Elmaradt bejegyzések

Karácsony előtti hetekben állandóan mondogattam a gyerekeknek, ha nem lesznek jók, nem fognak semmit kapni. Persze ettől egyáltalán nem viselkedtek jobban. Aztán ZK ki is fejtette: „Mamika, nekem a Jézuska még sosem okozott csalódást, szerintem idén sem fog.”

Mit mondhattam erre?

Olyat, ami nem hangzik még az én számból sem túlságosan fenyegetőnek.

***

Hogyan öljük meg a férjünket Karácsonykor? Ajándékozzunk neki görkorcsolyát!

Karácsonykor sokszor bajban vagyok, mit is kapjon az uram. Nem könnyű ajándékot venni. A munkájához nem kell semmi. A hobbijaihoz nem értek. De idén elég egyszerű volt: Kapott mozdonyos legót és görkorcsolyát. Ez utóbbit több ok is motiválta. Egyrészt az én Jézuska-levelemben volt görkorcsolya, és gondoltam, ha A.-nak is van, együtt görkorcsolyázhat a család. Milyen idilli lesz. Másrészt, fiatal korában A. nagy görkorcsolyás volt. Nagyon sokat korizott és nagyon jól. A gimibe is görkorival járt.

És igazam is lett. A görkorcsolyáknak örült a legjobban. 24-én este még nem próbálta ki, a gyerekekre kellett figyelnie, akik a havas kertben bicikliztek, de 25-én reggel pizsamában ment ki görkorizni a teraszunkra. Kicsit gyakorolt, aztán hívott, hogy nézzem meg a tudományát.

Szerintem nem az elmúlt évek száma, és nem is a felszedett kilók tömege, hanem a teraszunk burkolata okozta, hogy a második kanyarban egy hatalmasat esett. Maga az esés is nagyon félelmetes volt, tudjátok, amikor lassított felvételben látjátok az eseményeket, de a helyzetet súlyosbította, hogy esés közben a fejét beverte a betonfalba.

Elterült. Csukott szemmel feküdt, amikor fölé értem.

Én: Jól vagy?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Fel tudsz kelni?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Hívjak mentőt?
Ő csak intett, hogy nem.
Én: Később jobban leszel?
ÉS VÉGRE IGENT INTETT.

És így is lett. Felkászálódott. És csak pár napig fájt a feje.

De még életben van!

***

Nem sok szó esett nyulunkról. Nagyon ügyesen beilleszkedett a családunkban. És a kezdeti nehézségek után, már el is tudjuk látni élelemmel. Gyerekkori olvasmányélményeinkből „táplálkozva” próbáltunk adni neki répát, retket, zellert, de egyiket sem ette. Karácsonyra aztán kapott egy nagy fej salátát, és azt szépen megette. Úgyhogy azóta szemlátomást szépen gyarapszik. Sajnos viszont az ok, amiért a gyerekek nyulat kaptak, nem vált be. Ők simogatni, babusgatni akarják. De a nyúl ezt nem nagyon tűri. Kicsit több mint egy hónap alatt sikerült eljutnunk odáig, hogy a nyúl morog és karmol, ha a gyerekek kézbe akarják venni. Ha meg kiengedik őt, akkor nem tudják befogni. Mert az nemcsak a mesebeli nyúlra igaz, hogy gyors. És hogy cikkcakkban fut. Nagyon vicces, ahogy ugrál vagy ahogy két lábon állva kémleli mi is lehet a TV alatti dobozban. És ami még jobb, édesen a nyúl WC-be végzi a dolgát.

Egy szó, mint száz, megszerettem. Olyan okos, ahogy a könyveimet nézegeti! Az anyukám már negyedik unokájának kezeli, és amikor pakolja ki a gyerekeknek szánt ajándékokat, mindenkinek azt, amit legjobban szeret, akkor nekem szokta adni a zacskó retek levelet, mert anyukám ügyesen megfigyelte, hogy a nyuszika azt nagyon szereti.

És a nyuszikánk olyan ügyes, hogy egy mozdulattal fel tudta borítani a karácsonyfánkat. Mert ügyesen észrevette, melyik a fát tartó szerkezet kiengedő gombja. És arra ügyesen ráugrott.

