, mert amikor a gyerekek azt játszották, hogy x-szel kellett szavakat mondani, akkor Bakka röhögve sorolta a szex-szel kapcsolatos szavakat.) Aztán a barátnőm felvilágosított, hogy valami légyevő növény, amit jutányos áron lehet kapni a New Gardenben. És hogy nagy divat mostanában.
Ha divat, akkor természetesen kell nekünk is. Bár az uram kicsit kibukott, hogy állatmentes övezetünkben a madár és a nyúl után egy légyevő növény is fog érkezni. A. praktikussága persze rögtön azt kérdezte tőlem, honnan fogunk legyet szerezni. De letorkolltam: Nem ehet olyan sokat egy ilyen növény, hogy ne tudjunk annyi legyet beszerezni. Meg majd locsoljuk.
A gyerekek persze önelégülten vették tudomásul, hogy elvitte a Jézuska a levelet. És mivel lemaradt pár dolog beszéltek aztán a nagyszülői Jézuskákkal is. Meg Ági nénivel a játékboltban, mert úgy tűnik, nem szeretnek semmi a véletlenre bízni.
Mert persze fogalmuk sincs semmiről.
És az sem feltűnő, hogy minden sarkon karácsonyfa-vásár van.
Pepe aztán ma reggel félrevont.
Pepe: Mama, te ugye cimborálsz a Télapóval*?
Én: Már miért cimborálnék?
Pepe: MAMA!
Én: Jó, rendben, cimborálok.
Pepe: Akkor el tudnád intézni, hogy Papának és a lányoknak szánt ajándékom a fa alá kerüljön?
Mondtam neki, hogy persze. És visszatartottam magamat, hogy megkérdezzem: ÉS ÉN NEM KAPOK SEMMIT?!
Nekem is kellett volna levelet írnom…
* Fogalmam sincs, miért Télapó, miért nem Jézuska.
Hát, szerényebbnek kellett volna lenni.
Szerencsére mindent tudtam értelmezni rajta, bár Pepe helyesírása még hagy kivetni valót, mondjuk tudtam is, hogy mit szeretnének. Így nem volt nehéz rájönni, hogy az AÓR BRIDZS, az Tower Bridge.
Bakkával viszont bajban voltam, mert fogalmam sem volt, mi az a Vénusz Légy Csapó. (Megijedtem, hogy valami erotikus eszköz, mert amikor a gyerekek azt játszották, hogy x-szel kellett szavakat mondani, akkor Bakka röhögve sorolta a szex-szel kapcsolatos szavakat.) Aztán a barátnőm felvilágosított, hogy valami légyevő növény, amit jutányos áron lehet kapni a New Gardenben. És hogy nagy divat mostanában.
Ha divat, akkor természetesen kell nekünk is. Bár az uram kicsit kibukott, hogy állatmentes övezetünkben a madár és a nyúl után egy légyevő növény is fog érkezni. A. praktikussága persze rögtön azt kérdezte tőlem, honnan fogunk legyet szerezni. De letorkolltam: Nem ehet olyan sokat egy ilyen növény, hogy ne tudjunk annyi legyet beszerezni. Meg majd locsoljuk.
A gyerekek persze önelégülten vették tudomásul, hogy elvitte a Jézuska a levelet. És mivel lemaradt pár dolog beszéltek aztán a nagyszülői Jézuskákkal is. Meg Ági nénivel a játékboltban, mert úgy tűnik, nem szeretnek semmi a véletlenre bízni.
Mert persze fogalmuk sincs semmiről.
És az sem feltűnő, hogy minden sarkon karácsonyfa-vásár van.
Pepe aztán ma reggel félrevont.
Pepe: Mama, te ugye cimborálsz a Télapóval*?
Én: Már miért cimborálnék?
Pepe: MAMA!
Én: Jó, rendben, cimborálok.
Pepe: Akkor el tudnád intézni, hogy Papának és a lányoknak szánt ajándékom a fa alá kerüljön?
Mondtam neki, hogy persze. És visszatartottam magamat, hogy megkérdezzem: ÉS ÉN NEM KAPOK SEMMIT?!
Nekem is kellett volna levelet írnom…
* Fogalmam sincs, miért Télapó, miért nem Jézuska.
2011. december 14., szerda
Politika
Hallom a rádióban, hogy az egyik politikus azzal vádolja a másikat, hogy az bedugta az emberek fülébe a mézesmadzagot, amire aztán az emberek rá is haraptak.
Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam az információt, de nem rossz…
Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam az információt, de nem rossz…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