Egy élmény!

Táskák II.

Valójában egy igazi női táskáról lesz szó. Csak a tegnapi címet elhamarkodtam.

A gyerekek biciklit kaptak a Jézuskától. Pepe biciklijén dupla váltó volt. Bakka biciklijén egy kosár volt. ZK biciklijén egy kistáska. Ez már eleve jól mutatja a különböző igényeket a bicikli design területén a fiú és lány nemű gyermekeink között. De most nem ez a téma, hanem az, hogy ZK legjobban a bicikliről levehető kistáskának örült. Amivel aztán rögtön el is vonult.

Használatba vette.

Karácsony három napja alatt nem is tűnt fel nagyon a táska. Volt elég csillogó dolog, ami elterelje a figyelmemet.

Amikor 27-én útnak indultunk, feltűnt, hogy ZK ölében ott a táska, és úgy szorongatja, mint a rosszul látó öreg nénik, akiknek a táska fogantyúja adja a külvilággal szemben a biztonságot. (Lásd a gyerek anyját az első ülésen…)

Bécsben Magritte kiállításra ítéltem a családomat. Kiszállásnál rá is szólok ZK-ra, hagyja az autóban a táskáját.

ZK: Nem hagyhatom itt.
Én: Miért is nem?
ZK: Mert az egész életem benne van.

Hát, súlyra lehet, hogy stimmel…

Tegnap aztán kipakoltam, lássam, mi van a táskában. Íme a lista:

1. fényképezőgép (Igazi, mert a kért játék-fényképezőgép dupla árban volt. Mikor kibontotta a csomagot, ZK így kommentálta: „Tudtam, hogy Pepe lusta lesz beírni a levélbe, hogy JÁTÉK.”)
2. kézkrém (Grapefruit illat. Bodyshop leárazás.)
3. parfüm (Zara)
4. cukortasakok (hotelből csórta a gyerek)
5. zsebkendő (piszkos)
6. hajgumik
7. ceruza, hegyező, füzet (Wienerwald reklámajándék)
8. mobiltelefon (ZK: A mama régi telefonja, de nincs benne telefonálási kártya. De lehet rajta játszani, nézd.)
9. filctollak
10. lufi
11. múzeumbelépő (müncheni Vadászmúzeum)
12. hajcsatok
13. hajráf
14. morzsi

Szóval ezt hurcoljuk Karácsony óta. Pénz nem volt nála, mert igazi nő. De azért szeretjük. És a biciklinek is örült.

Egy picit.

Táskák I.

Nyolc darab táska sorakozott az ajtó mellett ma reggel:

1. Pepe iskolatáskája.
2. Pepe tornazsákja.
3. Pepe úszás holmija.
4. Bakka iskolatáskája.
5. Bakka tornazsákja.ű
6. Bakka úszás holmija.
7. ZK ovis váltóruháját tartalmazó katicás hátizsák.
8. ZK judozsákja.

Egy zsák, mint száz, beindult az új szezon.

BUÉK!

(Az iskolatáskákon és a katicás hátizsákon kívül mindegyik decathlonos kishátizsák. Különböző színekben. Most azon tűnődöm itthon magányosan, hogy a megfelelő színekben vajon a megfelelő holmi került-e.)

Ez a gyerek most optimista vagy pesszimista?

ZK: Mamika, szerintem a tavalyi karácsony sokkal jobb volt.
Én: Jobb, mit mi?
ZK: Hát az idei.
Én: ???
ZK: Mert tavaly nem írtunk levelet a Jézuskának, és ezért nem tudtuk mit fogunk kapni.
Én: És gondolod idén azt kapod, ami a listán van?
ZK: Igen, persze. Miért?

Több mindent is tudtam volna válaszolni, de visszatartottam magam...

Jézuska

Megírták a gyerekek a levelet. Illetve Pepe írta. Amiből aztán nagy balhé is lett, mert nem számoltam bele a napi 10 mondatos gyakorlásába. PEGIG TÖK SOKAT ÍRTAM, MAMIKA.

Hát, szerényebbnek kellett volna lenni.

Szerencsére mindent tudtam értelmezni rajta, bár Pepe helyesírása még hagy kivetni valót, mondjuk tudtam is, hogy mit szeretnének. Így nem volt nehéz rájönni, hogy az AÓR BRIDZS, az Tower Bridge.

Bakkával viszont bajban voltam, mert fogalmam sem volt, mi az a Vénusz Légy Csapó. (Megijedtem, hogy valami erotikus eszköz, mert amikor a gyerekek azt játszották, hogy x-szel kellett szavakat mondani, akkor Bakka röhögve sorolta a szex-szel kapcsolatos szavakat.) Aztán a barátnőm felvilágosított, hogy valami légyevő növény, amit jutányos áron lehet kapni a New Gardenben. És hogy nagy divat mostanában.

Ha divat, akkor természetesen kell nekünk is. Bár az uram kicsit kibukott, hogy állatmentes övezetünkben a madár és a nyúl után egy légyevő növény is fog érkezni. A. praktikussága persze rögtön azt kérdezte tőlem, honnan fogunk legyet szerezni. De letorkolltam: Nem ehet olyan sokat egy ilyen növény, hogy ne tudjunk annyi legyet beszerezni. Meg majd locsoljuk.

A gyerekek persze önelégülten vették tudomásul, hogy elvitte a Jézuska a levelet. És mivel lemaradt pár dolog beszéltek aztán a nagyszülői Jézuskákkal is. Meg Ági nénivel a játékboltban, mert úgy tűnik, nem szeretnek semmi a véletlenre bízni.

Mert persze fogalmuk sincs semmiről.

És az sem feltűnő, hogy minden sarkon karácsonyfa-vásár van.

Pepe aztán ma reggel félrevont.

Pepe: Mama, te ugye cimborálsz a Télapóval*?
Én: Már miért cimborálnék?
Pepe: MAMA!
Én: Jó, rendben, cimborálok.
Pepe: Akkor el tudnád intézni, hogy Papának és a lányoknak szánt ajándékom a fa alá kerüljön?

Mondtam neki, hogy persze. És visszatartottam magamat, hogy megkérdezzem: ÉS ÉN NEM KAPOK SEMMIT?!

Nekem is kellett volna levelet írnom…

* Fogalmam sincs, miért Télapó, miért nem Jézuska.

Politika

Hallom a rádióban, hogy az egyik politikus azzal vádolja a másikat, hogy az bedugta az emberek fülébe a mézesmadzagot, amire aztán az emberek rá is haraptak.

Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam az információt, de nem rossz…

Mikulás

Bakka és Pepe már sejti, hogy mi az ábra, de azt a politikát folytatják, hogy inkább nem kérdeznek semmit. ZK-ról nem tudtam, mit gondoljak, egészen ma reggelig. Amikor is nyilvánvalóvá vált a bőség zavara.

Ugyanis:

1. Jött a Mikulás a templomban. Pepe bábjátékát mentünk megtekinteti a templomba, amikor felbukkant Szent Miklós. Minden gyereknek hozott ajándékot, aki mondott egy verset. ZK az egyik elsőként énekelt. Akkora csomagot kapott, hogy Pepe is végigállta az addigra nem kicsi sort… És előadott egy ballagásra íródott műdalt. De mindegy. A csomag volt a lényeg.

2. Vasárnap reggelre itthonra is jött a Mikulás.

3. Hétfőn az idősek otthonába is jött a Télapó, ahová ZK azért ment, mert egy „darabot adtunk elő az öregeknek”.

4. Ma reggel, amikor Pepét bekísértük az iskolába az ajtóban Mikulás fogadott, krampuszokkal és angyalokkal, akiktől szaloncukrot kapott ZK.

5. Az oviba ma délelőtt látogatott egy Mikulás. Ahol szintén kaptak ajándékot a gyerekek.

És ezek után, talán érthető ZK kérdése, ami nem az volt, hogy létezik-e a Mikulás. Mert erre az előbbiek fényében csak igen lehet a válasz, hanem:

ZK: Mamika, te mindegyik Mikulásban hiszel?
Én: Igen, persze.
ZK: Hát nem tudom, Mamika, szerintem az iskolában nem az igazi Mikulás volt.
Én: Hanem?
ZK: Hát szerintem egy felsős fiú öltözött be.